elhivatott emberek, rejtett értékek, válogatott kulturális huncutságok

2016. március 19., szombat

Nem lányregény – Polcz Alaine: Asszony a fronton a Vígszínházban

Adná magát a monodráma, hogy egy Nagy Színésznő időnként elcsukló hangon elmondja az elmondhatatlant, míg a nézők diszkréten telefújnak egy halom zsebkendőt. De Székely Kriszta nem az a rendező, aki ezzel beérné.

Fassbinder Petra von Kantjának, Beckett Szép napokjának, Fischer Iván A Vörös Tehenének fiatal direktora tele van ötletekkel, még ha konkrét felkérésnek tesz is eleget: jelen esetben, hogy olyan előadást produkáljon, amelyben méltó szerep jut az ötven éve a Vígszínházban játszó Halász Juditnak.
Szép feladat, de egy szimpla monodrámánál, amelyben az idős Alaine egyedül üldögél egy pohár vízzel a színpadon, sokkal többet kapunk: Halász Judit kiváló társakkal elevenítheti fel a történetet. Itt minden mozog, lüktet, dalol, és megelevenedik a múlt: az esküvő az istenített macsóval, a boldogság nagy akarása, aztán ahogy a történelem viharában – meg amúgy is – darabjaira hullik ez a rosszul, rossz időben indult lányregény.
Az emlékezés szüntelen értelmező, újraértelmező folyamatában a mesélő ki-be jár életének ironikusan elrajzolt képeiben, és más szerepeket is magára vesz: szigorú képpel matató nőgyógyászként látni Halász Juditot saját fiatalkori énje leszíjazott lábai között komoly flash és maradandó kép – a jobb oldali fotón ezt látjuk). Sokszor nevetünk, együtt a szereplőkkel, a fiatal Alaine (Tornyi Ildikó) szertelen lobogásán, János (Jerger Balázs) kissé talán túl esendően ábrázolt öntetszelgésén. Kivéve ott középtájon, a felszabadító orosz katonáknál, mert azt ledobja a színpad, marad a csupasz történetmesélés, az viszont több szereplőre szétterítve, úgy is, mint kollektív emlékezet.
Az átélés röpke, tűszúrásszerű pillanatait jelenetidegen elemek, színházi kiszólások szakítják meg, és sikerül a posztmodern eszköztárával oldani a poszt­traumát.

„A háború nem könnyű. A házasság sem.” És ebből az írásműből előadást rendezni sem. De az utóbbi most mégis jól sikerült.
Vígszínház, Házi Színpad, február 10.
Orosz Ildikó
A cikk a Magyar Narancsban jelent meg (2015/10).

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Az oldalról

Az oldalról
Orosz Ildikó budapesti újságíró, szerkesztő, fordító szerzői oldala. Válogatás különböző helyeken megjelent régi és új írásokból, fordításokból. Infók saját könyveimről és szerkesztéseimről.

Népszerű bejegyzések

Archívum

Szerző: Orosz Ildikó. Tulajdonos: a cikk végén feltüntetett sajtótermék. Idézz ennek fényében. Üzemeltető: Blogger.