elhivatott emberek, rejtett értékek, válogatott kulturális huncutságok

2017. január 30., hétfő

"Megélheti, hogy nincs egyedül" – Wéber Anikó ifjúsági író

Rövid napközis tanári működése mély nyomokat hagyott benne, ez alapján, de fikciós eszközökkel írta meg Az osztály vesztese című kiskamaszregényt, amelynek középpontjában az iskolai bántalmazás, vagy ahogy újabban az angol bullying szót magyarítják, a „basáskodás” áll.
Milyennek láttad pályakezdő napközis tanárként az ötödikeseidet?
Wéber Anikó: A napköziben lényegesen többet látunk a gyerekek személyiségéből, mint délelőtt, hiszen a tanórák behatárolt keretek közt zajlanak, kevés az idő arra, hogy a gyerek is szóhoz jusson. A napközi kötetlenebb, a diákok jobban megnyílnak, többet mesélnek, szabadjára engedhetik magukat. Ugyanakkor a problémák is előtérbe kerülnek: mindenki fáradt, türelmetlen, éhes, és ezt gyakran a másikon vezeti le. Több a konfliktushelyzet, akár csak annyi, hogy sorban állunk az ebédnél, és mindenki teper, hogy előrébb jusson. Magyar–filozófia tanár szakon végeztem, a gyakorlatokat gimnáziumokban végeztem, így új élmény volt, hogy a 11 évesek milyen sűrűn bántják egymást verbálisan és fizikailag, és mennyire nem bízhatnak egymásban, mert a barátságaik, szövetségeik gyakran változnak.
Az iskolai bántalmazás, kirekesztés még mindig tabu, a tanár sokszor eszköztelen, az iskolapszichológus intézménye láthatatlan. Ezt szemlélteti, hogy a regényben a tanárok teljesen háttérbe szorulnak?
A gyerekek gondolatainak, érzéseinek és viselkedésének ok-okozati összefüggését akartam láttatni, ebbe nem fért bele a pedagógus szemszöge, úgy éreztem, ezzel szétesne a történet. Szerettem volna megmutatni, mi történik ma Magyarországon egy átlagos iskolai osztályban, amikor ki van zárva a külvilág, és a négy fal közt kicsiben leképeződik a társadalom. Más kérdés, hogy ezek az események gyakran tényleg a tanárok háta mögött történnek. A gyerekek nagyon ügyesen megtalálják azokat a kis öt perceket, amikor lejátszhatják egymás közt a játszmáikat.
Hogyan lehetne ezen segíteni?
Sokféle módszer létezik a problémák kezelésére, de a legjobb a megelőzés lenne. Ehhez az egész rendszert kellene átalakítani. Tapasztalatom szerint a legtöbb bántalmazás nem onnan indul, hogy az egyik gyereknek konkrét baja van a másikkal. Hanem onnan, hogy eleve frusztrált, tele van rossz érzésekkel, amit otthonról hoz, vagy az iskola váltja ki belőle: az, hogy bármikor felelhet, röpdolgozatot írhat, 45 percig csöndben kell ülnie, hogy éhes, de még nincs itt az ebéd ideje… A rengeteg stresszt vezeti le a másikon beszólással, piszkálással, ami elindít egy láncreakciót, mindenki továbbadja a nála gyengébbnek, és ha már nem talál az osztályában ilyet, akkor fölrúg egy kis alsóst. A bántalmazó nem feltétlenül érzi jól magát ebben a szerepben, de egyszerűen nincs más eszköze. Nem véletlen, hogy az alternatív pedagógiák egészen másképp építik fel már a délelőtti oktatást is. Ha úgy indulna egy nap, hogy meghallgatnánk, ki hogyan érzi magát, ha a gyerekeknek lenne lehetőségük mélyebben megismerni egymást, és jobban figyelembe vennénk az életkori sajátosságokat, akkor kevesebb lenne a feszültség és a bántalmazás.
Ráadásul nem ritka, hogy a gyerekek olyan típusú feladatot kapnak, ami még inkább fölerősíti köztük a rivalizálást.
A való életből vettem azt a házi feladatot, amikor a gyerekeknek az otthonuk alaprajzát kell elkészíteniük. El lehet képzelni, milyen frusztrációt él át az a gyerek, aki egy másfél szobás albérletben lakik, látva, hogy a társa háromszintes házat rajzol. Még emlékszem rá, hogy nekem is milyen rossz érzés volt, amikor kisgyerekként le kellett rajzolnunk a nyári élményeinket, és az osztálytársaim többsége, beleértve azokat a lányokat, akikkel jóban voltam, a tengerpartot, a külföldi utat, a lovastábort rajzolta le, míg én a Balatont meg a nagymamánál töltött nyaralást. Még mindig előfordul, hogy tornaórán két csapatkapitány felváltva választja ki a csapattársait, és a sor végén mindig ugyanaz a két-három gyerek áll megalázva. A tanárok néha bele sem gondolnak, hogy ezekkel a módszerekkel milyen sérüléseket okoznak.
A könyved érzékenyen mutatja be a frusztráció és az agresszió egymást erősítő köreit, ezért fontos olvasmány lehet pedagógusok és szülők számára. De kicsit hiányoltam, hogy a gyerekek számára nem mutat föl jó megoldásokat.
Nem akartam didaktikus lenni. Pedagógusként pontosan tudjuk, hogy a félórás kiselőadás – „gondolj bele, fiam, mit tettél, hogy esett ez a társadnak!” – egyszerűen nem ér el a gyerekig. Ráadásul minden osztályközösség és gyerek más, ezért nem létezik mindenki számára követendő, üdvözítő minta. Tanároknak, gyerekeknek, szülőknek közösen kell dolgozniuk egy adott közösségben a jó megoldásokon. Én azt szeretném, hogy ha ezt a történetet elolvassa egy 11–13 éves diák, aki esetleg maga is áldozat, akkor megélhesse, hogy nincs egyedül. Sokszor tapasztaltam, hogy a kirekesztett gyerek meg van győződve arról, hogy egyedül ő az, aki rettentő „ciki”. Ebben a történetben nagyon sokan élnek meg hasonlót, amiből talán lehet erőt meríteni. Másfelől a bántalmazó gyerekek is beleláthatnak az áldozatok fejébe. Kiskamaszkorban a hatás nyilván nem lesz tudatos, de ha tudattalanul elindít valamit, akkor már megérte. Ha pedig egy pedagógus úgy dönt, hogy közösen feldolgozzák a regényt az osztályban, akkor tudatos szinten is elkezdődhet egy jó irányú, a megoldás felé vezető kommunikáció.
Orosz Ildikó
Fotó: Sióréti Gábor
A cikk a Magyar Narancsban jelent meg (2016/48.)


Fordításaim: Graeme Salaman – John Storey: Vezetői dilemmák (könyv)

Graeme Salaman – John Storey:
Vezetői dilemmák

A vezető magányos ember: döntései, illetve azok súlya és következményei miatt a dilemmák feszültségében él. A könyv elsősorban azoknak a gyakoroló vezetőknek szól, akik már megélték a racionalitás korlátait áttörő, az ellentétek látszólagos szembenállásának feloldásából származó kreatív sikereket. A vezetést tanulóknak a könyv szemlélete és az elméleti ellenpontok gazdag esetanyaga nyújt útmutatót. Végezetül ajánlom a könyvet a menedzsmenttudományok iránt érdeklődőknek, akik szeretik a szabad gondolkodók kötetlenségét és száraz humorát, s olvasás közben lerázhatják magukról a megszokottság porát. (Szintay István egyetemi tanár, Miskolci Egyetem, Vezetéstudományi Intézet)


Kiadó: Akadémiai Kiadó Zrt.
Oldalak száma: 256
ISBN: 9789630589413
Nyelv: MAGYAR
Eredeti cím: Managerial Dilemmas
Kiadás éve: 2010
Sorozat: MENEDZSMENT
Illusztráció: ÁBRÁKKAL
Fordító: Bozai Ágota, Orosz Ildikó



Daniel C. Hallin – Paolo Mancini: Médiarendszerek (könyvfordítás)

Daniel C. Hallin – Paolo Mancini:
Médiarendszerek
A média- és politikai rendszerek három modellje

A könyv elméleti keretben elemzi a média és a politikai rendszerek közötti viszonyt. A szerzők tizennyolc európai és amerikai demokrácia médiaintézményeire vonatkozó felmérés alapján jelölik ki a médiarendszerek három legfőbb típusát és azokat a politikai változókat, amelyek kialakulásukat megszabták.

A három típus: a polarizált pluralista, a demokratikus korporativista és a liberális. A médiarendszerek összehasonlításának elvi és empirikus kérdéseit taglalva kiemelt figyelmet fordítanak a média és a politikai rendszerek, illetve az adott médiarendszer és a politikai közeg összefüggéseire.




Kiadó: ALKALMAZOTT KOMMUNIKÁCIÓTUDOMÁNYI INTÉZET-GONDOLAT KIADÓ
Oldalak száma: 366
ISBN: 9789636930691
Nyelv: MAGYAR
Eredeti cím: Comparing Media Systems: Three Models of Media and Politics
Kiadás éve: 2008
Sorozat: KOMMUNIKÁCIÓPOLITIKA MÉDIASZABÁLYOZÁS
Fordító: Orosz Ildikó

"Tudtam, hogy egy város szét fog égni" – Interjú Dragomán György íróval

Ősszel megjelent regénye, a Máglya az eladási listák élén indított, és a Narancs irodalmi sikerlistájának kritikus szavazóinál is felért a második helyre. A második regény, A fehér király nemzetközi siker, hamarosan film készül belőle. Most pedig új kiadásban itt az első könyve, az eddig csak szűk közönséghez eljutott A pusztítás könyve.

Hogyan látod tizenhárom év távlatából A pusztás könyvét? Nem egy embert ismerek, akinek ez a kedvence tőled, holott ez a filozofikus akció­thriller kifejezetten nehéz olvasmány.
Dragomán György: Jó volt ismét egyben elolvasni az új kiadáshoz, látni, hogy nem hiába tettem bele azt a rengeteg munkát annak idején, mert még mindig pontosan és szépen működik, és éppen annyira vállalható, mint amikor írtam. Már ott is nekimentem olyan dolgoknak, amiket később újra és újra igyekeztem megcsinálni, direkten és erőszakosan próbáltam szembenézni a történelmi bűn kérdésével, érdekelt, hogy miként lehetséges szembeszállni a hatalommal, és van-e, lehetséges-e a feltámadás.
Fotó: Sióréti Gábor
Alapkérdések a diktatúra idején játszódó A fehér királyban, és a rendszerváltás utánra időzített Máglyában is. Előbbiben egy 11 éves fiú, utóbbiban egy 13 éves lány az elbeszélő. Melyik volt könnyebb?
Egyik se, elég nehezen írok. A Máglya azért volt nehezebb, mert összetettebb struktúrát, több szereplőt, idősíkot, helyszínt mozgat. Emma hangja mellett a nagymamáét is halljuk. A fehér királyban egy hangot kellett megtalálni és működtetni, viszonylag egyszerű szerkezetben. Belekezdtem ott a nagyapa hangjának megírásába is, de azt végül kihagytam, mert nem működött. Azzal majd mostanában kezdek valamit.
Több szövegen dolgozol párhuzamosan, ezért telt el kilenc év a Máglyamegjelenéséig. Hogy van ez, reggel felkelsz, és amilyen a hangulatod?
A technikai részek, egy-egy jelenet megírása általában eltart pár hétig. Közben előfordul, hogy olyasmit kezdek látni vagy hallani, ami egyszerűen nem illik oda. Ezt néha félrerakom, néha pedig megírom, és lesz belőle egy novella. Van, hogy hetekig máson dolgozom, ami egyáltalán nem optimális stratégia. De nem tudom előre eldönteni, mit fogok látni, és ami megjelenik, azt nehezen verem ki a fejemből. Ezért a Máglyával egy időben összeállt egy novelláskötet, és majdnem kész két mesegyűjtemény.
Jelentek meg részek egy készülő regényből is, amelyben egy kisebb gyerek beszél. Ez A fehér királlyal és a Máglyával egy trilógia lesz?
Annyiban igen, hogy ez a három könyv koherensen meséli el az én fiktív világom történelmét. Ugyanakkor mindegyik önmagában is kerek. A Mesék a palotában munkacímű regényben egy hatéves gyerek hangját halljuk. Mostanra megismertem őt annyira, hogy látom, milyen ember lesz huszonöt év múlva – az ő felnőttkori hangja lesz a másik szál. Ennek megtalálásához talán kellett az, hogy közben máson is dolgozzam. Ma már tudom, hogy képes vagyok szimultán írni, nem esek annyira kétségbe, ha váratlanul megjelenik egy oda nem illő kép, hanem mérlegelem: biztos kell ez nekem? De azért az elmúlt kilenc év nagyon durva volt. Egyébként szerintem minden író organikusan épül fel, ezért én szeretem a műveket kronologikusan olvasni, és megértő vagyok a rossz könyvekkel, mert néha ezeken át vezet az út a remekművekhez.
Például milyen oda nem illő képek jelennek meg váratlanul?
Már A pusztítás könyvénél tudtam, hogy egy város szét fog égni. Nagyon vonzott, hogy ott megcsináljam, de ellenálltam a kísértésnek. A tűznek végül a Máglyában jött el az ideje. De a Máglya egész mágikus vonalát sem terveztem el előre. Először a lisztbe rajzolást láttam, és csak később értettem meg, mi a jelentése. A halott nagyapa szellemalakja úgy került be mint harmadik szereplő, hogy az arca megjelent a könyvszekrény üvegén belülről, pára formájában, amelyen Emma vonásai tükröződnek. Fél évig tartott, mire elfogadtam, hogy nekem együtt kell élnem ezzel a varázsos-gótikus szállal.
Máglyából hiányzik A fehér királyra jellemző groteszk.
Ez egészen más világ. Dzsátá rendszeresen kerül kilátástalan, ellentmondást nem tűrő helyzetekbe, amelyekből nehéz kikecmeregni, és ebből totális hülyeség sül ki. Emmát nem lehet ilyen helyzetekbe kényszeríteni, ő annál szabadabb. Nem hiszek a fiús/lányos látásmód alapvető különbségében, de arra hamar rájöttem, hogy ennek a hangnak a tulajdonosa lány. Valahogy másképp vette a levegőt. Dzsátá hadaró, siető figura, állandóan rohan valami elől. Emma is fut, de ő inkább valami után. Számára fontosabb a magány, van ideje részletesen megfigyelni a dolgokat. Ennyiben jobban hasonlít rám, én is sokat voltam egyedül, és mindent aprólékosan megfigyeltem, mert az ő korában már írni akartam.
Honnan ered ez a nagyon erős vizualitás? Úgy tudom, Romániában B filmeken nőttél fel.
Nemcsak B-ken, hanem C-ken, D-ken, E-ken, F-eken és csillagos A-kon. Volt az életemben egy nagyon szép, de nagyon nehéz időszak, mielőtt kivándoroltunk. Beadtuk a papírokat, és utána majdnem három évig vártunk az útlevélre. Ezalatt a szüleim tanárként, orvosként többé-kevésbé munkanélkülivé váltak. Nagyjából ekkorra szűnt meg Romániában a mozi, az emberek megelégelték, hogy vetítés közben rendszeresen elveszik a villanyt, és ülhetünk a sötétben. 1985 körül beköszöntött a videó-korszak. A mozikba, bábszínházakba tévéket tettek be állványokon, és a legújabb amerikai filmek mentek akkumulátorról, cenzúra nélkül. Máig nem értem, hogy volt lehetséges. Óriási volt az igény, pedig az 1,50-es mozijegyhez képest 15 lej volt a beugró. Verekedtünk az első helyekért. Három hónap múlva betiltották, de folytatódott a feketepiacon. Bizonyos lakásokban befizettél 8 lejt, és egész éjjel filmeket nézhettél. Én akkor már tudtam angolul és németül, odaültem a tévé mellé, és fordítottam. Ez volt az első munkám, cserébe ingyen nézhettem a filmeket.
Hány éves voltál?
Tizenkettő. Elképzelni se tudom, miket mondhattam. Aztán nagyapámék minden pénzüket összetették, és vettek egy videót. Úgy nézett ki egy napunk, hogy csomagok közt éltünk, eljártunk az ócskapiacra eladni, és minden délután megnéztünk két filmet. Nagyapám földrajztanár volt a református kollégiumban, pár tanítványa benne volt a videóbizniszben. Teljesen véletlenszerűen érkeztek a felirat nélküli feketekazetták, sosem tudtuk, éppen mi. Police Academy 1., Amerikai nindzsa, Kubrick, Godard, sorozatok, horror. Néha ugyanaz még egyszer. Az Egy amerikai farkasember Londonbant például nem bírtam végignézni, a felénél kimentem – igaz, azt nem nagyon kellett fordítani. Valami 1700 filmet néztünk meg, nagyapám dolgai között talán még megvan a lista. Másnap külön műsorszám volt, hogy elmeséltem a suliban az előző napi filmeket. Az egész gyerekkorom meséléssel telt.
Miután kijött a Máglya, megjelentél a Facebookon, és elképesztően aktív vagy. Tárcákat, novellákat, recepteket posztolsz, minden olvasói kérdésre reagálsz, csakúgy, mint feleséged, Szabó T. Anna költő. Miért fontos ma egy írónak ez az online pezsgés?
Rájöttünk Annával, hogy van egy csomó kisebb írásunk, ami egyszer majd megjelenik kötetben, de addig gyakorlatilag elérhetetlen, mert annyira megváltoztak az olvasói szokások, hogy pár éves folyóiratközléseket már senki sem olvas. Viszont ha megosztjuk ezeket, szinte frissként hatnak, több ezren olvassák őket egyik napról a másikra. Meglepően népszerűek a viccesen dörgedelmes, moralizáló írásaim a veszekedésről, házasságról, válásról, sokan szeretik a receptjeimet meg a zenés novelláimat is. Egyelőre élvezem ezt a közvetlen kapcsolatot az olvasókkal, még a szülinapi ajándékpólóm is kiposztoltam a múltkor.
Rendszeresen publikálsz külföldi lapokban. Milyen témákban és hogyan zajlik egy ilyen felkérés?
New York Times a vörös­iszap-katasztrófa idején hívott fel, mert valaki ajánlott annak alapján, hogy A fehér királyban megjelenik, hogyan bánik a tájjal a kommunizmus. Mivel apósomnak van egy kis szőlője Somlón, és amúgy is elég mérges voltam az egész miatt, írtam egy publicisztikát. A Le Monde a médiatörvény kapcsán kért elemzést több szerzőtől. Általában nem politizálok, de kivételt tettem. A Neue Zürcher Zeitung „írók zenéről” sorozatába egy novellát küldtem egy kézzel festett heavy metalos pólóról, amit mindig irigyeltem, de nekem sosem volt. Többször írtam német lapoknak Európáról, ott erről élénk diskurzus folyik, és rendszeresen kérik az értelmiség véleményét.
Londonban előrehaladtak A fehér király filmes előkészületei. Az adaptáció harminc év diktatúra után játszódik brit földön, valahol a jövőben. Dzsátá anyját Carice van Houten(Trónok harca) alakítja. Mit lehet még tudni?
Alex Helfrecht rendező és férje, Jörg Tittel színházat csinál a West Enden, emellett eddig kisfilmeket készítettek. Alex a lengyel származású Fudakowski producer házaspár megbízásából kutatott kelet-európai történetek után, és több mint hetven könyv közül szeretett bele A fehér királyba. Közben Fudakowskiék rájöttek, hogy mégis inkább Joseph Conradot adaptálnának, Alex pedig úgy döntött, megcsinálja A fehér királyt a férjével. Az effekteket a Chimney Group (például Suszter, szabó, baka, kém – O. I.) készíti. A forgatókönyvet Alex írta, én erre nem lettem volna képes, de angolul van annyi távolság a mondataimtól, hogy más szemmel tudok ránézni. Nagyon örülök, hogy tehetséges alkotók első nagyjátékfilmje lesz, ez beleillik a könyv eddigi karrierjébe. A tervek szerint május végén kezdenek forgatni, részben talán Magyarországon, a búzamezők miatt. Már tudom, ki játssza a Nagymamát meg Dzsátá apját, de egyelőre nem mondhatom el.
Egyszer úgy fogalmaztál, hogy sokan dolgoztak önzetlenül A fehér király sikeréért. Hogy kell azt érteni, hogy önzetlenül?
Ez a könyv nem csak nekem jelentett áttörést, többeknek volt első vagy egyik első munkája. Az amerikai ügynököm, Chris Parris-Lamb második eladott könyve volt, ennek köszönhetően léptették elő. A holland fordítóm, Rebekka Herman Mosters első munkája volt, azóta már lefordította Bánffy Erdély-trilógiáját. De ha visszanézünk az indulásra: Olchváry Pali annak idején saját, önzetlen lelkesedésből kezdte angolra fordítani, mert tetszett neki. Miután öt fejezetet megcsinált, felvetettem, hogy küldjük el a nagy lapoknak, mit veszíthetünk. Egyedül a Paris Review válaszolt, ahol – mint később megtudtam – első körben önkéntesek válogatnak sok ezer kézirat közül. Többkörös szűrés után jelent meg a második fejezet, amely elindította a regényt külföldön. Minden kiadómon azt látom, hogy szinte fanatikusan küzdenek ezért a könyvért. Persze a könyvkiadás is vállalkozás, de azért nem a tőzsde, az vág bele, akinek ez tényleg fontos. Akit csak a pénz érdekel, annak ott a Wall Street.
Orosz Ildikó
Az interjú és a fotó a Magyar Narancsban jelent meg (2015/14).
Fotó: Sióréti Gábor

2017. január 13., péntek

"Ezek öntisztulóak" – Halpedikűr, halszépészet, halterápia

"A holló vájja ki a szemedet!", "A ráksüly essen beléd!", "A hal rágja le a lábadat!" - míg az első kettő cifra ősi átok, a harmadik prémium kategóriás szolgáltatás. Halpedikűrnek hívják, és szabályozása egyelőre hiányos, aminek a vendégek és a halak ihatják meg a levét. A körültekintően végzett halszépészetben ugyanakkor ma, a természetes eljárások iránti növekvő kereslet korában, van üzleti potenciál. (A cikk 2011-ben készült – O. I.)

- Nem kell megmosni a lábamat? – kérdezem bizonytalanul.
- Á, nem. Nyugodtan beleteheted. De óvatosan, mert egy kicsit még félnek. Csak tegnap érkeztek.
- De új a zoknim, és tiszta szösz a talpam...
- Nem baj, ezek öntisztulóak.

Az exkluzív kozmetikumokat árusító belvárosi üzletben, térdig felhajtott nadrágszárral, mezítláb állok a műfűvel borított, huzatos lépcsőfordulóban. Itt helyezték el néhány napja a halpedikűr-kezelésre alkalmas óriási akváriumot. Összefagyott lábamat belemerítem a 29 fokos vízbe. A halak azonnal rácuppannak. Ötszázan vannak, egyszerre öt kuncsaftot tudnak kiszolgálni, de most csak velem kell beérniük. Az érzés kevesebb mint csiklandós, a látvány bizarr, de hamar hozzá lehet szokni.
Mindent a szájnak. Egyébként nem, ez nem az én lábam. Fotó: Sióréti Gábor
A pontyfélék családjába tartozó Garra rufa, magyarul piros szívogató márna édesvízi doktorhalként, bőrevő halként és sok más néven ismert. Eredetileg Törökország, Szíria, Irak, Irán vizeiben honos. Az 1910-es években az anatóliai Kangal mellett figyeltek fel először arra, hogy a halakkal teli termálvíz jótékony hatással van különböző bőrbántalmakra - itt ma már egy óriási kezelő központ működik, és több ezer ember megfordul évente. A 37 fokot kedvelő halnak nincs foga, bajuszával dörzsölgeti le, illetve a szájával képzett enyhe vákuum segítségével távolítja el az elhalt hámsejteket, amit táplálékhiányos környezetben el is fogyaszt. Természetes közegében tíz évig is elél, és 10 centisre megnő, de ezeket már nem használják, mert túl ijesztőek. Ideálisak a másfél éves, 5-6 centis példányok, bár sokan már a hat hónapos, 3-4 cm-esekkel is dolgoztatnak, amelyek jóval olcsóbbak.

Dr. Fish

Hívei szerint a Garra rufa nemcsak letakarítja az elhalt hámréteget, de egy speciális enzimet is termel, amely alkalmas lehet a pikkelysömör, ekcéma és más bőrbetegségek tüneteinek enyhítésére (lásd Kutatás című keretes írásunkat). Mivel ezek a részint genetikai, részint lelki eredetű bőrbántalmak sokak életét megkeserítik, és jelenlegi tudásunk szerint nem gyógyíthatóak, csak karbantarthatóak, nem csoda, hogy az utóbbi öt évben Európában is egyre komolyabban foglalkoznak a terápiás felhasználási lehetőséggel. Németország élen jár a szigorú egészségügyi előírások és dokumentáció mellett folytatott kezelésekben, de létezik halterápiás klinika Ausztriában, Horvátországban és Írországban is. A terápiás hatásnak bizonyára van pszichológiai összetevője is: a halas fürdő, mint minden wellness, állítólag jó relaxáció és társasági élmény is lehet. A hatályos jogszabályok szerint ma Magyarországon a halterápia nem tartozik a gyógyító eljárások körébe, ilyen tevékenységre működési engedély nem adható ki. Nálunk egyelőre csak halpedikűr, -manikűr, szépségápolási, illetve egész testre kiterjedő halszépészeti szolgáltatás nyújtható. Ám korántsem mindegy, hogy ezeket hol vesszük igénybe.

A halpedikűr, mivel úgyis "csak" a lábat érinti, szabályozás szempontjából világszerte a legelhanyagoltabb terület. A szolgáltatók ügyesen lovagolják meg a doktorhalak jó hírét, miközben sok esetben nem biztosítják azokat a feltételeket, amelyek mellett kizárhatóak a halról az emberre és az emberről emberre terjedő fertőzések. Az 50-100 hal által végzett pedikűr kíméletesebb, mint a reszelő meg a kés, de a masszívabb bőrkeményedések eltávolítása több idő. Nálunk exkluzív kezelésként, leginkább a forgalom növelése érdekében kínálják a szépség- és wellness-szalonok, s mivel magában nemigen lenne eladható, más szolgáltatások (pl. hagyományos pedikűr, masszázs) mellé csomagolják.

 Társasági esemény (asasespa.co.uk)

Míg a Közel- és a Távol-Keleten úton-útfélen látni halaktól hemzsegő medencéket, amelyekben békésen megfér sok pár láb, addig a nyugati féltekén mások az elvárások. A legnehezebb a víz tisztán tartása, hiszen nem lehet az uszodákban, fürdőkben szokásos fertőtlenítőket alkalmazni. Az ÁNTSZ Országos Tisztifőorvosi Hivatal szerint ma Magyarországon a halakkal végzett szépségápolási szolgáltatási tevékenység végzésének közegészségügyi követelményrendszerére nincs közvetlen hatályos jogforrás, az igénybe vett víz minőségére nincsenek rögzített vízminőségi határértékek. Bár a hatóság célja a jogszabályi rendezés, egyelőre nem kötelező igazolni, hogy a halpedikűr során használt víz veszélytelen az emberre. Így a természetesnek meg "biónak" kikiáltott eljárás során nemritkán baktériumtenyészetben és algamentesítő vegyszerekben áztatjuk a lábunkat.

"Amikor a területi ÁNTSZ-nél bejelentettük a halpedikűr szolgáltatást, azt mondták, nyitás után kijönnek megnézni, mert még sosem hallottak róla. Négy hónapja nyitottunk, még nem jöttek" - mondja egy vidéki vállalkozó. Párjával két egyszemélyes halpedikűregységet állított fel, és 100 halat vettek egy szlovák tenyésztőtől. A befektetés 4-500 ezer forint volt. Halat korábban nem tartottak, ismerősöktől informálódtak. A vizet 29 fokig fűtik, a melegebb gyorsítaná a baktériumok elszaporodását. A szűrés mellett folyamatos UV fény világítja meg a kezelőt, hetente háromszor cserélik a víz egyharmadát, és algamentesítő vegyszert is használnak. Pontos adataik a vízminőségről nincsenek. A vendég lábát kezelés előtt általános gomba-, vírus- és baktériumölővel mossák le, melyet a behatási idő után leöblítenek: "Azt hallottuk, az Innoseptet bírják legjobban a halak." Vendégforgalomtól függően egyszer vagy kétszer etetnek közönséges haltáppal: úgy tudják, akkor jó a mennyiség, ha öt perc alatt elfogy, így a halak nem laknak túlságosan jól. A nyitás óta száz halból húsz pusztult el.

Állatvédelem

"A halszépészet állatvédelmi szempontból is aggályos" - vélekedik Szilágyi István, a Fehérkereszt Állatvédő Liga kurátora. Gerinces állatokról lévén szó, a halakra is vonatkozik az állatvédelmi törvény: nem megfelelő tartásuk állatkínzásnak minősülhet. Vizsgálni kellene, hogy biztosított-e számukra a megfelelő vízminőség és élettér. Tudván, hogy a halaknál a bőrevés a táplálékszerzés egy formája, kérdés, hogy nem történik-e éheztetés azért, hogy "dolgozzanak" - ez a szempont néhány, a halpedikűrt betiltó amerikai államban is hivatkozási alap volt. Van-e pihentetés, és mennyi? Ártalmas lehet, ha a természetes élőhelyükhöz képest hidegebb vízben tartják őket, és a víztisztaság érdekében folyamatos UV fény éri őket. A halak számára veszélyes a kezelés előtti fertőtlenítős lábmosás (még ha le is öblítik utána), mivel pont a vegyszermaradékokkal teli bőrfelszínt csipegetik. Állítólag a Garra rufák annyira érzékenyek, hogy még a kezelendő bőrfelület előzetes bekrémezése is árt nekik.

Gombamód

A hatóságok megítélése országonként változó, általában nemigen tudnak mit kezdeni a jelenséggel. Az USA-ban eddig 18, Kanadában 4 államban tiltották be a halpedikűrt, főként azon az alapon, hogy nem egyeztethető össze a szépségiparra vonatkozó, érvényes szabályozásokkal, mert a használt eszközök (tartály, hal) nem fertőtleníthetőek és nem egyszer használatosak. A brit Health Protection Agency a közelmúltban vizsgálta a szigetországban az utóbbi másfél évben gombamód szaporodó fish spákat, amelyek mobil változatban már a plázákban is elérhetőek. Állásfoglalásuk szerint kellő elővigyázatosság mellett a fertőzésveszély minimális, de nem kizárható. Alapkövetelményként határozzák meg a kezelés előtti szappanos-vizes lábmosást, és azt, hogy szakértő szem tekintse át a lábat az esetleges nyílt sebek, gombás és egyéb fertőzések kiszűrésére, ami egyfelől a vendég saját érdeke, másrészt a többiek biztonságát szolgálja. Hangsúlyozzák, hogy vizsgálatuk kizárólag valódi Garra rufával történő kezelésekre terjedt ki.

Ez pedig nem is olyan evidens. Törökországból évek óta tilos kihozni ezt a fajt, mivel a hirtelen megnőtt kereslet veszélyeztette a fennmaradásukat. A tenyésztés külön iparággá fejlődött. Egy Garra rufa mérettől, mennyiségtől és szállítási távtól függően 5-10 eurót kóstál, ám gyakran a hasonló kinézetű, szaporább és igénytelenebb csincsin nevű hallal helyettesítik, melyhez 2 euró alatt hozzá lehet jutni. A csincsin bizonyos életkor felett apró fogakat növeszt, valószínűleg ez a faj áll az olyan, a bulvársajtó által felkapott esetek mögött, amikor a halak vérző sebeket ejtettek a vendégek lábán. Nyugaton léteznek halszépészetek, ahol az előtérben élő példányok és magyarázó szöveg segítségével mutatják be a két faj közti különbséget, ám a mezei felhasználó számára megfejthetetlen, hogy diplomás doktorhallal vagy kontárral van-e dolga.
Garra rufa, az igazi bőrevő. Vagy mégis csincsin? (wikipedia)
Az egész testet érintő halszépészeti kezelésekre világszerte szigorúbb szabályozás vonatkozik, mint a lábáztatásra. Az ÁNTSZ tájékoztatása szerint itt részben a közfürdők létesítésének és üzemeltetésének közegészségügyi feltételeiről szóló rendelet alkalmazható. Nem könnyű, de nem is lehetetlen garantálni azt a vízminőséget, amely minden hozzáadott vegyszer nélkül biztonságos az emberre és az állatokra, ez azonban nagyságrendekkel több ráfordítást igényel. "Kipróbáltuk a piacon lévő, túlnyomórészt ázsiai eredetű megoldásokat, de nem tartottuk elég biztonságosnak, ezért kifejlesztettük a saját technológiánkat" - mondja Varga Szilárd a Garra Rufa Technology részéről. Ők többéves akvarisztikai múlttal a hátuk mögött 2008-tól kezdtek el foglalkozni az egész testre kiterjedő halszépészet megvalósíthatóságával. Szakértők bevonásával vizsgálták a víz terhelhetőségét és paramétereit, a halak mikrobiológiáját, a műszaki hátteret. A fejlesztés költsége "nyolc számjegyű" volt. A szolgáltatás 2010-ben indult el Gödöllőn, az egyik legismertebb hazai halwellness-szalonban, ahol Magyarországon először nemcsak pedikűr, de egész testes halfürdő is elérhető. Ezt a jogszabályi környezet miatt nem terápiás, hanem közérzetjavító, stresszoldó szolgáltatásként hirdetik.

A szalon az ÁNTSZ felügyelete mellett kapott működési engedélyt. Rendszeresen küldenek vízmintát és nyilvántartásokat a vízügyi és az egészségügyi hatóságoknak, a tanúsításra három hónap alatt kb. egymillió forintot költenek. Halaikat meghatározott időközönként állatorvos ellenőrzi, az elhullott állatokat minden esetben boncoltatják. Az elhullás aránya nem haladja meg az 1 százalékot. "Az első halainkat mi is importáltuk, de rossz tapasztalataink voltak. Előfordult, hogy az orvosi tanúsítvány ellenére a szállítmány 70 százaléka fertőzött volt." Hosszas próbálkozás után ma már maguk tenyésztenek, jelenleg 4500 darabos az állomány, de ezt még 5-8000-re akarják bővíteni. A 32 fokos halfürdőben 225 hal dolgozik, majd 3 hét munka után 9 hét pihenés következik egy külön akváriumban. Halpedikűrrendszerük rendelkezik ugyanazokkal a tanúsítványokkal, mint az egész testes kezelés. A technológia több helyen működik bérleti formában, pl. Algyőn és Gyomaendrődön, ahol a bérbeadó intézi a karbantartást, a halcserét és a tanúsításokat.




Halterápia-kutatás

A halak terápiás hatását számos megfigyelés igazolja, és régóta használják őket a Közel- és Távol-Keleten. Azonban pontosan dokumentált eredmények egyelőre korlátozottan állnak rendelkezésre. A legtöbbször hivatkozott kutatás a bécsi orvosegyetemen készült 2006-ban: 67 súlyos és közepesen súlyos pikkelysömörben szenvedőt három hétig kezeltek napi kétórás Garra rufa-fürdővel plusz UV-A-kezeléssel. Az eljárást fokozott higiéniai körülmények közt végezték, a vizet folyamatosan tisztították (700 liter/h) plusz UV-C-besugárzással is fertőtlenítették. A betegek külön kádat használtak, a vizet naponta 3-4 alkalommal cserélték. A kezelés végére látványos javulást értek el. Azonban nem egyértelmű, hogy ezért milyen arányban felelős a víz, a hal és az UV-kezelés.

Orosz Ildikó

A cikk és az első fotó (Sióréti Gábor) a Magyar Narancsban jelent meg (2011/49.)

Az oldalról

Az oldalról
Orosz Ildikó budapesti újságíró, szerkesztő, fordító szerzői oldala. Válogatás különböző helyeken megjelent régi és új írásokból, fordításokból és könyvszerkesztésekből.

Népszerű bejegyzések

Szerző: Orosz Ildikó. Tulajdonos: a cikk végén feltüntetett sajtótermék. Idézz ennek fényében. Üzemeltető: Blogger.