Retró és posztmodern – Három mesekönyv magyar szerzőktől

Ki ne irigyelte volna gyerekként a Kockásfülű nyulat, amiért minden áldott nap legálisan alhat bőröndben? Aki emellett sajnálta is, gondolván, hogy anyátlan-apátlan árva, az örömmel konstatálhatta, hogy a 7. Gyermekirodalmi Fesztivál fővédnöke maga a nyúlpapa, Richly Zsolt volt.

Richly Zsolt: A kékpöttyös elefánt

Az idén hetvenesztendős animációsfilm-rendező és grafikus számos nagy sikerű filmet és sorozatot jegyez a Nyúlon innen és túl (Kíváncsi Fáncsi, Háry János, Medvetánc). A kékpöttyös elefánt képregénysorozat 1968 és 1971 között jelent meg a Kisdobos újságban. A közelmúltban a művész pincéjéből előkerültek az eredeti rajzok - egy időre ki is állították őket a Ráday utcai Két Egér könyvesboltban -, ezekből gyűjtött egybe húsz történetet a kiadó.

A hatkockás kis etűdökben nevezett elefánt különféle állatokkal keveredik mulatságos kalandokba. Annak idején szöveg nélkül jelentek meg, most azonban Marék Veronika írt hozzájuk néhány mondatos, szövegbuborék jellegű, de hagyományosan tördelt párbeszédeket. Bölcs kiadói döntés, így szélesedik a célkorosztály, mi pedig takarék üzemmódú szülői agyműködés esetén sem jövünk zavarba. A használatban az is kiderül, hogy ez a forma milyen sokféle készséget fejleszt spontán módon: a nagyobbak azonnal, a kisebbek néhány mesélés után önállóan "olvassák" és szívesen játsszák el egymás közt a 2-3 szereplős, dramatikus jeleneteket (abszolút favorit a csökönyös szamár és a sárban fetrengő vadmalac szerepe). Az lenne csak a jó móka, ha kártya alakban is megjelenne, ahol a képkockák összekeverhetőek, gyűjthetőek, sorba rendezhetőek lennének. Addig is marad egy kellemes könyv, amelyet a címszereplő testi adottságai miatt jól kamatoztathatunk tavaszi bárányhimlőjárvány idején.

(Szöveg: Marék Veronika. Vivandra, 2011, 41 oldal, 2400 Ft)

Lackfi János (szerk.): Nini néni és a többiek

A célkitűzés nemes: hetven rövid, esti mesének is ideális történetet kapunk kortárs magyar íróktól, akik közt található mindenki által ismert klasszikus, fiatal profi és a mesék tengerén alkalmi ladikosnak számító szerző is. Néhány név a közel negyvenből: Lázár Ervin, Mosonyi Aliz, Kiss Ottó, Máté Angi, Both Gabi, Dragomán György; és a legrégebbi "kortársak", Mészöly Miklós és Nemes Nagy Ágnes. A szerkesztő, Lackfi János amellett, hogy remek író, költő és tanárember, ráadásul - még kimondani is rettenet! - ötszörös gyakorló apa. Nagyot nem tévedhetünk tehát ezzel a gyűjteménnyel - amely azonban a Benedek Eleken és Grimmen szocializálódott vasárnapi nagymamák kezébe azért csak módjával adható. Van a mesék közt vicces és könnyfakasztó, didaktikus és csali, kurta és furcsa. Megismerjük többek közt a címadó néni űrhajóvá avanzsált kotyogóját, megtudjuk, hogyan kell kőmorzsás vízzel és ágsöprűvel autót suvickolni, és milyen sms-t ír a hóember. Megállapítjuk, hogy a Petiket a mesékből is kiszorították a Barnik. Ha ezen túlmenően van egy olyan igényünk, hogy egy mese, legyen bármennyire nyelvjátékos és posztmodern, azért végződjék valamiféle fel- vagy megoldással, akkor helyenként csalódni fogunk. Hogy a feloldást nem mindig a mese szövetében kell keresni, hanem a határtalan gyermeki fantáziában? No, persze. De valami fogódzó akkor is kell, hogy jó szívvel olthassuk le a villanyt.

A modern szövegeket szépen ellenpontozzák Csilléry Orsolya hagyományos vonalvezetésű, részletgazdag illusztrációi; a minden oldalon körbefutó sorminta viszont jelentősen rontja az összképet. Figyelemre méltó, hogy e sok tekintetben hiánypótló kortárs magyar mesegyűjteményt a Thomas, a Barbie, a My Little Pony és minden Disney-könyvek hazai kiadója jelentette meg - többször is megengedhetnének maguknak effajta kitérőt.

(Egmont, 2011, 92 oldal, 3999 Ft)

Móra Ferenc: A didergő király

Végül egy olyan könyv, amelyet bízvást nyomhatunk a hagyományosabb ízlésű nagymamák kezébe is, nem fog a fejük tetejére szaladni a szemüveg. Nekünk pedig jól jöhet olyankor, amikor nincsen cérnánk egy három perc alatt felolvasható mesét fél órában megbeszélni (lásd az előbbi kiadvány egyik-másik darabját), hanem bevállaljuk a hosszabbat, amelyikhez viszont nem kell lábjegyzet. Igaz, hogy harminc fokban nem könnyű azonosulni a didergő királlyal, ugyanakkor tekinthetjük ezt akár nehezített érzelmi intelligenciagyakorlatnak is: "Tudod, kisfiam/lányom, ez a király bácsi annyira nem tudott szeretni, hogy még most, ebben a dögmelegben is fázott volna."

Ennél több nem kell, hátradőlünk, harapjuk az ízes nyelvet, és a végkifejlet felől is nyugodtak lehetünk. Kass János összetéveszthetetlen, vertcsipkére emlékeztető illusztrációi minden generáció emlékképei közé bevésődnek. (A tavaly, 87 évesen elhunyt grafikusművész ezer szállal kötődött a gyerekirodalomhoz, de az kevéssé ismert, hogy egy békebeli első osztályos ábécéskönyvet, illetve alsós olvasókönyv-sorozatot is illusztrált jóval hetven felett, a 2000-es évek elején.) A sokadik kiadást megért nosztalgiakönyv végén helyet kapott Móra Ferenc két rövidebb, szintén nagyon fülbemászó verses meséje, a Kecskebál és a Csalimese is.

(Móra, 2011, 14 oldal, 1890 Ft)