elhivatott emberek, rejtett értékek, válogatott kulturális huncutságok

2018. május 30., szerda

Nem habos kakaó – Három gyerekkönyv nehéz témákról

Az iskolai olvasmányok és memoriterek többsége menthetetlenül búvalbaltázott, és melegágya a tanult pesszimizmusnak: elsőben a Micó macska mártírhalála, negyedikben halálhörgés, siralom, hatodikban Szép Ilonka, Kőmíves Kelemen és a depresszióirodalom gyöngyszeme, A Reményhez, hadd ne soroljam – kész csoda, hogy a gyerekek nem dőlnek tömegesen fakardjukba.
Pedig tudható, hogy olvasási kedvüket a kalandos és humoros szövegek hozzák meg, és ilyenek bőven hozzáférhetők ma már. Ez persze nem jelenti, hogy 150 cm-es magasság alatt az élet csupa habos kakaó volna, vagy tabusítani kellene a fájdalom, a gyász, a veszteség érzését. Ám a kisgyerekek életé­ben is bekövetkező nehéz helyzetek feldolgozását sokkal inkább segítik az ő szintjükön megszólaló művek – lássunk néhányat ezek közül a közelmúltból, magyar szerzőktől!
Kolozsi László: Apufa
„Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy apuka, aki egy hideg áprilisi reggelen diófává változott” – így kezdődik a mese, amelyben egy átlagos család – későig dolgozó apa, közepesen fásult anya, két gyerek – élete tragikus fordulatot vesz. Az apa szívrohamban meghal, az ezt követő hónapokat ismerjük meg az óvodás Bence és a kisiskolás Noé szemszögéből. Bence még benne él a „mágikus” kisgyermekkorban, ő fedezi fel először, hogy apu az eltűnése után beköltözött a kerti diófába. Némi kétkedés után Noé is megtapasztalja az apufa vágyott és különös módon az életbelinél is aktívabb gondoskodását, egyedül az anyjuk nem vevő erre a „butaságra”.
Minden szereplő más tempóban, másként dolgozza fel a gyászt: a gyerekek a fantázia, a játék eszköztárával, az anyának azonban több időre van szüksége, hogy végigélje a bánat, a harag és az elengedés fázisait, és végül visszataláljon önmagához és kissé elhanyagolt szülőszerepéhez. A téma szorosan véve az apa halála, de minden olyan szülő fájó hiányáról szól ez a metaforikus történet, aki valamilyen okból nem elérhető: mert elment, mert elvált, mert nincs ideje a szerettei­re. Felnőttekkel közös olvasásra ajánlott, vállaltan érzelmes mű, üdítően egyedi képi világgal.
(Illusztráció: Igor Lazin. Manó Könyvek, 2017, 48 oldal, 2490 Ft)

Scheer Katalin: Nefelé
A gyerekkori hangulatzavarok aránya a nyugati világban egyre nő. Ennek csak egyik oka a megváltozott környezet, a másik, hogy egyre több olyan állapotot tekintünk kórosnak, amit régebben nem. A klinikai depresszió a gyerekek körében ritka, és leginkább a serdülőket veszélyezteti, azonban előjelei már korábban megmutatkozhatnak. Felmérések szerint az óvodások-kisiskolások körében 1–3 százalék a tartós lehangoltsággal vagy épp agresszió­­val, motiválatlansággal, evés- és alvászavarral járó depresszió aránya. E könyv – alcíme szerint „kalandos történet kedves és kedvetlen gyerekeknek” – hőse az iskolakezdés előtt álló Boldizsár, aki egyszer csak „elveszíti a kedvét”, és legjobb barátja, Szofi, valamint a családja minden igyekezete ellenére sem találja.
Habár a kiinduló téma komor (kimondatlanul is a gyerekkori depresszió), azonban a csodás természeti lényekkel teli meseregény alapvetően derűs és szórakoztató. Kiderül, hogy az embe­rek jókedvéért az apró cseréptündérek, a rosszért pedig a fertelmes morcok felelősek. Nefelé is cseréptündér, de nem a bájos és unalmas, hanem a temperamentumos, enyhén narcisztikus fajtából, akinek mikor (sűrűn) káromkodik, virágnevek potyognak a szájából. Gyerekek és tündérek együtt kelnek kalandos útra, hogy legyőzzék a morcokat, és visszaszerezzék Boldizsár jókedvét.
Kicsit hiányoltam, legalább sejtetés szintjén, hogy a való életben mi állhat Boldizsár állapotának hátterében, hiszen a depresszió legtöbbször nehéz élethelyzetekhez kapcsolódik; az viszont nagyon fontos üzenet, hogy gyógyulása a támogató környezet és saját erőfeszítésének együttes eredménye. A gazdagon illusztrált kiadvány 2006-ban elnyerte az Év Gyermekkönyve díjat, és több közönségelismerést bezsebelt – most javított kiadásban újra elérhető.
(Illusztráció: Csíkszentmihályi Berta. Cerkabella, 2017, 200 oldal, 3490 Ft)

Paulon Viktória: Kisrigók
Nagyszerű fejlemény, hogy manapság egyre több szó esik az örökbefogadásról. Jeles írók, Tóth Krisztina, Tompa Andrea bepillantást engedtek saját történeteikbe, Tóth Krisztina pedig egy allegorikus mesében is feldolgozta a témát (A lány, aki nem beszélt). Paulon Viktória 2014-től vezeti Kisrigók nevű blogját, amelyben három örökbe fogadott gyermekükkel közös életüket dokumentálja azzal a nem titkolt céllal, hogy példát adjon a többszörösen hátrányos helyzetű és kiszolgáltatott, nagyobbacska (óvodás korú) roma gyerekek örökbefogadására.

Az azonos című könyv nem a blog írott változata, hanem egy meseregény, amelyben alcím szerint „Három gyerek hazatalál”. Mindenki számára fontos, hogy megismerje a saját múltját, származásának történetét, amely elhelyezi őt a világban. Ám az örökbe fogadó szülő „csak” jelent és jövőt adhat a gyermekének, a múltját nem ismeri és nem tudja megváltoztatni. Ezt az űrt próbálta betölteni a szerző, amikor létrehozott egy mesés narratívát, amelyben a különböző nevelőszülőknél, illetve gyerekotthonban élő 4, 5 és 6 éves testvérek rátalálnak egymásra és örökbe fogadó szüleikre. Varázslatos eszközök és lények segítik őket, hogy aztán a meséjük ott érjen véget, ahol kezdődnie kell: ötük közös életével.

Egy szokványos meséken nevelkedő gyerek számára zavarba ejtő lehet, hogy miközben a kicsik mindvégig az „igazi” szüleiket keresik, rájuk vágynak, a találkozás kirobbanó boldogsága elmarad: van egy kedves néni és egy kedves bácsi, és meg kell tanulniuk családdá válni. A katarzis lassú, de nem marad el.
(Illusztráció: Agócs Írisz. Pagony, 2017, 128 oldal, 3490 Ft)
Orosz Ildikó
A cikk eredetileg a Magyar Narancsban jelent meg (2018/13).

2018. május 27., vasárnap

Szerkesztéseim: R. D. Laing életműsorozat

Büszke vagyok rá, hogy én szerkeszthetem a neves skót pszichiáter, a szakma fenegyereke, Feldmár András mestere, az "antipszichiátria atyja" életműsorozatát. R. D. Laingnek több munkája eddig még egyáltalán nem jelent meg magyarul, másokat pedig javított kiadásban tárunk újra a szakmabeli és az érdeklődő laikus olvasók elé. Sokan dolgozunk a HVG Könyveknél, fordítók, szerkesztők, filozófus és pszichológus szaklektorok, hogy ezek a klasszikusnak számító, ma is aktuális művek minél hitelesebben szóljanak magyarul. Folyamatosan bővítem a posztot az újabb kiadványokkal!

R. D. Laing: Az én és mások. Ford.: Garamvölgyi Andrea. HVG, 2017.

R. D. Laing: A meghasadt én. Tanulmány a józan észről és az őrületről. Ford.: Garamvölgyi Andrea. HVG, 2017.

R. D. Laing: Az élmény politikája. Az Édenkert madara. Ford.: Árokszállásy Zoltán. HVG, 2018.



2018. május 18., péntek

Aranykönyv döntős a Lizanka – Update: 6. helyezett lett

Nagy örömünkre a Top10-es döntőbe jutott az idei Aranykönyv szavazáson a Lizanka – Egy autista lány története a bezártságtól a teljes élet felé című könyvünk. Köszönjük az eddigi szavazatokat, fantasztikus, hogy közel 500 jelölt közül kerülhetett a legjobb tíz közé ez a könyv!

Update (5/30/2018): A könyv végül a hatodik helyen végzett. Köszönjük szavazóinknak!

Kérjük, hogy ha fontosnak tartjátok a témát, szavazzatok rá május 24-ig Ismeretterjesztés kategóriában, hogy képzeletbeli Aranykönyv "borítót" kaphasson. Aki már szavazott korábban, az legyen szíves, tegye meg ismét, mert a számláló a döntő fordulóban nulláról indult újra május 9-én!

Ha nehézséget jelent a szavazás, ennek a bejegyzésnek a végén leírom, hogyan lehet szavazni 2 percben.

Egy szép szakmai díjat, az Antistigma-díjat már kaptunk ezért a könyvért, amire nagyon büszkék vagyunk. Az Aranykönyv viszont közönségdíj, amelyről az olvasók döntenek.
Segítségetekkel a téma publicitást, ti pedig szavazóként értékes ajándékokat nyerhettek.

A Facebook oldalamon pedig van egy poszt, amelyet ha végigolvastok, dedikált példányt nyerhettek Lizankától és tőlem -- ez a mi ajándékunk a szavazóinknak! 

Így szavazz Lizankára 2 percben:

Kattints ide: Aranykonyv.hu weboldal, Szavazás menü, Ismeretterjesztés, majd: Listaoldal gomb, Keresőbe: Lizanka (vagy legördítesz, amíg meglátod a 10 cím közt), Szavazat leadása, erre feljön a Belépés ablak megadod az email címed és egy választott jelszót (ha már szavaztál korábbi fordulóban, de elfelejtetted a jelszavad, akkor bökj a megfelelő helyre, és küldenek újat emailben). Kipipálod a nyilatkozat-elfogadó boxot, Belépés gomb, máris bent vagy, és ezzel egyúttal a szavazatodat is leadtad!

KÖSZÖNJÜK!

Orosz Ildikó


Szép enyészet – Kertvárosi időutazás a Caprera-pataktól Csobaj-bányáig

Fővárosi kirándulásokról szólva szinte kizárólag a Budai-hegyekre gondolunk, esetleg Kamaraerdőre. Pedig Pest határában is akad érdekes látnivaló. A cinkotai Caprera-patak mellett sétálva, a természet és az épített környezet metszéspontján különös időutazásban lehet részünk.

Benedek Ágnes helytörténész Kertvárosi Időutazó néven évek óta vezet gyalogos, biciklis és buszos kirándulásokat a 16. kerületben. Messze a legnépszerűbb a 19. századvégi ómátyásföldi villákat bemutató séta, ezzel szemben még a tősgyökeres helyiek is elbizonytalanodnak, ha a Caprera-patak kerül szóba: hol is van pontosan, hogyan lehet megközelíteni, és honnan ez a furcsa név?

Míg a kerület nagyobb patakja, a Szilas környékét az uniós fejlesztéseknek köszönhetően szépen rendbe tették és tömegével vonzza a biciklizőket, futókat, kutyasétáltatókat, addig a Caprera vidéke kiépítetlen, és forrása nehezen megközelíthető.

A cinkotai HÉV-megállótól indulunk, ahol az első magyar sorozatgyilkos, Kiss Béla bádogosmester is sűrűn megfordult ("A cinkotai asszonyirtó" nyomait bejáró sétáról részletesen itt írok). 1911-ig ezen a helyen volt az akkor még a Keletitől (ma az Örs vezér tértől) induló helyiérdekű vasút végállomása -- csak később hosszabbították meg ezt a vonalat Gödöllőig.

Átvágva az Ostoros úton, az egykori cinkotai piactérről jól látszik a régi áramátalakító és a tisztviselő lakások épülete (ma raktár). Az I. világháborús emlékmű mellett feltűnik a Caprera-patak nemrég kitiszított kisebb szakasza, előttünk pedig a nagy múltú cinkotai strandfürdő romjai.

A cinkotai strandfürdő régen (Fotó: borsonline)

Batthyány Ilona kedvenc fürdője

A cinkotai strand elődje lóúsztató volt a 19. században, de a feljebbi szakaszon (ahová majd később jutunk el sétánk során) már régen is fürödtek, sőt úszóversenyt is rendeztek. 1928 nyarán nyílt meg a strand a környékbeliek örömére. Eredetileg a Caprera-patak táplálta. A homokos aljú medence vízellátását idővel két fúrt kúttal bővítették, de ez sem mentette meg a strandot a rendszerváltás után az enyészettől. Az ehhez hasonló, hideg vízű strandok nem tudták felvenni a verseny termálvizes társaikkal és az 1990-es évek wellnesscunamijával, így az új előírásoknak megfelelő vízforgató berendezés már sosem került bele. 1996-ban végleg bezárt.

A több mint 20 ezer m2-es terület magánkézbe került; a 2000-es években a Suzuki Ász autókat tárolt az egykori medencében, majd a 2009-es Casco-botrány után, immár 1 milliárdos jelzáloggal terhelve, tulajdonost váltott az ingatlan. Kiváló fekvése ellenére piaci értékét jelentősen csökkenti, hogy övezeti besorolása miatt sem lakóparkot, sem bevásárlóközpontot nem lehet rá építeni. És ugyan hol van az a befektető, aki ma parkot, rekreációs vagy sportlétesítményt álmodna ide?

Ma a strand romokban áll. Betonfal veszi körül, a kapu lelakatolva, bár egy leomlott falszakaszon be lehet jutni. A látvány szívszorító, különösen azoknak, akik (mint én) az 1970-es, 1980-as években ide jártak strandolni: a medence falából, aljzatából bokrok és több méteres fák törnek elő.

Átgázolunk a sűrűn, és egy ideig szem elől tévesztjük a patakot. Őz ugrik fel egy kis tisztás közelében, a HÉV-sín mellett, ahol elhagyott trianoni emlékmű talapzata árválkodik – azon kevesek egyike, amelyet még nem újítottak fel manapság.

A HÉV-sínek mellett visz az utunk, majd Cinkota alsó megállónál ismét előtűnik a patak. A tágas rét padokkal, kis hidakkal ideális piknikező hely. Ez is, akárcsak az egész környék, tehát Cinkota és Mátyásföld nagy része, eredetileg Beniczky Gábor gróf birtoka volt. A sportember arisztokrata Battyhány Ilona második férjének mondhatta magát – legalábbis, mígnem vagyona fogytán véget nem vetett életének.

Ilona grófnő (Batthyány Lajos lánya) von Haus aus a függetlenség elkötelezettje volt, és egyfajta politikai üzenetként keresztelte el a patakot Garibaldi tiszteletére. Az olasz szabadságharcos ugyanis egy Caprera nevű kis földközi-tengeri szigeten töltötte utolsó éveit. Legendás történet a 20. század elejéről, amelyet a korabeli lapok is megírtak, hogy egyszer egy kisgyerek beleesett a partról a Caprera-fürdőbe. Édesanyja sokkot kapott, ám Ilona grófnő óriási lélekjelenlétről téve tanúbizonyságot, ruhástul beugrott a vízbe és kimentette a gyermeket. Mindezen túlmenően sok mindent köszönhet Cinkota a jótékony grófnőnek, többek közt egy árvaleány-nevelőintézetet, amely ma a kertvárosi Szerb Antal Gimnázium épülete.

A Caprera-patak a 16. kerület rejtett kincse (Fotó: Kertvárosi Időutazó)

A patak mellett, az egyik kőhíd lábánál keresgéljük egy darabig az egykor itt fürdőző tulajdonos arisztokraták nyomát, a B. G. és a B. I. monogramos köveket, amelyek vezetőnk elmondása szerint legutóbb még itt voltak, de nem találjuk.

Kristályvizű forrás

Pár száz méterrel odébb a patak átbújik a sínek alatt, mi pedig egy keskeny sávban, gyömölcsöskertek közt követjük felfelé a forrásig: egy jókora betonteknőig, amelynek homokos aljából számtalan ponton bugyog fel a víz. Itt lehet a legjobban megfigyelni az átlátszó vízben lebegő, apró édesvízi rákokat. Ezek az állatkák tisztavíz-indikátorként ismertek, mert csak a legtisztább vízfolyásokban élnek meg. Túlélésüket annak a civil összefogásnak köszönhetik, amely megakadályozta, hogy az M0-s körgyűrű építésekor a Caprera-patakba vezessék az autópályáról lefolyó, szennyezett, olajos esővizet. Volt ugyanis egy ilyen tervezet, de a Caprerát szerencsére sikerült megmenteni a civileknek.

A legenda szerint a török hódoltság idején egy pasa ivott a forrásból, és annyira ízletesnek találta a vizét, hogy Budára is felvitette magának, a forrást pedig cinkkel fedette be, hogy más ne férjen hozzá – a népi etimológia szerint innen eredne a Cinkota elvevezés. Valójában azonban Cinkota település és a neve is, ennél jóval régebbi: az evangélikus templom alapjai 11. századiak, és ekkoriból ered a „Scyngata” elnevezés is.

Az öreg bánya titka

Hátravan sétánkból még egy állomás: a Csömör határában lévő óriási terület, az egykori Csobaj-bánya. Ha a cinkotai strandot a természet hódítja vissza lassan, akkor a felhagyott, mára különleges élővilággal benépesedett sóderbányát és tavat ismét az ember. Méghozzá gyorsan.

A rendszerváltozás után kárpótlásként 264 tulajdonos közt darabolták szét területet, amely egy évtizednyi elhanyagoltság után többször került a hírekbe. 2002-ben helyi civilek bejelentése nyomán kiderült: a terület kezelője az egyik támfal megerősítése ürügyén rendszeresen építési törmeléket és szennyező anyagokat hordatott a bányatóba, jelentősen károsítva a környezetet – emellett engedély nélküli homokbányászat folyt. Ezt leállították ugyan, de addigra erősen lepusztult a meredek partfal, amely addig több száz védett gyurgyalag és parti fecske költőhelyét adta.

2008-ban nagyobb fokozatba kapcsolt a feltöltés: a 4-es metró építéséből kitermelt földet hordták ide. Habár egy vizsgálat szerint csak szerződés szerinti, tiszta földet szállítottak a területre, a környékbeli lakók mégis nehezményezték a teherautók hada nyomán keletkezett állandó zajt.

A két tóból mára csak egy maradt, az is egyre zsugorodik. A területre a jelek szerint teljes felöltés és ingatlanfejlesztés vár. A látvány – mint a legtöbb felhagyott bánya esetében egyszerre nyomasztó és lenyűgöző: a holdbéli táj óriási homokhegyeiben vadul csatáznak a gyerekek; akvaristák igyekeznek kihalászni a kék vizű tóból néhány édesvízi medúzát – ezek a 2 centis, nem őshonos, parányi lüktető lények szintén tiszta víz indikátorként ismertek. Odébb pedig, a teljesen feltöltött részeken már épülnek az új CSOK-paloták.

Orosz Ildikó


A cikk szerkesztett változata a Magyar Narancsban jelent meg (2017/41).

2018. május 10., csütörtök

Szerkesztéseim: TED Könyvek sorozat

Imádom ezeket a zsebkönyveket, amelyek a TED előadások kifejtett változataiként az élet legkülönfélébb területein közvetítenek inspiráló gondolatokat. A sorozatnak több szerkesztője van, az alábbiakat én csiszolgattam.

Pico Iyer: A nyugalom művészete. Kalandozások egy helyben. HVG, 2014.

Hannah Fry: A szerelem matematikája. A tökéletes képlet nyomában. HVG, 2015.

Marc Kushner: A jövő építészete. 100 különleges épület. HVG, 2015.

Margaret Heffernan: Mérhetetlenül. Apró tettek, nagy eredmények. HVG, 2015.

Chip Kidd: Ítélj elsőre! HVG, 2015.

Az oldalról

Az oldalról
Orosz Ildikó budapesti újságíró, szerkesztő, fordító szerzői oldala. Válogatás különböző helyeken megjelent régi és új írásokból, fordításokból. Infók saját könyveimről és szerkesztéseimről.

Népszerű bejegyzések

Szerző: Orosz Ildikó. Tulajdonos: a cikk végén feltüntetett sajtótermék. Idézz ennek fényében. Üzemeltető: Blogger.