elhivatott emberek, rejtett értékek, válogatott kulturális huncutságok

2018. május 18., péntek

Szép enyészet – Kertvárosi időutazás a Caprera-pataktól Csobaj-bányáig

Fővárosi kirándulásokról szólva szinte kizárólag a Budai-hegyekre gondolunk, esetleg Kamaraerdőre. Pedig Pest határában is akad érdekes látnivaló. A cinkotai Caprera-patak mellett sétálva, a természet és az épített környezet metszéspontján különös időutazásban lehet részünk.

Benedek Ágnes helytörténész Kertvárosi Időutazó néven évek óta vezet gyalogos, biciklis és buszos kirándulásokat a 16. kerületben. Messze a legnépszerűbb a 19. századvégi ómátyásföldi villákat bemutató séta, ezzel szemben még a tősgyökeres helyiek is elbizonytalanodnak, ha a Caprera-patak kerül szóba: hol is van pontosan, hogyan lehet megközelíteni, és honnan ez a furcsa név?

Míg a kerület nagyobb patakja, a Szilas környékét az uniós fejlesztéseknek köszönhetően szépen rendbe tették és tömegével vonzza a biciklizőket, futókat, kutyasétáltatókat, addig a Caprera vidéke kiépítetlen, és forrása nehezen megközelíthető.

A cinkotai HÉV-megállótól indulunk, ahol az első magyar sorozatgyilkos, Kiss Béla bádogosmester is sűrűn megfordult ("A cinkotai asszonyirtó" nyomait bejáró sétáról részletesen itt írok). 1911-ig ezen a helyen volt az akkor még a Keletitől (ma az Örs vezér tértől) induló helyiérdekű vasút végállomása -- csak később hosszabbították meg ezt a vonalat Gödöllőig.

Átvágva az Ostoros úton, az egykori cinkotai piactérről jól látszik a régi áramátalakító és a tisztviselő lakások épülete (ma raktár). Az I. világháborús emlékmű mellett feltűnik a Caprera-patak nemrég kitiszított kisebb szakasza, előttünk pedig a nagy múltú cinkotai strandfürdő romjai.

A cinkotai strandfürdő régen (Fotó: borsonline)

Batthyány Ilona kedvenc fürdője

A cinkotai strand elődje lóúsztató volt a 19. században, de a feljebbi szakaszon (ahová majd később jutunk el sétánk során) már régen is fürödtek, sőt úszóversenyt is rendeztek. 1928 nyarán nyílt meg a strand a környékbeliek örömére. Eredetileg a Caprera-patak táplálta. A homokos aljú medence vízellátását idővel két fúrt kúttal bővítették, de ez sem mentette meg a strandot a rendszerváltás után az enyészettől. Az ehhez hasonló, hideg vízű strandok nem tudták felvenni a verseny termálvizes társaikkal és az 1990-es évek wellnesscunamijával, így az új előírásoknak megfelelő vízforgató berendezés már sosem került bele. 1996-ban végleg bezárt.

A több mint 20 ezer m2-es terület magánkézbe került; a 2000-es években a Suzuki Ász autókat tárolt az egykori medencében, majd a 2009-es Casco-botrány után, immár 1 milliárdos jelzáloggal terhelve, tulajdonost váltott az ingatlan. Kiváló fekvése ellenére piaci értékét jelentősen csökkenti, hogy övezeti besorolása miatt sem lakóparkot, sem bevásárlóközpontot nem lehet rá építeni. És ugyan hol van az a befektető, aki ma parkot, rekreációs vagy sportlétesítményt álmodna ide?

Ma a strand romokban áll. Betonfal veszi körül, a kapu lelakatolva, bár egy leomlott falszakaszon be lehet jutni. A látvány szívszorító, különösen azoknak, akik (mint én) az 1970-es, 1980-as években ide jártak strandolni: a medence falából, aljzatából bokrok és több méteres fák törnek elő.

Átgázolunk a sűrűn, és egy ideig szem elől tévesztjük a patakot. Őz ugrik fel egy kis tisztás közelében, a HÉV-sín mellett, ahol elhagyott trianoni emlékmű talapzata árválkodik – azon kevesek egyike, amelyet még nem újítottak fel manapság.

A HÉV-sínek mellett visz az utunk, majd Cinkota alsó megállónál ismét előtűnik a patak. A tágas rét padokkal, kis hidakkal ideális piknikező hely. Ez is, akárcsak az egész környék, tehát Cinkota és Mátyásföld nagy része, eredetileg Beniczky Gábor gróf birtoka volt. A sportember arisztokrata Battyhány Ilona második férjének mondhatta magát – legalábbis, mígnem vagyona fogytán véget nem vetett életének.

Ilona grófnő (Batthyány Lajos lánya) von Haus aus a függetlenség elkötelezettje volt, és egyfajta politikai üzenetként keresztelte el a patakot Garibaldi tiszteletére. Az olasz szabadságharcos ugyanis egy Caprera nevű kis földközi-tengeri szigeten töltötte utolsó éveit. Legendás történet a 20. század elejéről, amelyet a korabeli lapok is megírtak, hogy egyszer egy kisgyerek beleesett a partról a Caprera-fürdőbe. Édesanyja sokkot kapott, ám Ilona grófnő óriási lélekjelenlétről téve tanúbizonyságot, ruhástul beugrott a vízbe és kimentette a gyermeket. Mindezen túlmenően sok mindent köszönhet Cinkota a jótékony grófnőnek, többek közt egy árvaleány-nevelőintézetet, amely ma a kertvárosi Szerb Antal Gimnázium épülete.

A Caprera-patak a 16. kerület rejtett kincse (Fotó: Kertvárosi Időutazó)

A patak mellett, az egyik kőhíd lábánál keresgéljük egy darabig az egykor itt fürdőző tulajdonos arisztokraták nyomát, a B. G. és a B. I. monogramos köveket, amelyek vezetőnk elmondása szerint legutóbb még itt voltak, de nem találjuk.

Kristályvizű forrás

Pár száz méterrel odébb a patak átbújik a sínek alatt, mi pedig egy keskeny sávban, gyömölcsöskertek közt követjük felfelé a forrásig: egy jókora betonteknőig, amelynek homokos aljából számtalan ponton bugyog fel a víz. Itt lehet a legjobban megfigyelni az átlátszó vízben lebegő, apró édesvízi rákokat. Ezek az állatkák tisztavíz-indikátorként ismertek, mert csak a legtisztább vízfolyásokban élnek meg. Túlélésüket annak a civil összefogásnak köszönhetik, amely megakadályozta, hogy az M0-s körgyűrű építésekor a Caprera-patakba vezessék az autópályáról lefolyó, szennyezett, olajos esővizet. Volt ugyanis egy ilyen tervezet, de a Caprerát szerencsére sikerült megmenteni a civileknek.

A legenda szerint a török hódoltság idején egy pasa ivott a forrásból, és annyira ízletesnek találta a vizét, hogy Budára is felvitette magának, a forrást pedig cinkkel fedette be, hogy más ne férjen hozzá – a népi etimológia szerint innen eredne a Cinkota elvevezés. Valójában azonban Cinkota település és a neve is, ennél jóval régebbi: az evangélikus templom alapjai 11. századiak, és ekkoriból ered a „Scyngata” elnevezés is.

Az öreg bánya titka

Hátravan sétánkból még egy állomás: a Csömör határában lévő óriási terület, az egykori Csobaj-bánya. Ha a cinkotai strandot a természet hódítja vissza lassan, akkor a felhagyott, mára különleges élővilággal benépesedett sóderbányát és tavat ismét az ember. Méghozzá gyorsan.

A rendszerváltozás után kárpótlásként 264 tulajdonos közt darabolták szét területet, amely egy évtizednyi elhanyagoltság után többször került a hírekbe. 2002-ben helyi civilek bejelentése nyomán kiderült: a terület kezelője az egyik támfal megerősítése ürügyén rendszeresen építési törmeléket és szennyező anyagokat hordatott a bányatóba, jelentősen károsítva a környezetet – emellett engedély nélküli homokbányászat folyt. Ezt leállították ugyan, de addigra erősen lepusztult a meredek partfal, amely addig több száz védett gyurgyalag és parti fecske költőhelyét adta.

2008-ban nagyobb fokozatba kapcsolt a feltöltés: a 4-es metró építéséből kitermelt földet hordták ide. Habár egy vizsgálat szerint csak szerződés szerinti, tiszta földet szállítottak a területre, a környékbeli lakók mégis nehezményezték a teherautók hada nyomán keletkezett állandó zajt.

A két tóból mára csak egy maradt, az is egyre zsugorodik. A területre a jelek szerint teljes felöltés és ingatlanfejlesztés vár. A látvány – mint a legtöbb felhagyott bánya esetében egyszerre nyomasztó és lenyűgöző: a holdbéli táj óriási homokhegyeiben vadul csatáznak a gyerekek; akvaristák igyekeznek kihalászni a kék vizű tóból néhány édesvízi medúzát – ezek a 2 centis, nem őshonos, parányi lüktető lények szintén tiszta víz indikátorként ismertek. Odébb pedig, a teljesen feltöltött részeken már épülnek az új CSOK-paloták.

Orosz Ildikó


A cikk szerkesztett változata a Magyar Narancsban jelent meg (2017/41).

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Az oldalról

Az oldalról
Orosz Ildikó budapesti újságíró, szerkesztő, fordító szerzői oldala. Válogatás különböző helyeken megjelent régi és új írásokból, fordításokból és könyvszerkesztésekből.

Népszerű bejegyzések

Szerző: Orosz Ildikó. Tulajdonos: a cikk végén feltüntetett sajtótermék. Idézz ennek fényében. Üzemeltető: Blogger.