elhivatott emberek, rejtett értékek, válogatott kulturális huncutságok

2017. június 13., kedd

"Nem félek az önfeltárulkozástól" – Interjú Irvin D. Yalom pszichiáterrel

Napjaink egyik legnagyobb hatású pszichiátere jóval nyolcvanon túl is töretlenül dolgozik: délelőttönként ír, délután pácienseket fogad. Legendás szemináriumain generációk nőttek fel, népszerű művein keresztül pedig bárki bepillanthat a pszichoterápia kulisszái mögé. Exkluzív interjú (Megjegyzés: az interjú 2014-ben készült - O. I.)

Az ön neve összefonódik az egzisztenciális pszichológiai irányzattal, melynek lényege, hogy szembe kell néznünk az emberi élet végességével és a végső pillanat magányával. Elég erre egy emberöltő?

Irving D. Yalom: Fontos, hogy elfogadjuk a halandóságunkat, ami az emberi lét meghatározó mozzanata, de érthető, ha ez szorongással tölt el. Valamennyire mindannyian tisztában vagyunk az élet végességével, ám a páciensek egy részét ez olyan fokú rettegéssel tölti el, hogy képtelen felszabadultan élni a hétköznapokban. Első körben persze magának a terapeutának kell egyenesbe jönnie ezekkel a kérdésekkel, hogy nyíltan beszélhessen róluk és valóban tudjon segíteni.

Yalom: "A pszichoterápiában nem gyógyításról, hanem fejlődésről, előrelépésről beszélünk"

Módszerének kulcsa, hogy a terapeuta mélyen elköteleződik a páciens iránt a terápiás folyamatban és a felé irányuló érzéseit is megosztja vele. Ez a maga korában újszerűnek számított – mennyire elfogadott ma?

Már előttem is sokan hangsúlyozták, hogy a terápiás folyamatban a legfontosabb a terápiás kapcsolat minősége, ez Carl Rogers megközelítésében is alapvető. A pályám elején magam is jártam klasszikus, hosszú freudi analízisbe, melynek során a terapeuta sokkal rejtőzködőbb és kizárólag értelmezéseket ad. Úgy éreztem, ez a pszichoterápiás modell nem megfelelő, nyíltabb viszonyulás szükséges. Szerintem ma már nemigen használják a régi, szigorúan távolságtartó megközelítést.

Műveiben megosztja az olvasóval legbelsőbb érzéseit, gondolatait, terapeutaként és emberként is. Soha nem félt attól, hogy kiszolgáltatja magát?

A pályán kezdetén csoportterapeutaként szereztem gyakorlatot, ott tanultam meg, hogy a terapeuta egyszerre résztvevője és megfigyelője a folyamatoknak. Ekkor érlelődött meg bennem, hogy a terapeutának maximálisan el kell köteleződnie. Ott legbelül mindannyian csak emberek vagyunk, ezért a munkámban soha nem félek az önfeltárulkozástól. Ez természetesen nem jelenti, hogy a legsötétebb titkaimat is kiteregetem, de azt feltétlenül, hogy nyíltan megosztom a pácienssel az adott helyzetben megélt érzéseimet.

Első könyvét Minden nappal közelebb címmel egykori páciensével, álnéven Ginny Elkinnel közösen írta. Hogyan tekint rá negyven év távlatából?

Ez volt az első munkám, amelyben igazán el tudtam engedni magam. Az írás során megadtam magamnak azt a szabadságot, hogy ne akarjak megfelelni semmilyen szakmai vagy akadémiai elvárásnak. Úgyhogy végeredményben innen eredeztethető az írói felszabadulásom.

Két magyar vonatkozású műve is van, A magyar macska átka címadó novellája, és a holokauszt témájú kis könyv, a Szólok a rendőrnek. Milyen kötődése van Magyarországhoz?

A kötődésem annyi, hogy egy nagyon közeli barátom, Robert L. Brent Magyarországról származott. Az orvosegyetemen ismerkedtünk meg és életre szóló barátságot kötöttünk. Rengeteget mesélt a múltjáról és az önök országáról. Végül együtt írtuk meg életének és kettőnk barátságának történetét Szólok a rendőrnek című könyvben.

Csoportterápiáról szóló könyveit világszerte használják gyakorló és leendő szakemberek. A csoportterápia nálunk közel sem olyan elterjedt, mint Amerikában. Miben rejlik a csoport ereje?

Lehetőséget ad a tagok számára, hogy megértsék és fejlesszék a másokhoz fűződő kapcsolataikat. Rengeteg ember jön terápiába azért, mert képtelen a tartós kapcsolatok kialakítására és fenntartására. A csoportban a tagok teljes mértékben a másik hat-hét ember felé irányuló érzéseik és tetteik megértésének szentelik magukat. Mindenkinek ez a feladata, ezért a csoport intenzíven fókuszál az "itt és most"-ra. Feltételezzük, hogy azok a problémák, amelyeket a személy a világban a másokhoz fűződő kapcsolatában megtapasztal, a csoporton belül is tükröződnek. Így a csoport rendkívül hatékony eszköze a változásnak, változtatásnak.

Október elején mutatták be Zürichben a Yalom's Cure (Yalom gyógyítása) című életrajzi filmjét. Mit tudhatunk róla?

A svájci Sabine Gisiger három évvel ezelőtt keresett meg, hogy készítsünk közösen filmet. Ismertem egy korábbi, kiváló munkáját, ezért igent mondtam. Azelőtt már egy francia rendezőnő is szeretett volna velem forgatni, de a folyamat forráshiány miatt elakadt. Mire ismét jelentkezett, már belekezdtük a Yalom's Cure készítésébe. Meg kell mondjam, a cím nem az én ötletem, és számomra elég furcsán hat. A pszichoterápiában nem gyógyításról, hanem fejlődésről, előrelépésről, gyarapodásról beszélünk.

Milyen lesz ön szerint a jövő pszichoterápiája, hisz a Skype-on történő analízisben?

Kezdetben nagyon szkeptikusan álltam a Skype-on keresztüli terápiához, úgy éreztem, a terápiás kapcsolat így sokkal kevésbé valóságos és intim. Aztán megkeresett egy páciens, aki a világ távoli szegletében élt, ahol több száz kilométerre nem talált terapeutát. Fenntartásaim ellenére belevágtunk, és a dolog nagyon jól sikerült. Azóta több Skype-os pácienst elvállaltam, akik elszigetelt helyeken élnek.

Ha visszatekint egykori fiatal önmagára, elfogadná magát tanítványának?

Azt hiszem, igen, és meg lennék elégedve azzal, hogy milyen mélyen el akar köteleződni a páciensei iránt. Annak az egykori fiatalembernek valószínűleg éppen az volt az erőssége, hogy valóban érdekelték a páciensei elbeszélései és őszinte kíváncsisággal várt minden egyes találkozást.


Orosz Ildikó

Irvin D. Yalom 
Amerikai pszichiáter, író, a Stanford Egyetem nyugalmazott professzora. Könyvei világszerte több millió példányban keltek el. Regényei, novellái ötvözik a pszichoterápiát, az irodalmat és a filozófiát.
1931-ben született Washingtonban, orosz zsidó bevándorló családba.
Felesége és egyben műveinek szerkesztője Marilyn Yalom történész, feminista író.
Magyarul megjelent: Szerelemhóhér és más pszichoterápiás történetek, A magyar macska átka, Amikor Nietzsche sírt, A Schopenhauer-terápia, Szólok a rendőrnek, Minden nappal közelebb 
Orosz Ildikó

Az interjú a Nők Lapja Pszichében jelent meg (2014. nov.)

2017. június 1., csütörtök

Oravecz Lizanka – Orosz Ildikó: Lizanka. Egy autista lány története a bezártságtól a teljes élet felé

Igaz történet egy különleges és makacs fiatal nőről, aki sok év után talált választ arra, miért érezte magát egész életében kívülállónak.

Update 1: Antistigma-díjat kaptunk a Lizanka című könyvünkért!
Update 2: Aranykönyv Top10-ben a Lizanka!

Lizanka 32 évesen kapott autizmus spektrum zavar diagnózist. Korábban súlyos pszichiátriai problémákkal kezelték, az egyik orvosa azt jósolta neki, hogy „a diliházban fog megrohadni”. Ám képességeinek és korlátainak feltérképezésével, kitartó önismereti munkával sikerült megtalálnia a helyét a világban. Megrendítő őszinteséggel beszél saját botlásairól, a magyar pszichiátriai ellátórendszerről és az autizmusról – ahogyan ő látja. 

E különleges belső narratíva kiegészül további szempontokkal: Lizanka szerzőtársa, Orosz Ildikó újságíró két neves hazai autizmus-szakértővel készített interjút, és megszólaltatja Lizanka édesanyját is, hogy ő miként birkózott meg a lánya különcségével.

Formátum145x200 mm, puhatáblás
Megjelenés2017.06.06.
Terjedelem210 oldal
ISBN978-963-304-458-2
Kiadó HVG Könyvek


Enyedi Ildikó filmrendező ajánlója a könyv borítóján:

Fontos, hogy akárkire tekintünk (beleértve önmagunkat is), a különféle diagnózisok mögött mindig az embert lássuk, a maga teljességében, vágyaival, félelmeivel, kínjaival és örömeivel együtt. Lizanka könyve egy különleges fiatal nő útkeresésének története. Személyének lényeges, de nem kizárólagos összetevője az autizmusa – épp úgy, ahogy a Testről és lélekről Máriája sem azonos semmilyen kórképpel, hanem kizárólag önmaga. Egyedi és megismételhetetlen.

Jaksity György, a Concorde Értékpapír Zrt. elnöke ajánlója a könyv borítóján:

Néhány erősen általánosított közös ismérven túl minden autista egyedi eset. Ezért izgalmas és tudományos szempontból fontos minden olyan forrás, amelyben maga az érintett fogalmazza meg, ő maga hogyan éli meg autizmusát, hiszen csak így tudunk igazán hiteles betekintést kapni ebbe a sajátos világba. Lizanka és sok más, magas szinten kommunikáló autista (pontosabban Asperger-szindrómás) írásai ebben segítenek.

Őszi Tamásné, gyógypedagógus, Autizmus Alapítvány, ELTE BGGYK ajánlója a könyvhöz:

Az autizmus spektrum zavarral diagnosztizált jó képességű nők életútjáról sokkal kevesebbet tudunk, mint a spektrumon gyakrabban érintett férfiakéról. Lizanka könyve az első ilyen mű Magyarországon. Hiteles, őszinte írás, mely nemcsak egy igen érdekes és értékes sorsot tár elénk, hanem élményszerűen tanít is az autizmusról. Hiszen a megértés egyik legfontosabb kulcsa az érintettektől származó élmények, gondolatok megismerése.

Oravecz Lizanka autizmus tapasztalati szakértő és Orosz Ildikó újságíró Lizanka című könyvüket dedikálják a Könyvhéten, 2017.
(Fotó: Cs. Nagy Rozi)

Egy gondolat a könyvből:

"....az emberek többségénél születésüktől fogva telepítve van egy szoftver, amelynek „társas viselkedés” a neve. Az autistáknál ez a program nincsen alapból telepítve. Nálunk először még meg kell írni ezt a programot, aztán telepíteni kell. És ha már többé-kevésbé működik, akkor is mindig figyelnünk kell arra, hogy mindennap el is indítsuk, mert nem fut magától." (Lizanka)

A szerzőkről:

Oravecz Lizanka (1981) informatikus, autizmussal élő aktivista, tapasztalati szakértő. Az Autista vagyok YouTube-videók egyik készítője, nyilvános beszélgetések, előadások, rádió- és televízió műsorok visszatérő vendége. Az Autisták Országos Szövetsége és az Autizmus Alapítvány önkéntese, a Megismerhető Autizmus Generáció (MAG) és a Lélekhely Egyesület társalapítója.

Orosz Ildikó (1975) független újságíró, szerkesztő, fordító. Társszerzője Halász Judit Nem születtem varázslónak és Marton László Összpróba című önéletrajzi köteteinek. Rendszeresen ír autizmus témában, Temple Grandin: Képekben gondolkodom ‒ Életem az autizmussal című könyvét is ő fordította magyarra. Antistigma-díjas, Zsigmond Márta médiadíjas. 

Korábbi interjúm Lizankával itt.

Jaksity György ajánlójának hosszabb, teljes változata:
Húsz-huszonöt éve az orvosok többsége nem volt tisztában az autizmussal, ma viszont naponta jelennek meg cikkek, könyvek, disszertációk a témában. Divatos lett az autizmussal foglalkozni, bárki bármit is ért alatta. Vajon tényleg ennyivel többet tudunk, jobban értjük az autizmust? Egyáltalán létezik-e az autizmus, vagy egy nagyon széles skálán értelmezhető tünetcsoporttal bajlódunk, amely minden általam ismert betegséggel, fogyatékossággal szemben nem képez az ilyen módon diagnosztizált emberekkel homogén mintát? Sőt inkább azt lehet mondani, hogy néhány erősen általánosított közös ismérven túl minden autista egyedi eset. Ezért izgalmas és tudományos szempontból fontos minden olyan forrás, amelyben maga az érintett fogalmazza meg vagy jeleníti meg más módon (például művészi önkifejezés révén), ő maga hogyan éli meg autizmusát, hiszen csak így tudunk igazán hiteles betekintést kapni ebbe a sajátos világba. Lizanka és sok más magas szinten kommunikáló autista (pontosabban Asperger-szindrómás) írásai, blogjai, interjúi ebben segítenek. Ugyanakkor továbbra is sok rejtély megoldatlan, hiszen az autisták többségét jelentő súlyosan értelmi sérült, központi idegrendszeri zavarokkal halmozottan érintett emberek nem kommunikálnak ilyen vagy mai tudásunk szerint semmilyen szinten. Reméljük, a következő években az autizmuskutatás térképeinek ilyen és hasonló fehér foltjaira is eljutnak a felfedezők, és még többet tudunk meg az autisták világáról, valamint a terápiás kezelés, illetve esetleges megelőzés is magasabb szintre jut.

Az oldalról

Az oldalról
Orosz Ildikó budapesti újságíró, szerkesztő, fordító szerzői oldala. Válogatás különböző helyeken megjelent régi és új írásokból, fordításokból és könyvszerkesztésekből.

Népszerű bejegyzések

Szerző: Orosz Ildikó. Tulajdonos: a cikk végén feltüntetett sajtótermék. Idézz ennek fényében. Üzemeltető: Blogger.