elhivatott emberek, rejtett értékek, válogatott kulturális huncutságok

2016. november 2., szerda

Szemfényvesztés – Pilótanők és a saría Bruneiben

A közelmúltban bejárta a nyugati sajtót, hogy a Brunei Királyi Légitársaság első, kizárólag női pilóták által vezetett repülőgépe sikeresen földet ért Szaúd-Arábiában – abban az iszlám államban, ahol a nők köztudomásúlag még autót sem vezethetnek. (Update: 2018. június 24-től a nők is vezethetnek autót Szaúd-Arábiában).
A hírhez tartozó fotón három fiatal, fejkendős nő mosolyog egy Boeing–787-es Dreamliner pilótafülkéjében: Sharifah Czarena Surainy kapitány, illetve két első tiszt: Dk Nadiah Pg Khashiem és Sariana Nordin.

Brunei – malájul Negara Brunei Darusszalam, A Béke Lakhelye – apró olajszultanátus Borneó szigetén, Indonézia és Malajzia szomszédságában. A három pilótanő első közös útját szándékosan időzítették február 24-ére, ezen a napon ünnepli az ország 1984-es függetlenedését Nagy-Britanniától. Ennél is ügyesebb húzás, hogy épp Dzsiddában, a második legnagyobb szaúdi városban landolt a jelképes járat, hiszen így remekül ki lehetett domborítani, hogy lám, ott még autót sem vezethetnek, bezzeg Bruneiben! (Update: Azóta, 2018. június 24-től nők is vezethetnek autót Szaúd-Arábiában).

A brunei szultán országimázsközpontja láthatóan gőzerővel dolgozik azon, hogy a Nyugatnak szép és modern arcát mutassa.
Ha sok az olaj
Nem vitatjuk el a brunei pilótanők érdemeit – ha valami, a pilótafülke biztosan nem az a hely, ahol teljesítmény nélkül lehetne érvényesülni. A rangos brit iskolákat végzett Surainy kapitány nem csak hazája, de az egész délkelet-ázsiai térség első női parancsnoka lett 2012-ben, a mostani, 100 százalékban női csapat pedig még Nyugaton is ritkaság. Ám a három pilótanő fényképének margójáról nem hiányozhat, hogy míg néhány kivételezett helyzetű nő magasan szárnyalhat, addig Brunei az általános emberi jogokat tekintve zuhanórepülésbe kezdett az elmúlt években – és erről sok médium megfeledkezett.
A brunei szultán, Hasszanal Bolkiah 2014 májusában jelentette be, hogy fokozatosan bevezeti az országban az iszlám jogot, a saríát – elsőként a térségben. „Egyes elméletek szerint Allah törvénye igazságtalan és kegyetlen. Valójában Allah maga mondta, hogy a törvénye igazságos” – így a szultán megdönthetetlen érvelése. Állítólag a 69 éves uralkodó, ahogy öregszik, úgy lesz egyre „mélyebben vallásos”. Pedig ifjan nagy playboy hírében állt, és a Forbes által 20 milliárd dollárra becsült vagyo­ná­val jelenleg is a világ egyik leggazdagabb embere. 1700 termes, arannyal bélelt palotája, a földkerekség legnagyobb, 7000 nagy értékű luxusautót számláló gyűjteménye arra enged következtetni, hogy ma sem veti meg a Nyugat kényelmes vívmányait. Esetleges háreméről nincs információ, ám az biztos, hogy csak Rolls-Royce-ból 130, Ferrariból 360, Porschéból 130 sorakozik gondosan klimatizált is­tál­lói­ban – és a népes dinasztia többi tagja csak néhány számmal él kisebb lábon.
Az ország kőolaj- és földgázbevételei egyelőre fedezik az uralkodók pazarlását, és a népnek is jár a kenyér és a cirkusz, ingyenes egészségügyi ellátás, oktatás, étkezési és lakástámogatás. Bár a viszonyok feudálisak, ehhez képest is óriási visszalépés a saría bevezetése.
A saría (arabul „út, vízhez vezető ösvény”, hiszen a sivatagban a víz maga az élet) a muszlimok számára az egyéni és közösségi élet minden területét szabályozza. Alapja részint a Korán, amely isteni kinyilatkoztatás lévén szent és sérthetetlen; részint a Hadísz, a Mohammed próféta életét, mondásait és szokásait megörökítő dokumentumok összessége. A saría életviteli és polgárjogi része – beleértve a táplálkozás, öltözködés, házasság, válás, öröklés kérdéseit – a világ számos iszlám országában részben vagy egészben beépül a jogalkotásba. A teljes, a büntetőjogot is felölelő alkalmazás szűkebb körű, különböző mértékben érvényesül egyebek mellett Szaúd-Arábiában, Iránban, Pakisztánban, Afganisztánban, Szudánban, Nigéria több államában.
Brunei három lépcsőben vezeti be a saríát. A halálbüntetés kiterjesztése már megtörtént: kivégzés jár egyebek mellett rablásért, gyilkosságért, nemi erőszakért, és a legfőbb bűnért, az iszlámellenességért, beleértve a Korán vagy a Próféta személyének kigúnyolását. A küszöbön álló újabb fázisokban beköszönhet akár a kézlevágás, a nyilvános korbácsolás és a többi középkori módszer. A halálra kövezést (amelyet egyébként a jogértelmezők nem a Koránból, hanem a Próféta életét megörökítő iratokból vezetnek le) kifejezetten a szexuális kihágások esetére tartják fent, úgy mint házasságon kívüli kapcsolat, házasságtörés vagy az azonos neműek érintkezése.
A megkövezés az egyik legkegyetlenebb kivégzési mód, amikor az elítéltet derékig-nyakig a földbe ássák, és halálra dobálják kövekkel. Ilyen esetekről a 2000-es években már csak szórványosan lehetett hallani, és ha egy-egy ítélet a világ tudomására jutott, annak nemzetközi nyomásra többnyire sikerült megakadályozni a végrehajtását. (Ilyen eset volt 2002-ben Nigériában Amina Lawalé, akinek házasságon kívül született gyereke.) Nem valószínű, hogy idáig jutnánk ebben a kicsi, a Nyugattal szoros kapcsolatokat ápoló országban, ám ma, amikor az Iszlám Állam a legszörnyűbb barbárságokat követi el az iszlám jogra hivatkozva, mégiscsak szimbolikus a brunei szultán döntése.
A saríával nemcsak az a gond, hogy aránytalan és kegyetlen büntetéseket alkalmaz, hanem az is, hogy bebetonozza a nők alávetettségét. A nők például – ez sok mérsékelt iszlám államban így van – kizárólag ingóságokat örökölhetnek, ingatlant nem, szélsőségesebb esetben csak férfi családtagjuk beleegyezésével vehetnek részt orvosi ellátásban, oktatásban, munkavállalásban. Ahhoz, hogy valakit elítéljenek egy bűncselekményért, négy – természetesen muszlim – szemtanúra van szükség, ugyanakkor a nők tanúságtétele pont a felét éri a férfiakénak (más szóval két nő szava ér annyit, mint egy férfié). A szexuális jellegű bűncselekményekért jóformán mindig a nőket teszik felelőssé, akkor is, ha áldozatok.
 Ha kevés az olaj
 A saría egyelőre a népesség 70 százalékát kitevő muszlimokra kötelező, ők már a pénteki mecsetbejárás elmulasztásáért és kisebb vétségekért is börtönbe kerülhetnek. A helyi buddhisták és keresztények (13, illetve 10 százalék) számára engedélyezett a vallásgyakorlás, de szigorúan négy fal között – a nyilvános karácsonyi ünneplés és dekoráció tilos. A saría bevezetését minden nemzetközi jogvédő szervezet aggodalommal fogadta. Amerikában számos híresség tüntetett a celebek törzshelye, a Beverly Hills Hotel előtt, amely a brunei szultán érdekeltségébe tartozik, és bojkottálták egyéb szállodaláncait is, jókora bevételkiesést okozva. Az új jogrend azonban nem gátolta meg Obama elnököt abban, hogy a csendes-óceáni szabadkereskedelmi egyezmény (TPP) részeként Bruneijel is szorosabbra fűzze a gazdasági kapcsolatait.
A szultán új hitvallása szerint az iszlám „tűzfal, amely megvéd a globalizáció ellen”. Elemzők szerint azonban látszólagos vallási indíttatása mögött – mint az iszlám államokban általában – valójában politikai szándék húzódik. Az ország kőolajexportja 2012–2013-ban 34 százalékkal zuhant, és a gazdaság erősen leszálló ágba került. Nyilvánvaló, hogy ennek árát őfelsége nem a saját személyi kiadásaiból fogja fedezni, hanem visszavesz a népé­nek nyújtott szociális juttatásokból. Úgy tűnik, a saría bevezetése egyfajta gazdasági válságkezelés, megelőző csapás az esetleges elégedetlenség féken tartására; eszköz az uralkodócsalád hatalmának megszilárdítására.
Orosz Ildikó
A cikk a Magyar Narancsban jelent meg (2016/15).

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Az oldalról

Az oldalról
Orosz Ildikó budapesti újságíró, szerkesztő, fordító szerzői oldala. Válogatás különböző helyeken megjelent régi és új írásokból, fordításokból. Infók saját könyveimről és szerkesztéseimről.

Népszerű bejegyzések

Archívum

Szerző: Orosz Ildikó. Tulajdonos: a cikk végén feltüntetett sajtótermék. Idézz ennek fényében. Üzemeltető: Blogger.