Szerkesztéseim: Szépirodalom
Ide gyűjtöm a szépirodalmi szerkesztéseimet. További kiadványok, amelyeknek szerkesztője voltam a Szerkesztéseim menüpontban.
![]() |
| Emma Knight: A közönséges polip életének szakaszai. Ford.: Todero Anna. Libri, 2026. |
Szerző: Orosz Ildikó |
7/03/2026 |
Nincs megjegyzés |
Ide gyűjtöm a szépirodalmi szerkesztéseimet. További kiadványok, amelyeknek szerkesztője voltam a Szerkesztéseim menüpontban.
![]() |
| Emma Knight: A közönséges polip életének szakaszai. Ford.: Todero Anna. Libri, 2026. |
Szerző: Orosz Ildikó |
7/02/2026 |
Nincs megjegyzés |
Szerző: Orosz Ildikó |
7/01/2026 |
Nincs megjegyzés |
![]() |
| Kanicsár Ádám András: LMBTQ+ forradalmak. Kultúra, történetek, hősök. BookLab, 2026. |
Szerző: Orosz Ildikó |
7/01/2026 |
Nincs megjegyzés |
Újabb csokorra való HVG pszichológia és életmód könyv, amelynek szerkesztője voltam. Mindig öröm magyar szerzőkkel dolgozni, a hazai viszonyok közt érvényes, igazán hozzánk és rólunk szóló történeteket kiadni. Még több magyar szerző, és további szerkesztéseim itt. A listák folyamatosan bővülnek.
![]() |
| Singer Magdolna: Felépülés a gyászból. Vallomások a megbékélés útjáról. HVG, 2026. |
![]() |
| Singer Magdolna: Veszteségek ajándéka. Történetek a poszttraumás növekedésről. HVG Könyvek, 2025. |
| Megyeri Zsuzsanna: Családi kirakós. Hogyan lesz darabokból egész? 18 történet mozaikcsaládokról. HVG Könyvek, 2024. |
![]() |
| Szabó Renáta: Karrier és önismeret. Találd meg önmagad a munkában! HVG Könyvek, 2024. |
![]() |
| Csabai Márta: Aggódó testünk. Az egészségszorongástól a belső biztonságig. HVG Könyvek, 2023. |
![]() |
| Singer Magdolna: Élethazugságok. Sírig vitt titkok, amelyek átírják a múltat. HVG Könyvek, 2023 |
| L. Stipkovits Erika: Még közelebb önmagunkhoz. A nehézségből a kiút befelé vezet. HVG Könyvek, 2023. |
![]() |
| Czecz Fruzsina: Terítéken a lélek. Önismeret az ételeken keresztül. HVG Könyvek, 2022. |
![]() |
| Békési Tímea – Dr. Kassai Szilvia: Újraépített életek. Történetek szenvedélybeteg szülők felnőtt gyermekeiről. HVG Könyvek, 2022. |
![]() |
| L. Stipkovits Erika: Közelebb önmagunkhoz. Az önismeret útján a teljesebb életig. HVG Könyvek, 2022. |
![]() |
| Dr. Belső Nóra: Félelem, szorongás, pánik. Hogyan találjuk meg a kiutat? HVG Könyvek, 2022. |
Szerző: Orosz Ildikó |
5/01/2026 |
Nincs megjegyzés |
Alexander Stubb: A hatalom háromszöge. Az új világrend egyensúlyának helyreállítása.
Szerző: Orosz Ildikó |
4/30/2026 |
Nincs megjegyzés |
Újabb adag külföldi szerzésű életmód és ismeretterjesztő könyv a HVG-nél, amelyek magyar fordítását szerkesztettem. A listák folyamatosan bűvülnek. További kiadványok a Szerkesztéseim menüpontban.
![]() |
| Ranjay Gulati: A merészség mikéntje. A mindennapi bátorság tudománya. Ford.: Hegedűs Péter. HVG, 2026. |
Szerző: Orosz Ildikó |
10/09/2025 |
Nincs megjegyzés |
Szerző: Orosz Ildikó |
10/09/2025 |
Nincs megjegyzés |
Újabb adag életmód és ismeretterjesztő könyv, amelyek magyar kiadását szerkesztettem. További könyvek a Szerkesztéseim menüpontban.
![]() |
| Abbott Kahler: Feldúlt Éden. Igaz történet szexről, gyilkosságról és egy utópiáról a második világháború hajnalán. Ford.: Hevesi István. Park, 2026. |
![]() |
| Hilde Ostby: A magányosság feltérképezése. Arról a mi összeköt és ami elválaszt egymástól. Ford.: Domsa Zsófia. Park, 2025. |
![]() |
| Dr. Emily Leeming: A briliáns bél. Új módszer a bél–agy kapcsolat egészségének megőrzésére. Ford.: Molnár Csaba. Libri, 2025. |
![]() |
| Kathy Willis: Jóságos természet. Miért tesz jól az egészségünknek a növények látványe, illata és érzékelése? Ford.: Molnár Csaba. Libri, 2025. |
![]() |
| Dr. Ruth K. Westheimer: A kapcsolódás öröme. 100 módszer, hogy elkerüld a magányt, és boldogabb életet élj. Ford.: Gyárfás Vera. Libri, 2025. |
![]() |
| Allen Carr: Alkohol nélkül. Ford.: Gyárfás Vera. Park, 2025. |
![]() |
| Allen Carr: Jó cukor, rossz cukor. Vess véget cukor- és szénhidrátfüggőségednek. Ford.: Gyárfás Vera. Park, 2024. |
![]() |
| Allen Carr: Leszokni a dohányzásról – akaraterő nélkül. Ford.: Gyárfás Vera. Park, 2024. |
Szerző: Orosz Ildikó |
6/25/2025 |
Nincs megjegyzés |
Szerző: Orosz Ildikó |
6/24/2025 |
Nincs megjegyzés |
Szerző: Orosz Ildikó |
6/01/2025 |
Nincs megjegyzés |
![]() |
| Kasey Edwards – Christopher Scanlon: Így neveld a fiadat, hogy elfogadja és szeresse önmagát. Ford.: Bolega Judit. HVG Könyvek, 2025. |
![]() |
| Martin Seligman – Gabriella Roen Kellerman: A jövő készségei. Maradj reziliens és sikeres a gyorsan változó világban. HVG Könyvek, 2025. |
![]() |
| Stephanie Foo: Öröklődő traumák. Felépülésem komplex PTSD-ből. Ford.: Ballai Mária. HVG Könyvek, 2025. |
![]() |
| Jolanda Johnson: Reziliencia. Tíz módszer, amellyel kilábalhatunk a kiégésből és a kimerültségből. Ford.: Bakos Kata Dóra. HVG Könyvek, 2024. |
![]() |
Francine Russo: Szerelem 50 felett. Az újrakezdéstól a kiegyensúlyozott kapcsolatig. Ford.: Garamvölgyi Andrea. HVG Könyvek, 2023. |
![]() |
| Kasey Edwards – Christopher Scanlon: Így neveld a lányodat, hogy elfogadja és szeresse önmagát. Ford.: Bolega Judit. HVG Könyvek, 2022. |
| Sandi Mann: Miért érzem magam kevésnek? Küzdd le az imposztorszindrómát! Ford.: Bolega Judit. HVG Könyvek, 2022. |
![]() |
| Jonah Berger: Láthatatlan befolyás. Milyen erők alakítják a viselkedésünket? Ford.: Morvay Krisztina. HVG Könyvek, 2020. |
![]() |
| Susie Orbach: Terápiában. A kliens, aki beleszeretett a terapeutába és még kilenc történet. Ford.: Ballai Mária. HVG Könyvek, 2019. |
![]() |
| Sarah Napthali: Buddhizmus anyáknak: iskolás gyerekkel. HVG Könyvek, 2019. |
Szerző: Orosz Ildikó |
3/10/2025 |
Nincs megjegyzés |
![]() |
| Borsodi Terézia a szülésbe halt bele, karján a kisded, akit császármetszéssel emeltek ki (A szerző fotója) |
Szerző: Orosz Ildikó |
12/24/2024 |
Nincs megjegyzés |
Ki muszájból, ki szenvedélyből, teljesítményvágyból, vagy saját határainak feszegetésére – egy biztos: a futás rohamosan terjedő szubkultúra. Az egykor láncdohányos értelmiségi és művészvilágból is egyre többen kapnak rá az egészséges életmód e non-plus ultrájára.
Egy Szigetkört lenyomni ma már legalább akkora sikk, mint harminc évvel ezelőtt ledönteni öt sligovicát. Echte futóözvegyek és futóárvák persze csak az igazán megszállottak mellett termelődnek – azokat nevezik így, akik párját/szülőjét olyannyira elragadta a futás, hogy több időt áldoznak e szenvedélyük, mint családjuk oltárán. Az ultrák közé tartozik maga a szerző is, aki könyve végén bizonyára nem véletlenül mond köszönetet „özvegyeinek és árváinak”.
Simonyi
Balázs az elmúlt években több mint 150 podcastbeszélgetést készített profi
sportolókkal és olyan ismert személyekkel, akik életében meghatározó ez a hobbi
– ezekből válogatta ki a legérdekesebbeket. Kiderül,
hogy Nádas Pétertől gyakran kérdezték faluhelyen, „hova futsz, bazmeg”, és öreg
nénik dicsérték a szép lábikráját, Ónodi Eszternek pompás gondolatai támadnak kocogás
közben, Pálinkás Szüts Róbert ópiátfüggőségét cserélte le kilométerfüggőségre,
Litkai Gergely elkötelezett túrázó, Sipos István extrém futó pedig egyszer egy kamionnyi
szponzoroktól kapott szalámit osztogatott szét futótársai között a Los
Angeles és New York közötti, közel ötezer kilométer elmorzsolgatása közben, merthogy
ő maga vegetáriánus.
Megannyi
kedves, szép és vicces sztori, számtalan érdekes kultúrtörtneti csemegével, ahogy az alcím is ígéri: útról, időről,
élményekről. Inspiráló olvasmány két rúd bejgli elfogyasztása közt, és aki
ezután sem indul neki legalább egy kiadós gyaloglásnak, az tényleg menthetetlen
kanapékrumpli.
Orosz Ildikó
Athenaeum, 431 oldal, 5999 Ft
A cikk eredetileg a Magyar Narancsban jelent meg (2024/51.)
Szerző: Orosz Ildikó |
11/27/2024 |
Nincs megjegyzés |
A Károli Gáspár Református Egyetem docensével,
Irán-szakértővel beszélgettünk a pattanásig feszült közel-keleti konfliktusról,
a reformista kormány és a vallási vezetés belviszályáról, a nagyhatalmakkal
való viszonyról, elnyomott nemzeti érzésről, és persze a magyar szálról.
(Az interjú 2024. október 9-én készült.)
Gyorsan változnak az események; mi következhet most?
Most mindenki azt latolgatja, hogy Izrael olyan mértékű
válaszcsapással készül-e, mint Irán, ami súlyos eszkalációhoz vezetne, vagy célzottan
lő néhány rakétát, és nem rombol le minden stratégiailag fontos ágazatot. Ekkor
is kérdés, mit támad: nukleáris létesítményeket, energiaközpontokat,
olajfinomítót, a Forradalmi Gárda bázisait? Vagy iráni politikai vezetők
likvidálása, esetleg más titkosszolgálati akció várható? Könnyen lehet, hogy
Izraelnek vannak Iránban „on the spot” kis csoportjai, toborozhattak embereket iráni
ellenzéki paramilitáris csoportok, vagy az állammal elégedetlen etnikumok – kurdok,
beludzsok, azeriek – közt is. Az izraeli meglepetésokozás valószínűleg nem ért
véget, az iráni elit joggal pánikol, hogy mi van a telefonjaikban.
Izrael most igyekszik felszámolni az Irán által pénzzel,
fegyverrel támogatott bábszervezeteket. Mennyire hatják át ezek a proxik a
környező országokat, és sikeres lehet-e ez a stratégia?
Ezeket a milíciákat az iráni narratíva „az ellenállás
tengelyének” nevezi: a libanoni Hezbollah, a palesztin Hamasz, a jemeni hútik,
az Iszlám Dzsihád Irakban, Szíriában, mintegy tucatnyi szervezet tartozik ide.
Az iráni katonai doktrína védekező szerepüket hangsúlyozza, a proxik külső
védelmi falként működnek, hiszen Iránnak nincs állandó szövetségese, sem a
régióban, sem a világban. Alkalmi szövetségeseket alkalmi ügyekhez talál,
Törökországot, Katart, esetleg Ománt, de ezek változnak. Mivel nincs stabil
szövetségese, kreál magának. A siíta félhold területén felfejleszti a siíta
orientációjú vallási szervezeteket, és magát siíta Vatikánnak, vagy
anyaállamnak tekinti, amely felelősséget visel a világ összes siíta közösségéért.
A proxikat teljesen felszámolni nem lehet, de tartósan meggyengíteni igen. A
siíta világban jellemző a karizmatikus, imámszerű vezetők tekintélye, az
irántuk való feltétlen bizalom. Izrael láthatóan kalkulál azzal, hogy az
ellenfél fejének levagdosásával káoszt okoz.
Érdekes, hogy míg Irán proxikkal veszi körbe Izraelt, addig Izrael
az Ábrahám-megállapodásokkal próbálja bebiztosítani diplomáciai támogatottságát
a környező arab országokban. Mindkét fél próbálja a csápjait kinyújtani,
tapadókorongjait a régióban elhelyezni, és ezáltal az ellenfelét elszigetelni,
csak más eszközökkel. Iránnak sok baja van Izraellel, de ami most nagyon
zavarja, hogy Izrael bent van a Perzsa-öbölben. Az Ábrahám megállapodások
sikere óriási pofon Iránnak, ezért igyekeznek fölgerjeszteni az arab
országokban az Izrael-ellenességet.
Irán most először hiperszonikus rakétát is bevetett, és
folyamatosan fejleszti arzenálját. Ebben segíti az orosz felvevőpiac, ahova
drónokat és rakétákat szállít.
Kegyetlenül hangzik, de Irán számára az elmúlt két év a
gyakorlati fejlesztésről szólt, élőben zajlott a fegyvereik tesztelése az
orosz-ukrán háborúban. Irán, történetében először beavatkozott egy európai
katonai konfliktusba, és Oroszország legnagyobb beszállítója lett. Rendszeresen
járnak orosz mérnökök iráni tanulmányutakon, iráni katonai tanácsadók Oroszországban,
és iráni rakétákat alakítanak át orosz sztenderdek szerint. Egyes hírek szerint
Irán már dróngyárat épít Oroszországban, Tatárföldön. Mindeközben az új
reformista iráni kormány imázsjavítási céllal gratulációját küldte Ukrajna
függetlenségi ünnepén…
Mennyire egységes döntéseiben az iráni kormány és a
radikális vallásos vezetés? Valóban azért késlekedtek a Haníje likvidálására
adott megtorlással, mert ellentét feszült közöttük?
Finom különbségek vannak, de mindenki elítéli, amit Izrael
Gázában vagy Libanonban tesz. Haníje kivégzése után Pezeskijan elnök még sikeresen
meg tudta győzni a legfelsőbb vallási vezetőt, hogy ne álljanak rögtön bosszút.
Azzal érvelt, hogy ha most megtámadjuk Izraelt, akkor az újonnan felállt iráni
kormány óvatos nyugat felé tapogatózó politikáját döntjük romba, plusz a gazdaság
nehéz helyzetbe kerül. Most a radikálisok puhánysággal vádolják Pezeskijant, mondván
már augusztusban kellett volna lőni Izraelre, akkor nem merték volna megtámadni
a Hezbollahot, megölni Naszrallahot. Belpolitikai játszmák tehát vannak.
IDŐVONAL (az interjú lent folytatódik)
Mondhatjuk, hogy a jelenlegi helyzet, mint a válságok
általában, a radikálisok malmára hajtja a vizet?
Létezik ilyen értelmezés. Az új kormány arcai – így Arakcsi
külügyminiszter, vagy a volt külügyminiszter, ma elnöki tanácsadó és alelnök
Zarif, de maga az elnök, a civilben kardiológus Pezeskijan is – elfogadható
tárgyalópartnerek a nyugat számára. Arakcsi találkozott a Nemzetközi
Atomenergia-ügynökség főigazgatójával, és Rafael Grossi meg is állapította,
hogy ezek teljesen más hangok, mint Raiszi elnök idején, amikor teljes elzárkózás
volt. Új, reformista retorika indult, ami most az Izrael elleni keménykedéssel
hitelét veszti.
De ez azért bonyolult dolog. Van olyan értelmezés is, miszerint
a mérsékeltebb kormány a rendszernek olyan vonala, amit mindig akkor húznak
elő, amikor baj van. Nagy mértékű bel- és külpolitikai feszültség idején a
siíta egyház engedi, hogy olyan politikai erők jelenjenek meg legálisan az
országban, amelyek csökkentik a feszültségeket. Ezt hívják perzsául úgy, hogy maszlahat-e
nezám, a „rendszer haszna”.
Mit jelent ez pontosan, politikai lavírozást, a
társadalmi szelep kiengedését?
Az iráni rendszer célja a túlélés. Ha ez éppen a
reformpolitikusok megjelenését, látványos engedményeket jelent, akkor azt kell meglépni.
Ha kell, föltesszük a parókát és mosolygunk, máskor kemény hangot ütünk
meg. Iránban ma nagyon mély korrupciós és legitimációs válság van. A Mahsza
Amini-ügy kezelése, a belpolitikai lázongások brutális leverése, tetézve a
Trump-adminisztrációval és Irán szerepvállalásával az orosz háborúban –
mindezek az elmúlt két évben visszalökték Iránt egy olyan korszakba, ami
Ahmedinedzsád vagy az irak-iráni háború idejét idézi. Irán még azt a minimális
mozgásterét is elvesztette, ami addig volt. A helikopterbaleset kapóra jött, hogy
egyelőre reformpárti kormányt kell engedni tevékenykedni.
Milyen tétje van a közelgő amerikai elnökválasztásnak, túl azon, hogy Irán valószínűleg jobban járna a demokrata Kamala Harrisszel?
Az izraeli jobboldalnak nem érdeke, hogy demokrata győzelem
esetén az Obamához hasonló amerikai „összeborulás” legyen a reformista iráni
kormánnyal. Szerintem Izrael most úgy gondolja, itt a lehetőség a Közel-Keleten
Irán meggyengítésére és saját katonai vezető szerepének bebiztosítására. A
regnáló amerikai elnök viszonylag gyenge fizikálisan és mentálisan, az új
jelöltek pedig nem mernek nyíltan nekimenni Izraelnek a kampány alatt, nehogy
szavazókat veszítsenek. Van egy vákuum, amelybe Kína érdekes módon nem akar
belépni, Oroszország pedig nem tud, egyéb elfoglaltságai miatt. Nem látni a
nagyhatalmak befolyását, középhatalmak háborúznak egymással. Az a benyomásom,
hogy rendetlenség van, ami a kiszámíthatatlanság és az eszkaláció felé viszi a
régiót.
Ráadásul Irán közel áll ahhoz, hogy atomhatalommá váljon.
Az Egyesült Államok kilépése óta halódik az iráni atomprogramot korlátozó,
2015-ös nemzetközi megállapodás (JCPOA). Amikor öt éve beszélgettünk, Irán 5%-ra emelte az
urándúsítás arányát. Ehhez képest most 60%-nál tart, ami közeledik a nukleáris
fegyverekhez szükséges 90%-hoz. Van még innen visszaút?
Nem hiszem, hogy a JCPOA-t fel lehet támasztani, de egy
ahhoz hasonló kompromisszumos megoldást szorgalmazni kellene, mert most az
iráni atomprogram ellenőrizhetetlen. Év eleji becslés, hogy a JCPOA-ban
megállapított uránmennyiség 20-30-szorosa áll rendelkezésükre, és minőségi
előrehaladás is van. Ha tovább nő a feszültség Izraellel, akkor felerősödhetnek
azok az ultrakonzervatív iráni hangok, hogy felül kell írni a védelmi
stratégiát. Jelenleg nukleáris fatva van érvényben, amely kizárja az atomfegyverek
bevetésének lehetőségét. De mai hír, hogy a parlamentben ultrakonzervatív
képviselők javasolják ennek revideálását. Ez nyilván részben Izraelnek szóló
retorikai elrettentés, ugyanakkor maga a valóság.
![]() |
| A volt amerikai nagykövetség kerítésére festett freskók ma is láthatóak Teheránban, bár némileg megkoptak az 1979-es iszlám forradalom óta. Fotó: Orosz Ildikó |
Tudható, hogy a magyar kormány a konnektivitás elvét vallja:
a csoportokra szakadó, blokkosodó világban egyszerre próbál jó viszonyt fenntartani
egymással nem beszélő országokkal is – beleértve Izraelt és Iránt. Szerintem ez
gazdasági pragmatizmus, a magyar külpolitika elsősorban merkantil alapú, a külügy
és külgazdaság-ból utóbbin van a hangsúly. Magyarország
piacokat keres, Irán pedig hatalmas piac, és a nem szankcionált ágazatokban, mondjuk
a vízügy, vagy a mezőgazdaság terén, ki lehet alakítani kisebb együttműködéseket.
Nagy áttörést mondjuk nem látni. Emellett érdekünk a nálunk tanuló több ezer
iráni diák – főként orvos, gyógyszerész, közgazdász – megtartása. Ebbe belefér,
hogy magyar delegációk Teheránba menjenek, összességében azonban úgy gondolom,
Magyarország nem tér le az EU-s útról.
Mi a helyzet Ahmedinedzsád májusi látogatásával? A
radikális exminiszterelnök hivatalosan a globalizációról és a
klímatudatosságról tartott zártkörű előadást a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen.
Meg nem erősített hírek szerint azonban titkos találkozót folytatott egy
harmadik ország, talán épp Izrael képviselőjével.
Erről nincsenek információim, de utóbbival szemben azért vagyok szkeptikus, mert ha van ember, aki az izraeliek szemében vörös posztó, akkor az ő. Hiszen elnöksége idején nagyon súlyos dolgokat mondott Izraelről, például hogy el kellene törölni a térképről. Nem vagyok titkosszolgálati szakértő, de nem kizárt, hogy Ahmedinedzsád idehozatala valami másról terelte el figyelmet, ami közben párhuzamosan zajlott. A személye arra mindenképpen alkalmas, hogy az egész sajtó rá figyeljen.
Kevéssé ismert, hogy ciklusa második felében keményen kritizálta Hameneit – holott ő maga a legfelsőbb vallási vezető kreatúrája volt –, emiatt kegyvesztetté vált. Mostanra perifériára szorult, van kis számú híve, és egy weboldala, ahol leírja, merre utazgat. Papíron műegyetemi professzor, aki tényleg járkál környezetvédelmi konferenciákra. Politikailag afféle liberál-radikális „alter” lett.
Már elnöksége alatt is művelt polgárpukkasztó dolgokat. Iránban a perzsa nemzeti érzés megélése korlátozott, hiszen a siíta teokráciát sérti a nemzeti identitás egy szintre emelése a vallási identitással. Ehhez képest folyamatosan az iszlám előtti Irán ikonjait dicséri, leginkább Nagy Küroszt. 2011-ben, még elnökként, meg akarta ismételni az 1971-es perszepoliszi partit, amikor a sah – 20 millió dollárt elköltve – meghívta a világ összes államfőjét az iráni államiság 2500-dik évfordulójára az ókori romok közé egy monumentális ünnepre. Losonczi Páltól Ceausescun át a japán császárig sokan ott voltak. Ahmedinedzsád bulijára végül csak néhány szomszédos vezető jött el, de a siíta egyház így is kiakadt.
Ahmedinedzsád
most igyekszik a tabuként kezelt nemzeti érzés mezőjét befocizni, hátha vissza
tud kapaszkodni. Pár hete meg úgy kommentálta a Hezbollah-csipogók
felrobbantását, hogy ő úgy tudja, 2020-ban a Forradalmi Gárda Moszadra állított
egységének vezetőit és több katonáját beszervezték, és miután ez kiderült,
tucatnyi forradalmi gárdista menekült Izraelbe menedéket kérni. Folyamatosan
kibeszél a rendszerből, nem csoda, hogy sem idén, sem négy évvel ezelőtt nem
engedték indulni az elnökválasztáson, és egy időre le is kapcsolták: házi
őrizetbe tették, hogy elcsendesedjen.
Ön szerint mekkora támogatottsága van Iránban a keményvonalasok Izrael elpusztítására irányuló törekvéseinek? Hogy viszonyulnak ehhez az ellenzékiek, a szabadgondolkodók?
Létezik a társadalomban Izrael-ellenesség, hiszen a hivatalos sajtó folyamatosan ezt szajkózza, de kisebb mértékű, mint a propagandában. Minden évben van Teheránban Jeruzsálem-nap , egy anticionista felvonulás, amikor Izrael- és Amerika-ellenes jelszavakat skandálnak, zászlókat égetnek (a képen jobbra), de ez nem mozgat meg milliókat, legfeljebb néhány tízezer embert. A palesztin családok, gyerekek szenvedését mutató videók valószínűleg növelik az Izrael-ellenes érzéseket, de a társadalom döntő többsége nincs kihegyezve egy Izrael-elleni háborúra. Nem tudom statisztikailag alátámasztani, de a városi szekularizált értelmiség körében viszonylag alacsony Izrael elutasítottsága. Nekik a zsidóságról inkább jó képeik vannak: a zsidó ember művelt, a sah korában orvos vagy művész volt, vagy jelentős befektetéseket tett Teheránban.Ugyanakkor a rendszerbarát
rétegek, akiket az állam olcsó élelmiszerrel, lakással, üzemanyaggal támogat, tényleg
elhiszik, hogy Izrael a mitikus „kis Sátán”, Amerika előretolt bázisa. A
külföldön élő iráni ellenzékiek megosztottak: a monarchisták Izrael-barátok, a
baloldaliak viszont úgy vélik, az egy dolog, hogy nekünk otthon milyen elnyomó
rendszerünk van, de attól még Izrael nem szimpatikus. Netanjahu hiába boltol azzal,
hogy elhozza a szabadságot az iráni népnek, ez inkább a patrióta érzelmeket
erősíti.
Ha jelentősebb támadás érné az országot, az összezárná a különböző társadalmi csoportokat?
Iránban nagyon erős a függetlenség iránti vágy, mert bár nem volt gyarmat, de 150 éven át nagyhatalmak félgyarmati alávetettje volt, érdekszférákra osztották, gazdaságát, pénzügyeit, ásványkincseit kontrollálták. Az első és a második világháború idején megszállták, rettenetes éhínség pusztított, amiről nem szívesen beszélnek ma nyugaton.
Irán 1911-ben az oroszokat pakolta ki, 1951-ben a briteket, 1979-ben az amerikaiakat. Olyan negatív múltja van a nyugati hatalmaknak, ami mindig fönn fogja tartani a bizalmatlanságot a lakosság egy részében. Az átlag iráni úgy gondolkodik, hogy a nyugati technológia oké, meg sikk elutazni Amerikába vagy Európába az unokatesókhoz, na de azért ezek mégis csak azok, akik ki akarnak fosztani, le akarnak igázni bennünket.
Az iráni identitásnak mindig jellemzője volt, hogy egyszerre vágyják
és félik a nyugatot. Még az iráni radikális is nyugatra tekint, menő cuccban
járkál, legjobb mobilt használ, de simán elmegy Szíriába vagy Dél-Libanonba
harcolni.
Ön korábban optimista volt, mondván, Irán számára a
háború az utolsó lap. Mit gondol most erről?
Én sem vagyok madárjós. Most úgy gondolom, minden megért nap
szép nap.
Orosz Ildikó
háború, interjú, Irán, iszlám, Izrael, politika, társadalom, történelem, USA, zsidóság