Üdv a Marson – A gánti bauxitbányászat emlékei

Gánt nem csak arról nevezetes, hogy itt található Semjén Zsolt vadászháza és Orbán Győző dolomitbányája. A húszas években a vértesi sváb faluból indult a hazai bauxitbányászat. A Marsra emlékeztető felhagyott bánya remek kirándulóhely.

Ahhoz képest, hogy milyen félelem övezi ma az alpakka evőeszközöket, mondván károsak az egészségre – százötven évvel ezelőtt még egyenesen császári privilégium volt az alumínium eszcájg. Az első alumíniumtárgyak közt egy csörgő is volt, melyet III. Napóleon újszülöttje kapott ajándékba Sainte-Claire Deville francia kémikustól. Deville-nek 1854-ben sikerült előállítania a világ első, egykilós alumíniumtömbjét, mellyel a következő évi párizsi világkiállításon szenzációt aratott. A "francia ezüst" ára kezdetben az aranyéval vetekedett, jobbára ékszereket készítettek belőle. Az ipari felhasználás csak a huszadik században, az olcsóbb eljárások - jelesül az elektrolízis - elterjedése után indult be.

Pionír növényzet a felhagyott gánti bauxitbányában (Fotó: Göndör Péter)

Az alumínium alapját jelentő bauxit nevét a franciaországi Les Beaux-de-Provence után kapta, ahol az 1820-as években felfedezték. Magyarországon a huszadik század elején, Erdélyben találtak először, de az első világháború után szükség volt az anyaországi kutatásokra. Balás Jenő gyergyóremetei bányamérnök 1919-ben települt át, s Budapesten nyitott bánya- és kohómérnöki irodát. Ő azonosította a bauxitot 1920-ban a vértesi sváb falu, Gánt határában, a hosszúharasztosi részen. A kutatásokat kiterjesztették az egész Dunántúlra, és egy év múlva Halimba és Szőc térségében, két év múlva Iszkaszentgyörgy mellett, a későbbi Kincsesbányán fedeztek fel vékony takaróréteg alatt jó minőségű bauxitot. Balás özv. Schweighardtné Méri néni kocsmájában rendezte be gánti irodáját - ezen helyen, a mai Vértes vendéglőben jelenleg emlékszoba található.

A bauxitbányászat történetét és technológiáját mutatja be a falutól három kilométerre délre, az országút mellett található kis kiállítás. A hetvenes években kialakított, föld alatti vágatrendszer hiteles, de csupán szemléltetési célú, hiszen itt sosem volt mélyművelés, csak külszíni fejtés. A bejárat mellett bányavonat és Imre, a gőzmozdony, mert ahogy a vasutasok, a bányászok is nevet adtak mozdonyaiknak. Odabent a bauxitbányászat enyhén enyészetszagú kézi és gépi eszközei, csillék, szállítószalag, irányító központ. Jóllehet az első kutatások több mint 3 millió tonna bauxit jelenlétét, Európa egyik leggazdagabb lelőhelyét vetítették előre, a kitermelés tőkehiány miatt lassan indult be. Balás eladta a bányajogosítványokat, és a munkát végül egy német tulajdonú cég kezdte meg 1926-ban. (A hazai bauxitbányászat atyja később a Velencei-tó, a Balaton és a Sió szabályozása, valamint a budapesti hévízrendszerek terén is jelentős érdemeket szerzett.)

Remek kirándulóhely, de kánikulában nem ajánlott. (Fotó: Orosz Ildikó)

Puli rover

Akkoriban a meddőréteg letakarítása és a külfejtés kézzel történt, teraszos formában. A bányászok 12 órás műszakban dolgoztak, csillénként 14 fillért kaptak, a kvótát 30 csillében határozták meg. A bánya nyitásakor 140 férőhelyes munkáslaktanya is épült, majd kultúrház, mozi, orvosi rendelő, iskola. 1930-ban helyezték üzembe az első gőzbaggert (ez afféle földkotró gigamasina), és rövidesen a világ legjobban gépesített bányája lett a gánti. Ezzel párhuzamosan létrejött az ajkai, majd a mosonmagyaróvári timföldgyár, a csepeli kohó, a kőbányai feldolgozóüzem. A magyar alumínium legnagyobb felvevőpiaca a Harmadik Birodalom volt, amely jelentős tőkét biztosított a kapacitásnöveléshez. A "magyar ezüst" diadalútja a kommunizmus alatt is folytatódott, a gánti bánya 1953-ban érte el 600 ezer tonnás csúcstermelését. A falu közelében öt helyen folyt a külszíni fejtés, ám a telepek az 1980-as évekre kimerültek. 1926 és 1988, a bezárás éve között 13,6 millió tonna bauxitot termeltek itt ki. A felhagyott bányákat egy kivételével rekultiválták, az "úgy hagyott" Bagoly-hegyi bánya 127 ezer négyzetméterén pedig földtani parkot alakítottak ki.

A vörös legkülönfélébb árnyalataiban játszó bányagödör lenyűgöző látvány - nem véletlen, hogy többször volt már Mars-szimulációk helyszíne, sőt itt tesztelték a leendő első magyar holdjárót, a Pulit is, melyet a Google Lunar X Prize versenyen részt vevő magyar önkéntescsapat, a Puli Space fejleszt. A kopár lankák közt pionír növényzet, a mélyben kis tó.

A vörös legkülönfélébb árnyalataival találkozhatunk (Fotó: Göndör Péter)

A gánti (és általában a hazai) bauxit karsztbauxit. Alapja triász kori dolomit vagy mészkő, amely a kréta korban karsztosodott, ennek üregeibe, mélyedéseibe rakódott le a bauxit 40-90 millió éve. A bauxit lényegében magmás kőzetek mállásterméke, melyből kioldódtak a bomlékonyabb ásványok, és feldúsultak az ellenállóbb alumínium-, vas- és titánásványok. A bauxit (és a timföldgyártás melléktermékeként keletkező vörösiszap) jellegzetes színét a vastartalom okozza. A fedőréteg, amely megvédte a bauxitot a lepusztulástól, eocén kori tengeri üledék. Nagy kár, hogy az EU által támogatott, elvileg tizenhárom állomásos tanösvényen mindössze egyetlen tájékoztató táblát találunk, így a geológiai formák azonosítása a laikus számára igencsak nehézkes. Ha mást nem, az eocén kori, vékony feketeszénréteget biztosan felismerjük a 28 méteres bányafal rétegei közt.

A szomszédos magaslatról, egy második világháborús beton géppuskafészek mellől jó kilátás esik a lassan gyógyuló tájsebekre. Az egykori bányákban felszínre került üledékes ősmaradványok, lenyomatok és a színes ásványok régóta vonzzák a kincsvadászokat - de ne feledjük, hogy tájvédelmi körzetben járunk. Nagyobb őskövületeket a tanösvényen már nem találni, de kis szerencsével tanúi lehetünk, amint kortárs csigák 50 millió éves toronycsigaházak közt araszolnak.

Balás Jenő Bauxitbányászati Kiállítás: Gánt-Bányatelep, nyitva április 1-jétől október 31-éig, hétfő kivételével 10.00-18.00. Ugyanitt a földtani park és tanösvény folyamatosan látogatható. Kánikulában, nap közepén nem ajánlott.

Orosz Ildikó

Fotó: Göndör Péter (1, 3), Orosz Ildikó (2)

A cikk és az első fotó a Magyar Narancsban jelent meg (2014/30).