Szerkesztéseim: HVG pszichológia és életmód könyvek – magyar szerzők 2.

Újabb csokorra való HVG pszichológia és életmód könyv, amelynek szerkesztője voltam. Mindig öröm magyar szerzőkkel dolgozni, a hazai viszonyok közt érvényes, igazán hozzánk és rólunk szóló történeteket kiadni. Még több magyar szerző, és további szerkesztéseim itt. A listák folyamatosan bővülnek.

Singer Magdolna: Felépülés a gyászból. Vallomások a megbékélés útjáról. HVG, 2026.

Singer Magdolna: Veszteségek ajándéka. Történetek a poszttraumás növekedésről.
HVG Könyvek, 2025.

Megyeri Zsuzsanna: Családi kirakós. Hogyan lesz darabokból egész? 18 történet mozaikcsaládokról. HVG Könyvek, 2024.

Szabó Renáta: Karrier és önismeret. Találd meg önmagad a munkában! HVG Könyvek, 2024.

Csabai Márta: Aggódó testünk. Az egészségszorongástól a belső biztonságig. HVG Könyvek, 2023.

Singer Magdolna: Élethazugságok. Sírig vitt titkok, amelyek átírják a múltat. HVG Könyvek, 2023

L. Stipkovits Erika: Még közelebb önmagunkhoz. A nehézségből a kiút befelé vezet. HVG Könyvek, 2023.

Czecz Fruzsina: Terítéken a lélek. Önismeret az ételeken keresztül. HVG Könyvek, 2022.

Békési Tímea – Dr. Kassai Szilvia: Újraépített életek. Történetek szenvedélybeteg szülők felnőtt gyermekeiről. HVG Könyvek, 2022.

L. Stipkovits Erika: Közelebb önmagunkhoz. Az önismeret útján a teljesebb életig. HVG Könyvek, 2022.

Dr. Belső Nóra: Félelem, szorongás, pánik. Hogyan találjuk meg a kiutat? HVG Könyvek, 2022.

Tovább olvasom

Pataki Ági: Nyitottan a világra – Utam a kifutótól a vörös szőnyegig

Szeptember elején jelent meg a 70-dik születésnapját ünneplő Pataki Ági önéletrajzi könyve, amelynek létrejöttében alkotószerkesztőként közreműködtem. 

Megismerhetjük belőle nem mindennapi karrierváltásainak történetét, magánéleti örömeit és kudarcait, beszél a divat és a Kádár-korszak viszonyáról, produceri kihívásokról, gyűjtőszenvedélyéről és a női közösségek erejéről is. Örülök, hogy segíthettem neki felidézni és kötetté rendezni az emlékeit, gondolatait. Lendületes, vagány, profi és elkötelezett nőt ismertem meg benne. És ami a Nyitottan a világra című könyv klasszikusan elegáns borítójából nem jön át, de tanúsíthatom: remek humora van, és nem fél saját magán is alkalmazni!

Sokat elárul a személyiségéről, és egyben a könyv egyik különlegessége, hogy Ági egy füzetbe gyűjti azokat a híres nőktől származó frappáns idézeteket, amelyek elgondolkodtatják vagy egyszerűen csak megnevettetik – Coco Chaneltől kezdve Madonnán át Szabó Magdáig vagy Oprah Winfrey-ig. A könyvéből az is kiderül, miért tetszenek neki ezek a gondolatok, és hogyan vonatkoznak a saját életére. 

Orosz Ildikó

*

A könyv megjelentésének alkalmából álljon itt egy régebbi beszélgetésünk, amely még a MOM Park magazinban jelent meg 2011-ben:

Manökenből üzletasszony. Divatkreátorból filmproducer. Belvárosiból hegylakó. Notórius

szalonnaevőből az egészséges életmód híve. Pataki Ági a változás és megújulás asszonya. Keleti stílusban berendezett budai lakásában beszélgettem vele, ahol a falakon, a polcokon antik üveg és bronz tárgyak sorakoznak, és a bútorok is távoli kultúrákról mesélnek. A MOM Park magazin fotózásán videó is készült a Pataki Ági–Kovács Gábor producer házaspár otthonában. 

Honnan ez a vonzalom a keleti csecsebecsék iránt?

Pataki Ági: Modellként számos egzotikus helyen megfordultam, többek közt Japánban. Ott szereztem be az első darabokat, később pedig más országokban, és itthon is vásároltam hozzá. Először voltak a tárgyak, aztán a bútorok. Érdekes, hogy amíg nem jártam Japánban, addig teljesen mást gondoltam róla. Nem értettem, hogyan tudnak ennyire élen járni a divatban, az építészetben. A helyszínen viszont átéreztem, hogy a régi kultúrából mindez levezethető. Többször jártam Japánban, és szeretnék visszamenni a családdal. Csakhogy ez hosszú túra, körülbelül egy hónap lenne. Ennyi időre nagyon nehéz a munkából kiszakadni. Ráadásul a férjemnek más preferenciái vannak: ő Indiában nevelkedett, oda látogatna el szívesen.

Fotók: Nánási Pál/MOM Park

Ha valamelyik eltörik, megragasztod?

Persze. A tárgyaknak elsősorban az esztétikuma érdekel, ezért ha eltörik, és értékét veszti, akkor is kijavítom. Sok olyan darabom van, ami megsínylette a költözéseket. De ragaszkodom hozzájuk, mert mindnek története van: az orosz kalcedon üvegtojásokat – nem Fabergé! – a moszkvai útjaimon kezdtem gyűjteni, de a szacumákból is van vagy ötven. A férjem szerint céllövölde-versenyt rendezhetnénk belőlük. Különösen kedves egy gyönyörű, régi szobrocska, amit Burmában vettem a piacon, amikor Frei 8 nap alatt a Föld körül műsorával ott jártunk. Ez volt az utolsó szerzeményem, ami egyben az utazós korszakom lezárását is jelentette.

Az utazásból visszavettél, viszont egyre aktívabban sportolsz. Mi vitt rá, hogy negyvenöt felett egyszer csak „megmozdulj”?

Ahogy az lenni szokott, minden nap feljött rám egy kis súly. Egyszer egy kirakat előtt sétálva mackós mozgású nénit láttam visszatükröződni. Megdöbbentem. Barátnőm, Stefanek Gertrúd vívóvilágbajnok is fogyni akart, pedig rajta nem 15 kiló volt, hanem 5 gramm. A férjeinket bevonva kitaláltuk, hogy amelyik házaspár százalékosan több súlyt ad le két hónap alatt, az meghívja a másikat egy európai hétvégére. Nagyon eredménycentrikus vagyok, úgyhogy mi nyertünk, ráadásul úgy, hogy a férjem semennyit nem fogyott! Ekkor kezdtem el futni, és közben megszerettem a mozgást. Ez több mint tíz éve történt. Most hetente három-négyszer sportolok. Nehezen indulok neki, de tudom, hogy utána sokkal jobb lesz a közérzetem, és pszichésen is jót tesz, hogy az egészségem és az életminőségem fenntartása érdekében megtettem, ami tőlem telik.

Az étkezési szokásaidon is változtattál?

Szeretek enni, és nem tudok lemondani az édességről, meg a fagyiról. Azért racionalizáltam az étkezéseimet, elhagytam a szalonnát reggelire, meg a töltött káposztát éjjel kettőkor, hidegen. De a kulcs a mozgás. Van egy baráti család, akikkel úgy járunk nyaralni, hogy közben rengeteget mozgunk. Síelés, futás a tengerparton, fitnesz terem. A férjemmel sokszor lemegyünk a Balatonra, mert imádunk Tihanyban futni. Ha pedig városba megyünk, akkor gyalogolunk. A Cannes-i Filmfesztivál idején szándékosan olyan tengerparti szállodát választunk, ami jó 45 perc sétára van a várostól, és ezt naponta kétszer, délelőtt és délután is megtesszük.

… és a vörös szőnyegre való cipő?

Kézben visszük. Mezítláb gyalogolunk, és a városban felvesszük. Általában dolgozni vagy vetítésre megyünk be, és nagyon jó érzés egy kiadós séta után elvégezni a teendőinket. Szerencsére a férjem ebben partner. Nekünk nagyon fontos, hogyan töltjük el az időt a családon belül, és a barátainkkal: az együttléteinket átszövi az aktivitás.

A divatban visszajön a 70-es, 80-as évek, a fiatalságod és a modellkorszakod ideje. Hordasz retro ruhákat nosztalgiából?

Nem! Még ha vágyódnék is rá, nem vehetek fel ilyesmit, mert az emberek nem azt gondolnák, hogy követem a divatot, hanem hogy „szegény Pataki Ági, nem vette észre, hogy közben eltelt negyven év”! Van egy stílusom, ami nem igényel különösebb energiát. A trendeket naprakészen követni rengeteg idő, pénz és energia, és ez a motiváció belőlem már kiveszett. Húsz évet töltöttem el a szakmában, ezalatt beleuntam.

Igaz, közben egy barátnőmmel elkezdtünk divatüzleteket csinálni, és ez a része érdekelt is. A 80-as években nagy feladat volt a semmiből létrehozni valamit. Nem volt alapanyag, mindent magunk gyártottunk. Volt egy konfekció műhelyünk, egy bőrdíszműves műhelyünk. Izgalmas időszak volt. A rendszerváltás után, amikor kinyílt a piac, ezt is egy kicsit eluntuk. Ezekkel a kisipari módszerekkel nem lehetett volna megmaradni, növekedni kellett volna, be kellett volna menni a plázákba, de azt már nem vállaltuk.

Ha ma lennél pályakezdő, megint eltöltenél húsz évet modellként?

Biztos, hogy nem. Egyrészt alkatilag sem lennék rá alkalmas: akkoriban más volt az ideál, és már akkor sem voltam az. Másrészt ma rengeteg lehetőség van, a határok minden tekintetben nyitottabbak. A 70-es években modellkedni kicsit olyan volt, mint az 50-es, 60-as években sportolónak lenni: sokkal többet nyújtott annál, mint amit valójában. Ma modellnek lenni azt jelenti, hogy modellnek lenni. Akkoriban azt is jelentette, hogy szabadabban élni, utazni, világot látni. Ez óriási vonzerőt jelentett a számomra – annak ellenére, hogy eredetileg nem készültem modellnek.

Persze tudtam, hogy minél hosszabb időt töltök el ezen a területen, annál inkább beszűkülnek az egyéb lehetőségeim, hiszen akkor modellkedtem, amikor más felépíti a karrierjét. Ugyanakkor az én esetemben nem okozott problémát a váltás: igaz, nem egyedül, de képes voltam elkezdeni egy vadonatúj szakmát, a filmezést.

Producerként közönségfilmekkel és művészfilmekkel is foglalkozol. Fogyasztóként melyik műfaj áll hozzád közelebb?

Jobban érdekelnek az art filmek, de ez nem jelenti, hogy egy jó közönségfilm ne szórakoztatna. A nagy amerikai szuperprodukciók azonban ritkán érdekelnek. A férjem ezeket is szereti, ezért sokszor külön megyünk moziba: más típusú filmeket nézünk meg, és utána találkozunk. Én sokszor elmegyek úgy a Cirkóba, hogy nincs időm megnézni, mit játszanak, de a két terem közül az egyikben biztosan találok olyat, ami érdekel. A férjem ugyanígy, „vaktában” beül egy plázába.

Örök ellentét van a film alkotói és a gyártási oldal közt, hiszen az alkotó mindig többet akar. Diplomatikus producer vagy?

A producernek az a dolga, hogy megteremtse a feltételeket, és az adott kereteken belül tartsa a produkciót. Ez mindig nehéz, olyan még nem volt, hogy az alkotók ne feszegették volna a kereteket! A feszültség elkerülhetetlen, ám ha a producer elég empatikus és professzionális, akkor képes a feszültséget olyan szinten tartani, ami még tolerálható. Empátiában a férjem jobb, iszonyatosan toleráns az alkotókkal. Én szigorúbb vagyok, kevesebbet engednék: mindig félek, hogy túllépjük a kereteinket.

Most, ebben a tetszhalott állapotában, vannak a magyar filmnek tartalékai?

A magyar filmet most nagyon támadják, pedig igenis jó állapotban van. Nem azt mondom, hogy minden filmnek el kellett készülnie – sok a sallang, amit valószínűleg ki lehetett volna szűrni. De nem lehet mindig 100 százalékosan teljesíteni. Amerikában és a többi, nagy filmiparral rendelkező országban is rengeteg produkció megy a kukába. Igaz, hogy lehetett volna jobban szelektálni, és kevesebb filmet készíteni, ugyanakkor azok a rendezők, akik az utóbbi évtizedben lehetőséget kaptak – Tarr Béla, Mundruczó, Hajdú Szabolcs, Pálfi György, Kocsis Ági, Fliegauf és sorolhatnám – az európai filmkultúra szempontjából is értékes filmeket készítettek. A cannes-i, berlini, locarnói fesztiválszereplésekkel ott vagyunk az élmezőnyben, annak ellenére, hogy egy ilyen kis piacon, egy ilyen drága műfajban nehéz kiemelkedőt alkotni. Sajnos a magyar filmmel kapcsolatos jelenlegi kommunikációban nem kap elég hangsúlyt, hogy az ország méretéhez képest sok kiemelkedő rendezőnk van, akikre vigyáznunk kellene.

Látom, elérzékenyültél…

Igen... A mi életünkben a játékfilmek jelenleg nem a megélhetést jelentik (bár úgy lenne, hogy egyszer igen!). Ez nem jelenti, hogy az Üvegtigris ne volna anyagilag is sikeres vállalkozás. De ha az egészet nézem, akkor nem egzisztenciális kérdés, hanem olyasmi, ami feltölt és motivál, amitől úgy érezzük, hogy valami fontosat hozunk létre. Bár nem mi vagyunk az alkotók, de segítséget nyújtunk, részt veszünk az értékteremtésben, és ez nagyon jó érzés.

Névjegy 

Magyarország egyik első sztármanökenje, a Fabulon arca. A 70-es évek társadalmi viszonyait jól jellemzi, hogy ikonikussá vált fotóit egy végzős képzőművész hallgató készítette vizsgamunkaként – ezeket a Fabulon első körben a modell tudta nélkül vásárolta meg. Húsz évig dolgozott modellként, ezzel párhuzamosan, a 80-as években divatbutikot nyitott a Váci utcában, ahol a saját gyártású Váci 10 márkát árusították. Az 90-es évek elején ismét váltott: bekapcsolódott férje, Kovács Gábor főként reklámfilmes cégének munkájába (Filmpartners), és közösen számos hazai közönségfilmet (Üvegtigris 1-3, Kalandorok) és nemzetközi fesztiváldíjas művészfilmet (Fehér tenyér, Bibliothèque Pascal, Adás) vittek sikerre. Produceri munkájukat idén tavasszal Balázs Béla-díjjal ismerték el.  Számos civil és jótékonysági ügy szószólója: részt vesz a Csányi Alapítvány, a segítséggel élők integrációján fáradozó Mosolyország Alapítvány, valamint a Hospice kommunikációs munkájában. Támogatta a Nők a Pályán Egyesület népszavazási kezdeményezését a nők magasabb arányú politikai reprezentációjáért, a fővárosi művészmozik létjogosultságért pedig a Budapesti Art Mozi Egyesület elnökeként állt ki. 

Orosz Ildikó

Az interjú és a fotók a MOM Park magazinban jelentek meg (2011. nyár), Filmen innen, fotón túl címmel.

Szöveg: Orosz Ildikó
Fotó: Nánási Pál
Videó: Madarász Isti
Smink: Horacsek Ági
Haj: Zsidró Szalon
Styling: Holdampf Linda
Művészeti vezető: Novák András / Aevum

Tovább olvasom

Karrierváltásból jeles – Pályaelhagyók és újrakezdők régen és ma

A kisgyerek szerepjátékok sorában készül fel az életre, és minden gond nélkül változik át doktor néniből balerinává, aszfaltozóból űrhajóssá. Számára még minden foglalkozás egyformán értékes, és közöttük könnyű az átjárás. Felnőve már jóval nehezebb a váltás – de korántsem lehetetlen.

„Én katonai sikereimnek legnagyobb részét chemiai tanulmányaimnak, a búvárkodás révén szerzett értelmi fegyelmezettségemnek köszönöm… Chemiai tanulmányaim közben tanultam meg azt, hogy puszta okoskodásaiban, sőt megfigyeléseiben is mily sokféleképpen csalódhatik az ember a valóság felől: de egyúttal azt is megtanultam, miféle módon lehet csalódásait sikeresen ellenőrizni, így a valóság felismeréséhez biztosan eljutni” – ezeket a sorokat Görgey Artúr (balra) vetette papírra.

Kevéssé ismert, hogy a szabadságharc tábornoka és hadügyminisztere vegyész szeretett volna lenni, de apja katonai pályára kényszerítette. Az apa halála után rögvest félretette a kardot, és régi álmának megfelelően kémiát kezdett tanulni. Jelentős tudományos eredményeket ért el, előkelő folyóiratokban publikált, ám éppen akkor, amikor megpályázta a Műegyetem tanszékvezető professzori állását, a történelem közbeszólt. A szabadságharc után még közel hetven évig figyelemmel kísérte a kémia fejlődést, de tudományos karrierjét már nem folytathatta.

Változni, váltani

Az élet kisebb-nagyobb változások sorozata: összebútorozás, szétválás, új élet egy másik városban, másik országban. Gyermek születik, iskolába megy, kirepül. Váltunk parfümöt és nőgyógyászt, elvesztünk egy fontos embert, befogadunk egy gazdátlan kutyát. Előléptetnek, elbocsátanak, vállalkozunk, elegünk lesz. Egy jelentősebb váltás új világokat nyithat meg, más kapuk örökre bezárulhatnak.

 „Változni, váltani, megújulni – ez nagyon ősi, archaikus vágya az embernek. Életünk során folyamatosan változunk, de ritka az, aki igazán nagyon tud és mer váltani. Ennek hátterében az áll, hogy az ismert helyzet mindig ad egyfajta biztonságérzetet, amit nem szívesen hagyunk ott bizonytalanért, még akkor sem, ha a régi esetleg nem elégít ki tökéletesen. Van, aki könnyebben vált, van, aki nehezebben, ami részben alkat, részben a tanult minták, a szocializáció a függvénye” – mondja Szőke Katalin pszichológus (a képen jobbra). A karrierváltás hátterében számos tényező állhat, például a kiteljesedés vágya, gazdasági kényszer, magánéleti krízis vagy valamilyen trauma, például betegség.

Festőből diktátor, grófból taxisofőr

A világtörténelem bővelkedik olyan példákban, amikor valaki egészen máshonnan indult, mint ahová – saját akaratából, vagy a sors szeszélye folytán – megérkezett. Dávid király eredetileg pásztor volt, akit kedvezőtlen testalkata miatt nem engedtek harcolni, mégis Júdea egyik legnagyobb uralkodója lett. Nem mellékesen ügyesen bánt a hárfával, és ihletett zsoltárokat hagyományozott az utókorra. Csontváry patikussegéd volt, bár mindig festő akart lenni. A szimbolista költő, Arthur Rimbaud a nagy abbahagyók táborát erősíti: irodalmi karrierje mindössze huszonegy éves koráig tartott, ezután zsoldosnak állt a holland gyarmati seregbe, beutazta a világot, kávéval, bőrrel, fegyverrel kereskedett, és soha többé nem írt egy sort sem.

Nem minden pályamódosítással járt jól a világ. Hitler festőnek készült, akvarelljei ma is rendszeresen felbukkannak különböző aukciósházak kínálatában. Miután a bécsi Művészeti Akadémia kétszer is elutasította, képeslapokat gyártott, építkezéseken dolgozott segédmunkásként, és hajléktalanszállón is lakott. Csak amikor művészi ambíciói végképp megfeneklettek, próbált szerencsét a bajor hadseregben.

Ez a Hitler-akvarell 162 ezer dollárért kelt el egy árverésen 2014-ben.
1914-ben készült, a régi müncheni városházát ábrázolja.

A grúz Joszif Visszarionovics Dzsugasvilit pedig anyja komoly áldozatok árán papi szemináriumba íratta, de végül nem öltötte fel a reverendát, hanem Sztálinként csinált acélos karriert. Míg az ő csillaga felemelkedett, másoké leáldozott: az 1917-es forradalom után az orosz arisztokrácia életben maradt (és életképes) tagjai a legkülönbözőbb polgári foglalkozásokban kezdtek új életet – toposszá vált az orosz grófból lett párizsi taxisofőr esete.

Több lábon

Felmérések szerint a magyarok mobilitási hajlandósága rendkívül alacsony, pedig napjainkban egye nagyobb szükség lenne a munkaerő-piaci rugalmasságra. Kulcsszó az élethosszig tartó tanulás, és a több lábon állás. Professzionális tanácsadó cégek, személyi coach-ok segíti azokat, akik szabad választásukból, vagy kényszerűségből szakmát szeretnének váltani.

Juhos Andrea karriertanácsadó, a DBM Magyarország vezető partnere (a képen jobbra) szerint a karrierváltás ideális esetben folyamatosan valósul meg. „Akkor érdemes elkezdeni az orientálódást egy új terület felé, amikor az embernek biztos állása van, és jól érzi magát a bőrében, nem akkor, amikor már nyomás nehezedik rá, hogy váltson. Ha szeretnénk egy hobbit pénzkereső tevékenységre váltani, akkor erre alaposan fel kell készülni” – mondja a szakember. Ha valaki pénzügyi menedzserként érdeklődik az értékes szőnyegek iránt, érdemes elvégeznie egy ezzel kapcsolatos tanfolyamot, és mindent megtanulnia a szőnyegekkel kapcsolatban. Így könnyebben kezdhet bele, mondjuk; egy szőnyegbecsüs karrierbe, ha egyszer ehhez támad kedve vagy a szükség úgy hozza.

A szakember szerint egy komplett karrierváltás 2,5-3 évet vesz igénybe, ennyi idő alatt remélhető, hogy az új hivatásból körülbelül olyan szinten meg lehet élni, ahogy az előzőből. Ez természetesen rövidebb, ha valaki csak munkakört vált, például az értékesítésben eltöltött évek után marketing területen akar elhelyezkedni, és hosszabb, ha a korábbitól eltérő ágazatban próbál szerencsét. Egy új szakma megtanulása, egy önálló vállalkozás beindítása nem csak éveket vesz igénybe, de jelentős anyagi áldozattal is jár.

Juhos Andrea megrendelői főként olyan multinacionális vállalatok, amelyek személyre szabott álláskeresési tanácsadást biztosítanak jól teljesítő, önhibájukon kívül leépített alkalmazottaiknak. Ez az ún. outplacement gyakorlata, amely hazánkban is kezd meghonosodni, bár egyelőre inkább csak a nagy nemzetközi cégek engedhetik meg maguknak. Az elbocsátott alkalmazottak néhány hónaptól egy évig terjedő karriertanácsadási programon vehetnek részt, ahol minden téren segítik az átállásukat: a motivációk, vágyak feltérképezésétől az önéletrajz elkészítésén át egy esetleges új vállalkozás üzleti tervének megvitatásáig. Az elbocsátott közép- és felső vezetők nem ritkán tanácsadóként kezdenek dolgozni, megvásárolnak egy franchise-t, vagy létrehozzák egy külföldi cég magyar szervezetét, de volt már gyógyszercégtől elbocsátott értékesítési menedzser, aki biogazdálkodásba fogott Zalában, egy kisebb multi vezetője pedig saját pékséget nyitott.

Az életpálya mint patchwork

Érdekes, hogy míg a DBM statisztikái szerint a karrierváltás előtt állóknak az Egyesült Államokban körülbelül 30-35 százaléka, Európában pedig 20 százaléka gondolkodik önálló vállalkozás elindításában, addig Magyarországon ez az arány mindössze 2 százalék. Ennek részben történelmi okai vannak: itt negyven éven át nem létezett vállalkozói kultúra; egy másik ok pedig a kedvezőtlen adózási rendszerben keresendő. Emellett a magyarok többségének csekély a vállalkozói létformához szükséges bizonytalanság-tűrő képessége, ezért szívesebben marad alkalmazotti státuszban.

Pedig ma már nagyon ritka, hogy valaki elszegődik egy vállalathoz, és onnan megy nyugdíjba. Egyre inkább a rugalmas foglalkoztatás a cél, az életpálya pedig gyakran nem a megszokott módon építkezik, hanem olyan, mint egy patchwork: az ember néhány évet eltölt egy helyen, aztán vált, kipróbálja magát külföldön, visszajön, gyereket szül, megtanul egy új szakmát, és így tovább. Juhos Andrea szerint mindenki profitál abból, ha a munkavállaló időről-időre vált: kipróbálja magát alkalmazottként és vállalkozóként, külföldön és belföldön, a közszférában, a versenyszférában és a civileknél.

Ifjan Humphrey Bogart mellett színészkedett az Egyesült Államok 40. elnöke, Ronald Reagan.

A karriertanácsadó öt legfontosabb kérdése

1.    Mi volt eddigi szakmai karrierjének 3 legemlékezetesebb pillanata, és miért? Ez a kérdés arra ösztönzi a karrierváltásban gondolkodót, hogy megfogalmazza saját magának azokat a feladatokat, projekteket, leírja a környezetet, a szervezetet, ahol leginkább ki tudta bontakoztatni képességeit és ahol a legjobban érezte magát.
2.   Mi az az öt dolog, amire a legbüszkébb a szakmai életében, és mi tette ezeket lehetővé? A sikertörténetek, az eredmények felsorolása nagyban segíti a résztvevőt abban, hogy ezek révén pontosítsa magában erősségeit, kiemelkedő képességeit és kompetenciáit.  Ezekre építve fogalmazhat meg magának egy jövőképet.
3.    Jelenlegi tevékenységei, feladatai közül melyeket szeretne a jövőben is végezni és mit szeretne mindenképp abbahagyni? Ez a kérdés abban segít, hogy mindketten lássuk: nagy karrier váltásra készül-e az illető vagy csak inkább valamilyen más közeget, részben más feladatokat képzel-e el magának.
4.    Ha egyáltalán nem volna szüksége pénzre, hogyan és mivel töltené az idejét? Ebből a kérdésből a vágyakról, a szenvedéllyel és kedvvel végzett tevékenységekről kap képet a tanácsadó.
5.    Képzelje el magát 5 év múlva, egy Ön számára ideális környezetben.  Hol van, mit lát, ki van Ön körül, milyen tevékenységeket végez? A pszichológia gyakran használja a vizualizáció eszközét: a beszélgetőtársat arra kérjük, képzelje el álmai megvalósulását.  Ez a kérdés abban segíti a karrierváltót, hogy megfogalmazza magának, mit is szeretne valójában.

Bye-bye, multi!

Az utóbbi években egyre több példát látunk arra, hogy sikeres vezetők otthagyják a nagyvállalatokat. Azok, akik a rendszerváltás után nagyobb, jellemzően multinacionális cégekhez szegődtek, és gyorsan vezető pozíciókba kerültek, 15-20 év elteltével már nem ritkán vágynak valami újra, miközben nincs továbblépési lehetőségük. Ennek a generációnak a tagjai közt nem ritka motivációvesztés, a kiégés. A nagyvállalatokat elhagyók egy része önálló vállalkozásba kezd korábbi területén, más része elsajátít egy régen vágyott új szakmát, és egyre vonzóbb terep a lassan felnőtt korba lépő hazai civil szféra is.

Molnár Attila, a Bátor Tábor ügyvezetője tizenöt évig multinacionális nagyvállalatoknál töltött be nemzetközi vezetői pozíciókat, majd 2010-ben új kihívásokra vágyva csatlakozott az alapítványhoz. Ma tapasztalatát a daganatos és krónikusan beteg gyermeket élményterápiája érdekében hasznosítja. Fontos volt számára, hogy az alapítvány célkitűzése szerint éppen olyan professzionális szervezetként működik, mint egy nagyvállalat, csak a cél nem a profit, hanem egy nemes ügy. 

16 és 50+ között

Egy közelmúltban készült kutatás során 51, jelentős karrierváltáson átment vezetővel készítettek életút interjút. Megkülönböztették a multinacionális cégeket elhagyókat, a multikba lépőket, az eredeti szakmájukhoz visszatérőket, az „ugrálókat”, a civil szférába váltókat és a civil szférát elhagyókat (Karrierváltók kutatás 2007-2009).  Kimutatták, hogy a váltások gyakran magánéleti eseményhez, illetve jellemző életszakaszokhoz köthetőek. A 16–25 évesek még keresik a nekik való pályát, ilyenkor a váltás oka többnyire az, ha valaki nem tanulhatja a vágyott szakmát vagy nem tud elhelyezkedni. Előfordul, hogy elhagyják a szülői nyomásra vagy tiszteletből választott szakmát. Érdemes megemlíteni, különösen idén, az Önkéntesség Európai Évében: külföldön bevett gyakorlat, hogy a fiatalok a középiskola után, az egyetem előtt egy ideig – jellemzően egy évig – önkéntes munkát vállalnak. Ez jelentősen csökkenti a karrierbizonytalanságot, vagyis annak valószínűségét, hogy valaki a továbbtanulásnál rosszul dönt. A fiatal pályaelhagyók problémája nem csak személyes ügy: jelentős terhet ró a társadalomra képzésük, átképzésük.

A 25-30 évesek legtöbbször kiábrándulásból startolnak át másik vágányra, 30 és 35 év között pedig a magánéleti krízis kerül előtérbe. A karrierváltás szempontjából kiemelt időszak a 35-40 éves kor, az életpálya-középi válság ideje, amikor a legtöbb váltás történik, különösen a multikat elhagyó vezetők körében. Az újra, másra vágyó menedzsernek ekkor már van elég pénze és kapcsolati tőkéje egy kiugráshoz, de elege van a mókuskerékből és fél, hogy később nehezebb dolga lesz. Ebben az életszakaszban fontos motiváció a perspektívakeresés és a függetlenség iránti vágy. Negyven-ötven éves korban zárulnak a karrierívek, de még nem késő belevágni egy régen áhított szakmába.

A kiégés persze nem csak a felsővezetőket sújthatja, hanem nagyon gyakran a szociális munkásokat, a tanárokat és a segítő szakmákban dolgozókat is – nem ritka, hogy ők is lemerülnek és pályaelhagyók lesznek, akár úgy, hogy a „kiugrókkal” ellentétes folyamatban belépnek az üzleti szférába.

Arthur Rimbaud, pályaelhagyó szimbolista költő.
21 évesen letette a lantot, zsoldos, majd kávé- és fegyverkereskedő vált belőle.

Sosem késő

Ma is tartja magát az a nézet, hogy legalább hétévente munkahelyet kell váltani, mert az frissen tartja a szellemet. Szőke Katalin pszichológus szerint a többszörös karrierváltás nem jelent problémát, ha organikusan következik a személyiség fejlődéséből, az igények, motivációk változásából. Az azonban mindenképpen sérült vagy bizonytalan személyiségre vall, ha valaki minduntalan valami újba fog, de semmi sem tudja tartósan kielégíteni.

Kutatások alapján a férfiakat gyakrabban vezérlik egzisztenciális, érvényesülési okok, a nőket pedig a munka és magánélet összeegyeztetésének nehézsége készteti váltásra. Juhos Andrea szerint annak ellenére, hogy a nők inkább a biztonságra szocializálódtak, mégis jobban tűrik a karrierváltással járó nehézségeket, mint a férfiak. Könnyebben meg tudják osztani aggodalmaikat családjukkal, barátaikkal, és bátrabban kérnek szakmai segítséget is. A nők számára a gyermekszülés időszaka jó alkalom lehet a tanulásra, és egy esetleges váltás előkészítésére is. A kismamák egy része már a gyerekvállalás idén belevág bizonyos – olykor csak átmenetinek tekintett – tevékenységekbe, például a természetgyógyászat, a multi-level marketing (Amway és társai) vagy akár a babaruha-kereskedés területén.

Tőlünk nyugatra természetes, hogy az emberek nyugdíjasként is aktív, tartalmas életet élnek, képesek váltani és kiteljesedni különböző hobbikban. Amerikában senki nem lepődik meg, ha valaki 70 évesen beül az iskolapadba, hogy megtanuljon valamit, amire korábban nem jutott ideje. Nálunk sajnos még mindig általános, hogy aki kilép a munkaerő-piacról, azt az egész társadalom „leírja”. Mindannyiunk felelőssége, hogy az új élet lehetősége idős korban se vesszen el.

A munka szerencsés esetben nem pusztán pénzkereset, hanem az önmegvalósítás eszköze és örömforrás. Ha nem így érzünk, akkor mindenképpen érdemes elgondolkoznunk, hogy a megfelelő irányba tartunk-e. A sikeres karrierváltás alapja az érdeklődés, a nyitottság, az önbizalom, és a hit abban, amit csinálni szeretnénk.

Orosz Ildikó

Kiből lesz a cserebogár?

• Gautama Sziddhárta királyfi huszonkilenc évesen döntötte el, hogy otthagyja kényelmesen kipárnázott életét, feleségét és gyermekét, hogy az igazság keresésének szentelje magát. Hat év múlva megvilágosodott, és kiérdemelte a Buddha nevet. 

• Állástalan tanárként álmodta meg Harry Potter figuráját J. K. Rowling, Bartos Erika pedig építészből vált a legismertebb hazai gyerekkönyv-íróvá. 

• Joseph Conrad, a lengyel születésű angol író húsz évig tengerészként kereste a kenyerét, majd otthagyta a nagy kékséget, leült az íróasztalhoz és remekműveket alkotott. Az írás mellett az orvoslást is magas fokon művelte Németh László, Csáth Géza, Csehov és Bulgakov. 

• Humprey Bogart mellől, a filmvászonról katapultált az Egyesült Államok elnöki székébe Ronald Reagan. 

• Az írás mellett az orvoslást is magas fokon művelte Csehov és Bugakov; Ljudmila Ulickaját viszont politikai okokból bocsátották el genetikusi állásából, ahová többé nem térhetett vissza.

• Pataki Ági, Magyarország első szupermodellje, a Fabulon arca, sikeres üzletasszony lett: előbb divatüzletet nyitott, ma pedig filmproducer.  

• Nem hagyta abba a zenélést Grandpierre Attila asztrofizikus, aki két és fél évtizeden át volt a Vágtázó Halottkémek frontembere.  

• Méhes Marietta, a 80-as évek underground énekesnője, az Eszkimó asszony fázik főhőse, ma New York-ban él, webdesignnal, grafikával foglalkozik. 

• Herendi Gábor filmrendező sikeres fogorvosból lett először reklámszakember. Még kreatív igazgatóként is kezelte a pácienseit, végül teljesen átállt a reklámra, majd a filmezésre.

• Képzőművészként végzett Szabó Győző. A színészetet formálisan sohasem tanulta.

• Tóth Krisztina költő, író sokáig ólomüveg ablakok készítéséből teremtette meg alkotói szabadsága anyagi feltételeit, és ma is ez a legfőbb hobbija. 

• Egy ideig párhuzamosan működött idegsebészként és XyberWolf néven techno dj-ként, de végül maradt az emberéletek mentésénél Dr. Farkas István. 

Lelki út önmagunkhoz

• Baritz Sarolta a kilencvenes évek közepén a Pepsi kereskedelem-fejlesztési menedzsereként dolgozott. Édesanyja elvesztése után úgy érezte, át kell gondolnia élete értelmét. Felismerve igazi hivatását, szerzetesnő lett belőle. Laura nővér úgy érzi, jól döntött, amihez bizonyára hozzájárul, hogy eredeti szakmájával nem szakított teljesen: rendszeresen publikál és ad elő keresztény elvek mentén kidolgozott, nem a haszonra, hanem az értékekre építő közgazdaságtani témákban. 

• Bábel Gabriella, a Microsoft telekommunikációs szektor kiemelt ügyfelekért felelős vezetője 32 évesen tett karrierjében egy két és fél éves kitérőt. Az útkeresés része volt többek közt a spanyolországi zarándoklat, az El Camino és egy külföldi magánéleti kanyar is. 

Orosz Ildikó

A cikk a Stahl magazinban jelent meg (2011. tavasz)

Fotók: felvi.hu (4), whitehouse.gov (5)  

Tovább olvasom

Szemfényvesztés – Pilótanők és a saría Bruneiben

A közelmúltban bejárta a nyugati sajtót, hogy a Brunei Királyi Légitársaság első, kizárólag női pilóták által vezetett repülőgépe sikeresen földet ért Szaúd-Arábiában – abban az iszlám államban, ahol a nők köztudomásúlag még autót sem vezethetnek. (Update: 2018. június 24-től a nők is vezethetnek autót Szaúd-Arábiában).

A hírhez tartozó fotón három fiatal, fejkendős nő mosolyog egy Boeing–787-es Dreamliner pilótafülkéjében: Sharifah Czarena Surainy kapitány, illetve két első tiszt: Dk Nadiah Pg Khashiem és Sariana Nordin.

Brunei – malájul Negara Brunei Darusszalam, A Béke Lakhelye – apró olajszultanátus Borneó szigetén, Indonézia és Malajzia szomszédságában. A három pilótanő első közös útját szándékosan időzítették február 24-ére, ezen a napon ünnepli az ország 1984-es függetlenedését Nagy-Britanniától. Ennél is ügyesebb húzás, hogy épp Dzsiddában, a második legnagyobb szaúdi városban landolt a jelképes járat, hiszen így remekül ki lehetett domborítani, hogy lám, ott még autót sem vezethetnek, bezzeg Bruneiben! (Update: Azóta, 2018. június 24-től nők is vezethetnek autót Szaúd-Arábiában).

A brunei szultán országimázsközpontja láthatóan gőzerővel dolgozik azon, hogy a Nyugatnak szép és modern arcát mutassa.

Ha sok az olaj

Nem vitatjuk el a brunei pilótanők érdemeit – ha valami, a pilótafülke biztosan nem az a hely, ahol teljesítmény nélkül lehetne érvényesülni. A rangos brit iskolákat végzett Surainy kapitány nem csak hazája, de az egész délkelet-ázsiai térség első női parancsnoka lett 2012-ben, a mostani, 100 százalékban női csapat pedig még Nyugaton is ritkaság. Ám a három pilótanő fényképének margójáról nem hiányozhat, hogy míg néhány kivételezett helyzetű nő magasan szárnyalhat, addig Brunei az általános emberi jogokat tekintve zuhanórepülésbe kezdett az elmúlt években – és erről sok médium megfeledkezett.

A brunei szultán, Hasszanal Bolkiah 2014 májusában jelentette be, hogy fokozatosan bevezeti az országban az iszlám jogot, a saríát – elsőként a térségben. „Egyes elméletek szerint Allah törvénye igazságtalan és kegyetlen. Valójában Allah maga mondta, hogy a törvénye igazságos” – így a szultán megdönthetetlen érvelése. Állítólag a 69 éves uralkodó, ahogy öregszik, úgy lesz egyre „mélyebben vallásos”. Pedig ifjan nagy playboy hírében állt, és a Forbes által 20 milliárd dollárra becsült vagyo­ná­val jelenleg is a világ egyik leggazdagabb embere. 1700 termes, arannyal bélelt palotája, a földkerekség legnagyobb, 7000 nagy értékű luxusautót számláló gyűjteménye arra enged következtetni, hogy ma sem veti meg a Nyugat kényelmes vívmányait. Esetleges háreméről nincs információ, ám az biztos, hogy csak Rolls-Royce-ból 130, Ferrariból 360, Porschéból 130 sorakozik gondosan klimatizált is­tál­lói­ban – és a népes dinasztia többi tagja csak néhány számmal él kisebb lábon.

Az ország kőolaj- és földgázbevételei egyelőre fedezik az uralkodók pazarlását, és a népnek is jár a kenyér és a cirkusz, ingyenes egészségügyi ellátás, oktatás, étkezési és lakástámogatás. Bár a viszonyok feudálisak, ehhez képest is óriási visszalépés a saría bevezetése.

A saría (arabul „út, vízhez vezető ösvény”, hiszen a sivatagban a víz maga az élet) a muszlimok számára az egyéni és közösségi élet minden területét szabályozza. Alapja részint a Korán, amely isteni kinyilatkoztatás lévén szent és sérthetetlen; részint a Hadísz, a Mohammed próféta életét, mondásait és szokásait megörökítő dokumentumok összessége. A saría életviteli és polgárjogi része – beleértve a táplálkozás, öltözködés, házasság, válás, öröklés kérdéseit – a világ számos iszlám országában részben vagy egészben beépül a jogalkotásba. A teljes, a büntetőjogot is felölelő alkalmazás szűkebb körű, különböző mértékben érvényesül egyebek mellett Szaúd-Arábiában, Iránban, Pakisztánban, Afganisztánban, Szudánban, Nigéria több államában.

Brunei három lépcsőben vezeti be a saríát. A halálbüntetés kiterjesztése már megtörtént: kivégzés jár egyebek mellett rablásért, gyilkosságért, nemi erőszakért, és a legfőbb bűnért, az iszlámellenességért, beleértve a Korán vagy a Próféta személyének kigúnyolását. A küszöbön álló újabb fázisokban beköszönhet akár a kézlevágás, a nyilvános korbácsolás és a többi középkori módszer. A halálra kövezést (amelyet egyébként a jogértelmezők nem a Koránból, hanem a Próféta életét megörökítő iratokból vezetnek le) kifejezetten a szexuális kihágások esetére tartják fent, úgy mint házasságon kívüli kapcsolat, házasságtörés vagy az azonos neműek érintkezése.

A megkövezés az egyik legkegyetlenebb kivégzési mód, amikor az elítéltet derékig-nyakig a földbe ássák, és halálra dobálják kövekkel. Ilyen esetekről a 2000-es években már csak szórványosan lehetett hallani, és ha egy-egy ítélet a világ tudomására jutott, annak nemzetközi nyomásra többnyire sikerült megakadályozni a végrehajtását. (Ilyen eset volt 2002-ben Nigériában Amina Lawalé, akinek házasságon kívül született gyereke.) Nem valószínű, hogy idáig jutnánk ebben a kicsi, a Nyugattal szoros kapcsolatokat ápoló országban, ám ma, amikor az Iszlám Állam a legszörnyűbb barbárságokat követi el az iszlám jogra hivatkozva, mégiscsak szimbolikus a brunei szultán döntése.

A saríával nemcsak az a gond, hogy aránytalan és kegyetlen büntetéseket alkalmaz, hanem az is, hogy bebetonozza a nők alávetettségét. A nők például – ez sok mérsékelt iszlám államban így van – kizárólag ingóságokat örökölhetnek, ingatlant nem, szélsőségesebb esetben csak férfi családtagjuk beleegyezésével vehetnek részt orvosi ellátásban, oktatásban, munkavállalásban. Ahhoz, hogy valakit elítéljenek egy bűncselekményért, négy – természetesen muszlim – szemtanúra van szükség, ugyanakkor a nők tanúságtétele pont a felét éri a férfiakénak (más szóval két nő szava ér annyit, mint egy férfié). A szexuális jellegű bűncselekményekért jóformán mindig a nőket teszik felelőssé, akkor is, ha áldozatok.

 Ha kevés az olaj

 A saría egyelőre a népesség 70 százalékát kitevő muszlimokra kötelező, ők már a pénteki mecsetbejárás elmulasztásáért és kisebb vétségekért is börtönbe kerülhetnek. A helyi buddhisták és keresztények (13, illetve 10 százalék) számára engedélyezett a vallásgyakorlás, de szigorúan négy fal között – a nyilvános karácsonyi ünneplés és dekoráció tilos. A saría bevezetését minden nemzetközi jogvédő szervezet aggodalommal fogadta. Amerikában számos híresség tüntetett a celebek törzshelye, a Beverly Hills Hotel előtt, amely a brunei szultán érdekeltségébe tartozik, és bojkottálták egyéb szállodaláncait is, jókora bevételkiesést okozva. Az új jogrend azonban nem gátolta meg Obama elnököt abban, hogy a csendes-óceáni szabadkereskedelmi egyezmény (TPP) részeként Bruneijel is szorosabbra fűzze a gazdasági kapcsolatait.

A szultán új hitvallása szerint az iszlám „tűzfal, amely megvéd a globalizáció ellen”. Elemzők szerint azonban látszólagos vallási indíttatása mögött – mint az iszlám államokban általában – valójában politikai szándék húzódik. Az ország kőolajexportja 2012–2013-ban 34 százalékkal zuhant, és a gazdaság erősen leszálló ágba került. Nyilvánvaló, hogy ennek árát őfelsége nem a saját személyi kiadásaiból fogja fedezni, hanem visszavesz a népé­nek nyújtott szociális juttatásokból. Úgy tűnik, a saría bevezetése egyfajta gazdasági válságkezelés, megelőző csapás az esetleges elégedetlenség féken tartására; eszköz az uralkodócsalád hatalmának megszilárdítására.

Orosz Ildikó

A cikk a Magyar Narancsban jelent meg (2016/15).

Tovább olvasom

Tudós magyar nők a világban – Négy portré

Milyen nehézségekkel kell megküzdeniük ma a fiatal kutatónőknek, ha az élet minden területén helyt akarnak állni? Hol húzódik a tudományban az üvegplafon és hogyan lehet áttörni?

"A tudomány csajos dolog!" – hirdeti az Európai Bizottság friss kampánya, mely igyekszik szexinek mutatni a pályaválasztás előtt álló lányok számára a fiúk által belakott természettudományos és műszaki területeket. A honlapon holland fizikus, olasz virológus, lengyel anyagtudományi mérnök és magyar biomérnök nők beszélnek munkájuk szépségéről, hasznáról és személyes motivációikról. Ez nem csupán esélyegyenlőségi hókuszpókusz: a nők nagyobb munkaerő-piaci részvétele az élet minden területén kőkemény gazdasági érdek.

Segítség, hülye vagyok a matekhoz!

A középiskolában a lányok eredménye a reáltantárgyak terén megegyezik a fiúkéval, mégis sokkal kevesebben tanulnak tovább ilyen irányban. Mások a társadalom és a közvetlen környezet elvárásai, a folyamat már óvodáskorban kezdődik, akár azzal, vajon szülőként bátorítjuk-e lányunkat is az építés, a kísérletezés, problémamegoldás terén? Vagy, hogy például milyen borítóval jelenik meg egy iskolai tankönyv. Ha olyannal, mint a mellékelt ábra mutatja (Matematika 6. osztály, Apáczai Kiadó), amelynek borítója alapján a lányok sík hülyék a matekhoz, akkor ne csodálkozzunk, ha lasszóval kell befogni a lányokat, hogy legyenek bátran tudósok.

Számos felmérés szerint Magyarország konzervatívabb a társadalmi nemi szerepek terén, mint a legtöbb uniós ország, de legalább ilyen fontos eltántorító erőt jelent az információhiány: a fiataloknak elképzelésük sincs arról, mit csinál, hogyan él egy fura nevű ’adatbiztonsági szakértő’, ’klimatológus’ vagy ’üzemanyagcella mérnök’ – pedig minden jel szerint ezek a jövő álommunkái. E tekintetben hiánypótló a Nők a Tudományban Egyesület Lányok Napja rendezvénye, amelyen idén is 1500 lány ismerkedhetett meg a nagy egyetemek és innovatív cégek (pl. LEGO, IBM, Microsoft, Prezi, Bosch, Google) munkájával.

A nehézségek nem érnek véget a pályaválasztással, az üvegplafont a tudományos pályán is a felsőbb régióiban, a vezetésnél legnehezebb áttörni. Ma már nálunk is több nő vesz részt a felsőoktatásban mint férfi, a doktori fokozattal rendelkezők aránya pedig közel azonos. Ám, ahogy felfelé haladunk a ranglétrán úgy nyílik ki az gender-olló. A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) tagjai közt már csak 7 százalékos a nők aránya, az idei 17 Széchényi-díjjal kitüntetett tudós közt pedig csupán egyetlen nő található: dr. Ligeti Erzsébet kutatóorvos. Némi reményre adhat okot, hogy a rangos Akadémiai Aranyérmet a díj 55 éves történetében idén először kapta meg nő: a matematika legendás professzorasszonya, T. Sós Vera.

Nem sokkal jobb a helyzet a fiatal kutatók körében sem: az MTA Lendület programjában részt vevő 109, kiváló fiatal közül csak minden tizedik nő. Húsz állami egyetemünk közül csak egynek (a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemnek) van női rektora, a hét nem állami egyetemből egynek sincs; a közel félszáz főiskola közül pedig csak minden ötödiket vezeti nő.   
Figyelem: Ez a cikk 2015-ben készült, a benne szereplő adatok változhattak. (De sajnos nemigen változtak.)

Madame Curie, a par excellence tudós nő

A hátrányok ma már nem annyira a nyilvánvaló megkülönböztetésen nyugszanak, hisz az ilyen esetek gyorsan napvilágra kerülnek és nem maradnak következmények nélkül: nemrég például nagy visszhangja volt, amikor egy rangos tudományos folyóirat lektora azt tanácsolta két kutatónőnek, hogy keressenek maguk mellé egy férfi kollégát is, ha eredményeiket közölni szeretnék. Ennél rejtettebb, apró hétköznapi gesztusok is nehezítik az érvényesülést. Kimutatták például, hogy egy szakértői társaságban, ahol férfiak és nők is jelen vannak, a férfiak jóval gyakrabban intézik szavaikat férfi kollégáikhoz és szakmai kérdésekről inkább velük vitatkoznak, míg a nők ritkábban jutnak szóhoz és kevesebb érdemi választ kapnak. A megbeszéléseken a nők kreatív ötletei nehezebben ütik át a férfi vezetők ingerküszöbét, a feladatok elosztásakor, a kinevezésekkor pedig a férfiaknak gyakrabban szavaznak előre bizalmat, míg a nők inkább kemény munkával utólag érdemelhetik ki a magasabb pozíciót. A döntéseknél szerepet játszanak a férfiak informális, szabadidős tevékenységeken alapuló hálózatai, melyek erősebbek a női hálózatoknál – a focizás, sörözés közben és a stadionlelátókon született döntések kultúrája az ókorig vezethető vissza.

Fontosak lennének a lányok számára a pozitív szerepmodellek – és nem csupán a kiugró történelmi teljesítményekre gondolok. Jó, hogy ott van nekünk Marie Curie, az első nő, aki a radioaktivitással kapcsolatos úttörő munkájáért megkapta a fizikai Nobel-díjat, majd ráduplázott egy kémiai Nobellel is. De nem lehet mindig egy ilyen különleges asszonyt előrántani a szertárból, ha inspirációt keresünk a fiatalok számára. Sikeres magyar kutatónőket kérdeztünk hivatásukról és sikereik titkáról.

Ősrobban(t)ások Svájcban: Pásztor Gabriella részecskefizikus

"Közel fénysebességgel mozgó protonokat és nehézionokat ütköztetünk egymással, lényegében mini ősrobbanásokat idézünk elő. Így vizsgáljuk, miért van tömege az elemi részecskéknek, mi lehet a Világegyetem jelentős részét kitöltő sötét anyag, milyen volt az Ősrobbanás után a világunkat kitöltő forró, sűrű kvarkanyag" – meséli a a svájci CERN (Európai Nukleáris Kutatási Szervezet) laboratóriumában dolgozó Pásztor Gabriella részecskefizikus.

A CERN a világ legnagyobb nemzetközi részecskefizikai kutatóintézete, egyúttal a World Wide Web bölcsője, ahol több ezer kutató dolgozik 80 nemzet számos egyetemének képviseletében.

Gabriella egyetemista volt az ELTE fizika szakán, amikor későbbi férjével együtt jelentkezett a CERN nyári diákprogramjára. Végül kinti kutatásaiból írta meg diplomamunkáját, doktoriját és később ott is ragadt dolgozni. Részese volt 2012-ben a Higgs-bozon részecske kimutatásának, amelynek létét már 1964-ben megjósolták, előtte pedig részt vett a Nagy Hadronütköztető (e gigantikus részecskegyorsító berendezés) egyik detektorának megépítésében is. Munkájában nem csak a kíváncsiság, hanem a jó kommunikáció is fontos, hiszen egy-egy mérésen a kollaboráció 3000 tagjából akár százan is szorosan együttműködnek.

"Ma, amikor egyre csökken a természettudományos órák száma, fontos lenne a pedagógusok megbecsülésének növelése, hiszen a fiataloknak a család mellett, a legnagyobb ösztönzést egy jó tanár nyújthatja", vélekedik Pásztor Gabriella részecskefizikus, aki dolgozik, és maga is jó szívvel emlékszik fizikatanárára a szolnoki Verseghy gimnáziumban.

Háromgyermekes anyaként nagyon jól szervezettnek kell lennie. A CERN-ben a nők aránya 20 százalék alatti, de igyekeznek érvényesíteni az érdekeiket: elérték például, hogy a CERN a saját, korlátozott befogadóképességű bölcsődéje mellett a helyi gyermekgondozó intézményekkel is szerződjön, hogy a kutatók elhelyezhessék gyermekeiket. Azért a Budapest–Genf fapados járatra így is nem egyszer pattant fel egyik vagy másik nagymama. Gabriella az MTA Lendület programjának segítségével 15 év után hazaköltözik családjával. Az ELTE Fizikai Intézetében alapít kísérleti részecske- és magfizikai csoportot, amellyel bekapcsolódik a Nagy Hadronütköztető CMS nevű kísérletébe. "A gyerekeknek nehezebb lesz, hiszen ők beleszülettek a kinti kultúrába, de bízunk benne, hogy gyorsan be fognak illeszkedni itthon is."

Farkaslaboratórium: Kubinyi Enikő etológus

"Az etológiában posztdoktori szintig kiegyenlített a férfiak és nők aránya, a kutyák és lovak viselkedéskutatása pedig kifejezetten népszerű a lányok körében", meséli Kubinyi Enikő biológus, etologus, az MTA és az ELTE Összehasonlító Etológiai Kutatócsoportjának tudományos főmunkatársa, Junior Prima díjas kutató. Enikő világéletében biológus akart lenni, már gyerekként is bújta a tudományos könyveket és a botsáskától az autóriasztó hangját utánzó szajkóig mindenféle állatot nevelt. Első éves egyetemista volt, amikor elindult Csányi Vilmos tanszékén a kutyakutatócsoport, amelyhez azonnal csatlakozott. Ikerlányait várva doktorált, és, mivel időközben a tanszék a világ élvonalbeli kutya- és farkaskutató intézetévé nőtte ki magát, soha nem merült fel komolyabban, hogy külföldre költözzenek.

A magyar etológusok nevezetes kutatásai közül az egyik legérdekesebb, amelyben kimutatták, hogy a kutyák az ember szemébe néznek, követik és értelmezik a gesztusait, ellenben a farkasok akkor sem tesznek így, ha újszülött koruktól emberi környezetben nevelkedtek – ehhez Enikő kétkisfarkast is felnevelt, ágyába vette, kézből etette és még színházba iselvitte őket. De részt vett a Sony párizsi laboratóriumában az intelligens robotok fejlesztésében is. (Update: Jelenleg a kutyák öregedését vizsgáló Szenior Családi Kutya Program vezetője, mely elnyerte az Európai Kutatási Tanács Starting Grant ösztöndíját, 1,2 millió euró értékben)

Férje, Molnár Attila Dávid biológus végzettségű természetfilmes maga is gyakran állít haza egy-két forgatásból visszamaradt nyesttel, vadmacskával. Az ikrek megszületése után ő ment el GYES-re, de Enikő munkahelye is jóindulatú volt, hiszen a két gyerekhez minden kéz kellett. A nagyszülők a szomszédba költöztek, segítettek a főzésben, az erdőszéli kert gondozásában. Hét évvel később, a harmadik gyerek születésekor, a lányok örömmel veszenk részt kisöccsük gondozásában, etetik, fektetik, altatják.

"Ha egy nő sikeres a szakmájában és gyerekei is vannak, mindig elhangzik, hogy a háttérben milyen segítő, támogató családtagok állnak. Ugyanez persze igaz a sikeres férfiakra is, csak az ő esetükben ezt nem szokás megemlíteni" – állapítja meg Enikő, aki nem csak a tudománynak és az egyetemi oktatásnak, de az ismeretterjesztésnek is elkötelezett híve. Több mint száz újságcikk szerzője, az Élet és Tudomány rovatvezetője. Két blogot ír etológia és kutyakutatás témában, és rendszeresen találkozhatunk vele nyilvános előadásokon és a médiában.

Maláriaszúnyogok és fekete lyukak: Márka Zsuzsa asztrofizikus

"Ma már egyre gyakoribb a konferenciákon a babysitting szolgáltatás. Jövő nyárra szervezek egy konferenciát itt, az egyetemen és fontosnak tartom, hogy támogassuk azokat, akik csak kisgyerekkel tudnak jönni", mondja Márka Zsuzsa, a  New York-i Columbia Egyetem asztrofizika intézetének kutatója. Kísérleti fizikusként műszerfejlesztéssel, optikával es elektronikával foglalkozik. A Kísérleti Gravitációs csoport LIGO nevű kísérletében a neutroncsillagok és feketelyukak összeütközésekor keletkező ún. gravitációs hullámok – Einstein egyik legfontosabb "jóslata" – közvetlen detektálásán dolgozik közel ezer kollégájával. Vezetésével készült el a detektorok új időzítő rendszere. Az utóbbi években kutatásának másik fő iránya a biooptika, egyebek mellett a maláriaszúnyogok elleni hatékony védekezési eszközök kidolgozása.

(Update: azóta a gravitációs hullámok detektálása megtörtént, az eredményeket 2016 elején tették közzé. Erről és sok minden másról külön is beszélgettem Márka Zsuzsával a HVG Extra Nő magazinban.) 

Zsuzsa vegyészként végzett a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen, de doktoriját már fizikából szerezte Amerikában. 1993 óta él az USA-ban, a lehetőségek tartották kint. Férje és munkatársa Márka Szabolcs, a Columbia Egyetem fizika tanszékén professzor."A munkastílusunk jól kiegészíti egymást, ő nagyon kreatív, állandóan új ötletei vannak, én pedig szinte megszállott kitartással tervezek új eszközöket, kísérleteket. A döntések közösek, a munka még inkább összehozott bennünket."

Négy iskolás gyermek anyjaként sokat tud a munka és a családi élet összeegyeztetésének nehézségéről a tengerentúlon. Már megszületett az első gyermekük, amikor egy ideig külön kellett élniük, mert Zsuzsa még a Vanderbilt egyetemen (Tennessee) doktorált, amikor férje már a kaliforniai Caltech-en kapott állást. Így, a nagy távolság miatt, az apa az első évben ritkán láthatta a kislányukat. Zsuzsának doktoranduszként nem járt fizetett szülési szabadság, bár a témavezetője hetekig elnézte a távollétét; az egészségbiztosítása pedig nem fedezte a baba rendszeres vizsgálati és oltási költségeit. Később a megfelelő óvoda és iskola felkutatása jelentett nehézséget: ezek New Yorkban nagyon drágák és óriási a túljelentkezés.

"A kutatói munka előnye a rugalmas időbeosztás: adatokat kiértékelni, cikket írni otthon is lehet. Gyakran előfordul, hogy este meg bemegyek a laborba, szeretem a labor csendjét, a gondolkodást. A férjem inkább korán reggel szeret dolgozni. Anyósom olykor hónapokat nálunk tölt. A gyerekek a nyarakat Magyarországon töltik, ott édesanyám segít, aki egyébként maga is kutató. Ilyenkor megnő a munkában a produktivitásunk, viszont hónapokig nem látjuk a gyerekeket."

Kutatóorvos a családban: Dr. Fekete Andrea kutatóorvos

"Mi, nők sokkal inkább észben tartjuk, hogy a tudományon kívül is van élet. Erre viccesen emlékeztetni is szoktam az urakat" – véli Dr. Fekete Andrea kutatóorvos, gyermekgyógyász. Andrea a világszerte súlyos gondokat okozó népegészségügyi probléma, a cukorbetegség okait és gyógyításának eddig nem ismert lehetőségeit vizsgálja az MTA-SE Lendület Diabétesz kutatócsoport vezetőjeként. Legújabb eredménye egy új, immár szabadalmaztatás alatt álló gyógyszer kifejlesztése (Dr. Vannay Ádámmal közösen), amely csökkenti a szövetekben a krónikus gyulladások, valamint a természetes öregedés során is kialakuló hegesedést, ami világszerte milliók életét keseríti meg.

Két év amerikai és egy év németországi tartózkodás után 2011-ben az egyik első nőként nyerte el itthon a Lendület program öt évre szóló támogatását. Amikor harmadik fiával várandós lett, meglepve tapasztalta, hogy tízoldalas szerződése nem tartalmaz arra vonatkozó információt, hogy mi történik, ha GYES-re menne. Végül két év halasztást kapott, de már egy év után visszatért a munkába. Korábban gyermekgyógyászként is praktizált, de erre ma, a kutatásvezetés és három gyerek mellett nincs ideje.

Hugonnai Vilma nevét méltatlanul kevesen ismerik, pedig minden tudós nő sokat köszönhet neki. Az első magyar orvosnőnek még Zürichben kellett diplomát szereznie 1879-ben, és húsz évbe telt, mire itthon el tudta fogadtatni. A róla elnevezett emlékérmet azért hozta létre a Semmelweis Egyetem, hogy a fiatal kutatónők kiváló munkáját elismerje. Dr. Fekete Andrea, a kitüntetés egyik nyertese minden olyan kezdeményezést fontosnak tart, amely ráirányítja a figyelmet a nők munkájára, hiszen ezen a pályán ma is nehezebb érvényesülniük. Andrea korábban a L'Oreal Tudós Nők díját is megkapta: a profi stylistok, sminkesek, fodrászok munkájának köszönhetően jó érzés volt megmutatnia, hogy az okos nők is lehetnek szépek.

Andrea férje hasonló területen, de a klinikai gyakorlatban dolgozik, így szakmailag is kiegészítik egymást, ami nem jelenti azt, hogy otthon, a vacsoraasztalnál is munkáról beszélgetnének. Bébiszitter segíti őket, de az uzsonnát csak anya készítheti el, és szülői értekezletekre is ő jár.

Orosz Ildikó

A cikk szerkesztett formában a HVG Extra magazin A nő különszámában jelent meg (2015.)

Tovább olvasom

„Megtanultam utánozni a többséget” – Interjú Oravecz Lizanka és Fekete Gy. Viktor autizmussal élő aktivistákkal

A Megismerhető Autizmus Generáció (MAG) munkacsoport alapítói felnőttként tudták meg, hogy egész életükben mi volt velük a „baj”. Ma felvilágosító előadásokat tartanak országszerte és az Autista Vagyok You­Tube-csatornán.

Nem fogtunk kezet a bemutatkozásnál, mert sok autizmussal élőnek ez kellemetlen. Mit vált ki belőletek mások érintése?

Fekete Gy. Viktor: Leblokkolok. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor sokáig hallgatunk valami zajt, és a fülünknél elkezd zsibbadni, a tarkónál meg izzadni. Ha ezt elhagyom, sokkal jobban tudok figyelni a másikra. Soha nem szerettem, de még két hónappal ezelőtt is kezet fogtam. Ekkor, egy televíziós műsor kapcsán elgondolkoztam, és rájöttem, hogy ennek a kulturális jelentésen túl semmi értelme, és úgy döntöttem, hogy ebben inkább nem veszek részt.

Oravecz Lizanka: Nekem a puszi az igazi borzalom. Ha kell, ha nem, ha régen ismerjük egymást, ha nem. Dolgoztam olyan munkahelyen, ahol amerikai módra szokás volt egymás megölelése. Második nap szóltam a kolléganőmnek, hogy nekem ez nagyon rossz – meg is sértődött. Az érintés kisgyerekkorom óta probléma, soha nem igényeltem, hogy ölelgessenek. Pontosan megvan a pillanat, amikor egyik este közöltem édesanyámmal, hogy többet nem adok és nem kérek esti puszit. Hétéves lehettem. Ahogy Viktor is mondta, ennek semmi gyakorlati haszna nincs. Nem ad biztonságérzetet.

Lizanka és Viktor. "Másképp vagyunk huzalozva" (Fotó: Németh Dániel)

Mindketten felnőttként tudtátok meg, hogy érintettek vagytok az autizmus spektrumzavar enyhébb formájában, amit Asperger-szindrómának is neveznek. Mit jelentett nektek a hivatalos diagnózis?

OL: Nekem szerencsém volt: mire ezt elém hozta az élet, már annyi munkát fektettem a saját fejlődésembe, hogy viszonylag stabil volt az önértékelésem. Korábban hosszú éveken át félrediagnosztizáltak, félrekezeltek. Mire kiderült az autizmusom, addigra már elfogadtam, hogy nekem ezzel a szorongással együtt kell élnem, és megtanultam stratégiákat kialakítani a csökkentésére. Eljutottam oda, hogy működni tudtam a hétköznapokban, ugyanakkor tele voltam kérdésekkel. A diagnózis felszabadított, olyan pluszmegértést adott, amitől még stabilabbá váltam.

Milyen téves diagnózisokkal kezeltek korábban?

OL: A fő vonal a borderline személyiségzavar volt, de szerepelt a listán skizoaffektív zavar, depresszió, pánikbetegség, alkalmazkodási zavar, anorexia nervosa. „Keresztmetszetileg” stimmelt, csak éppen hiányoztak a kiváltó okok. Az én problémám ugyanis egy fejlődési zavar, az agyam másképp van huzalozva, ezt pusztán beszélgetéses pszichoterápiával, relaxációval vagy más, hasonló módszerrel nem lehet helyretenni. Amikor 2012-ben először felvetette egy szakértő az autizmus lehetőségét, az akkori pszichiáterem lehülyézett. Közölte, hogy nem lehetek autista, mert egy, nőből vagyok, kettő, ő 1994-ben azt tanulta az egyetemen, hogy… Elnézést – mondtam –, azóta eltelt közel húsz év. A történetem nagyon jellemző a 25 feletti autista nőkre. Ma már sokkal jobb a helyzet, egy lány is jó eséllyel megkaphatja időben a helyes diagnózist.

Viktor, neked mit jelentett a hivatalos "papír"?

FGYV: Mindig bűntudatom volt, hogy nem vagyok olyan, mint mások. Meg kell nézni ezt, érteni kell ahhoz, el kell menni bulizni, nevetni kell bizonyos vicceken. Igyekeztem leszoktatni magam a „rossz” tulajdonságaimról. Megtanultam utánozni a többséget, de egy csomó minden, ami másoknak könnyen megy, nekem rengeteg pluszenergia. Egy idő után rájöttem, hogy amivel addig foglalkoztam, az nem megy. Evangélikus hittanárként diplomáztam, a gyerekekkel jól kijöttem, mégis állandóan szorongtam. Már bele sem mertem kezdeni bizonyos történetekbe, mert mi lesz, ha nem végzek a csöngetésig? Mennyi idő, mire felveszem a kabátomat, leadom a kulcsot, átjutok-e a másik iskolába? Bár továbbra is szolgálok egy gyülekezetben, a tanítással felhagytam. Elkezdtem korábbi végzettségemből adódóan újra grafikával foglalkozni, és szociális szinten ingerszegényebb életet élni. A diagnózis azt jelentette, hogy merjek másmilyen lenni. Ezenkívül új célt adott: hogy másokkal is minél több információt megosszak az autizmusról.

Vajon könnyebb lett volna, ha már gyerekként kiderül a problémák oka, vagy ellenkezőleg, nehezebb lett volna boldogulni az autizmus címkével? 

OL: Ha 15 évvel ezelőtt azt mondják, hogy autista vagyok, akkor valószínűleg mindenre kicsaptam volna az „auti kártyát”, ezért tulajdonképpen nekem jó volt, hogy viszonylag stabil önértékelés után kaptam magyarázatot. De aki most szembesül ezzel a diagnózissal, annak ma már sokkal több segítsége van, talán nem kerül ilyen helyzetbe. Ahogy a társadalom egyre többet tud az autizmusról, ez egyre kevésbé stigmatizáló. Régen, ha valakire azt mondák, hogy autista, az volt a reakció, hogy „úristen, értelmi fogyatékos, szobanövény”. Ma már látjuk, hogy széles a spektrum, és mindkét végén találunk embereket. Van, aki soha nem lesz önálló, egész életében támogatásra szorul. És vagyunk mi, akik viszonylag önálló életet tudunk kiépíteni.

FGYV: Engem édesanyám egészségesnek nevelt. Ha egy korai diagnózis miatt figyelembe vette volna, mondjuk, azt, hogy nem bírom, ha hozzám érnek, tömegben rosszul vagyok, akkor valószínűleg egy teljesen szeparált környezetben nőttem volna fel. Tüskevárat építettem volna magam köré. De akkor még nem épült ki a maihoz hasonló támogatás és közösség. Ma az autista gyerekek, fiatalok és felnőttek fejlesztése sokkal előrébb tart. Specialisták segítenek leküzdeni, amit lehet, kitalálni alternatívákat, és megtalálni, hogy mi az, amitől tényleg jobb, ha távol maradsz. Ma az autistáknak több lehetőségük van közeledni a társadalom felé, úgyhogy most azt kell elérni, hogy a társadalom is nyisson feléjük. Hogy teljes lefedettségű legyen a terápia.

Viktor és Lizanka Nyíregyházán beszélget az érdeklődőkkel az autizmusról (Fotó: lizanka.hu)

Milyen segítséget tudtok nyújtani azoknak, akik nálatok sokkal súlyosabban érintettek, nem beszélnek, képtelenek az önellátásra?

FGYV: Mi is hasonló dolgokat élünk át, csak mi el tudjuk mondani. Ugyanúgy fájhat az érintés, bizonyos hangok, szagok, ingerek. Hasonlóan próbáljuk megoldani a helyzeteket, lehet problémánk a beszélgetéssel vagy azzal, hogy nem értjük a szarkazmust. Olyan visszajelzéseket kaptunk a szülőktől, hogy végre megértették, miken mehet keresztül a gyerekük. Mondok egy példát. Gyerekkoromban nem ettem meg semmit, ami zöld. A fejemben összekapcsolódtak a zöld ételek a rezgő kocsonyával, amitől undorodtam. Később sikerült erről leszoknom, elkezdtem – többek között zöld színű – gumicukrot enni. Az autistáknál a leghétköznapibb dolgok, az evés, a reggeli fogmosás is történhet valamilyen asszociáció vagy rend szerint. Magassági, ábécésorrend, nem fogjuk megtudni. Ha nem eszerint történnek a dolgok, akkor zavart állapot keletkezik.

OL: Velem is előfordult, hogy egy szülő azt mondta, az elbeszélésem alapján megértett valamit a gyereke viselkedéséből, aki szavakkal nem kommunikál. Én vidékre csak oda tudok elmenni, ahová levisznek kocsival, vagy megy vonat. A kötött pályás járművek sokkal megnyugtatóbbak, mert nem kanyarodnak annyit, nem állnak meg a lámpáknál, a megállók fixek, kiszámíthatóbb a menetrend. Minden járműben azt a részt keresem, ami legalább két oldalról védett. Ennek a szülőnek a gyereke rendszeresen beszorítja magát a metrón a sarokba, de annyira, hogy akkor sem hajlandó elmenni, ha mindenki hasra esik benne. Nem biztos, hogy ugyanazt vagy ugyanolyan mértékben éli át, mint én, de ez akkor is iránymutatás, ami javíthat az életminőségen. A videóinkban tudatosan törekszünk arra, hogy a súlyosabban érintettekről is beszéljünk – a legújabb tudományos ismeretek alapján.

Az autizmussal élőknek nehéz a munkavállalás, mivel szabályokat kell betartani, rugalmasnak kell lenni, alkalmazkodni kell. Nektek sikerült elhelyezkedni?

OL: A hajókovácstól a nőgyógyászig minden voltam már. Sok mindent kipróbáltam, amibe persze rendre belebuktam, mert nem bírtam a terhelést, nem volt nekem való. Viszont megtanultam egy csomó készséget. Voltam vécés néni, eladó, magántanár, irodavezető, jelenleg informatikusként keresek állást (megváltozott munkaképességűként – O. I.). Ezenkívül van egy egyesületünk, a Lélekhely, amit dr. Csécsei Éva pszichiáter-neurológussal hoztunk létre, illetve önkénteskedek az Autizmus Alapítványnál és az Autisták Országos Szövetségében.

FGYV: Most az autizmussal kapcsolatos tájékoztatás és érdekvédelem a legfontosabb számomra. Annyiból könnyebb a helyzetem Lizankáénál, hogy nemrég összeköltöztem a menyasszonyommal, így a saját lakásom egyik szobáját ki tudom adni, a másik szobába meg vissza tudok vonulni, amikor egyedül szeretnék lenni. Szerencsére eddig nem volt erre szükség. Alkalmazott grafikusként, illetve képzőművészként dolgozom otthon, a képeimet a neten próbálom eladni. Igyekszem annyit vállalni, amennyit bírok. Azt hiszem, jellemző ránk, hogy ami érdekel, azt megtanuljuk. Voltam már hivatásos mesemondó, zenéltem zenekarban és önállóan, megtanultam fotózni, videózni és videót vágni, ez mind jól jön az autizmusvideók készítésénél.

Nem lehet könnyű, hogy sokan még ma is az Esőemberrel azonosítják az autizmust.

FGYV: Ez a film a maga idejében (Barry Levinson filmjét 1988-ban mutatták be – O. I.) talán segített, de ma már inkább hátráltatja az autizmus megismertetését. Kim Peek, akiről a főszereplőt mintázták, a valóságban nem volt autista, a legújabb kutatások szerint egy sokkal ritkább rendellenességgel, illetve a nagyon ritka Savant-szindrómával élt. A savantok néhány szűk, speciális területen, részképességekben kiválóan teljesíthetnek, miközben más területen sérültek. De az a jelenet, amikor kiborulnak a fogpiszkálók, oda se néz, és megmondja, hány darab – még egy savanttól is irreális! Talán Captain Planet vagy a Pókember lehet rá képes. Sokszor megkaptam, hogy nem lehetek autista, mert bele tudok nézni más szemébe. Nem lehetek Asperger-szindrómás, mert ők matekzsenik, nekem meg kettesem volt matekból. Nem lehetek autista, mert hívő vagyok, az autisták pedig racionálisan gondolkodnak és részecskefizikával foglalkoznak. Ezek sztereotípiák. Az autisták nem zsenik, az autizmus nem szuperhősképesség.

Autista, autizmussal élő, aspergeres, aszpi… Melyik kifejezést részesítitek előnyben?

OL: Szoktam mondani, hogy Asperger-szindrómás autizmussal élő autista vagyok. Az aszpiról az aszpikos felvágott jut eszembe, köszönöm, nem kérek. Viccen kívül, ahogy tetszik. Nekem az autistára áll rá a szám.

FGYV: Én is az autistát szeretem. Az Asperger-szindróma csak egy újabb szó, amit a társadalomnak meg kéne tanulnia. Inkább azt kellene megtanulni, hogy az autizmus másfajta idegrendszeri felépítés. Bármilyen elnevezést elfogadunk. De nekem az autizmussal élő olyan, mintha az autizmust elűzhetném az életemből. Nem, én ébren és alvás közben is autista vagyok, és ha meghalok, akkor is autista leszek.

Orosz Ildikó

Fotó: Németh Dániel (1), Lizanka.hu (2)

Az interjú és az első fotó a Magyar Narancsban jelent meg (2016/3).

Tovább olvasom