Memento mori 30 – A váci múmiák időszaki kiállítása

A városi kórház nyugalmazott patológusa tartott tárlatvezetést a felfedezésük 30-dik évfordulójára hazatért világhírű váci múmiák időszaki kiállításán. Dr. Varga Szabolcs személyes sztorikkal fűszerezve mutatta be a Fehérek templomának befalazott kriptájában spontán módon mumifikálódott egykori polgárok életének és halálának körülményeit.

Borsodi Terézia a szülésbe halt bele, karján a kisded, akit császármetszéssel emeltek ki (A szerző fotója)

Például azt a 18 év körüli fiatalembert, akit az elsők közt boncoltak fel, a mainál jóval kevésbé esztétikus módon, a korabeli szaktársak – nem sokkal azután, hogy Mária Terézia fontosabb személyek halálokának kiderítésére elrendelte a monarchiában a boncolást. A fiatalember azon kevesek egyike, akiket nem sikerült név szerint azonosítani. A többi, klimatizált üvegvitrinben, rekonstruált öltözetben nyugvó világi és egyházi személy sorsa alaposan kikutatott és már a fél világot bejárta – itt most csak két történetet villantok fel ezek közül.

A 40 évesen tuberkulózisban elhunyt Sándor Terézia apáca (a jobb oldali képen) döbbenetesen kifejező arca jórészt annak köszönhető, hogy csontjait a rugalmas rostok elpusztulása után visszamaradó, porral vegyült bőrmaradvány borítja. Mullagén (a múmia+kollagén szavakból) – próbálkozott állítólag egy bőgyógyász kolléga az elnevezéssel, mérsékelt sikerrel. A Vácon csak átutazó nővér szívét halála után szakszerűen kimetszették, vélhetőleg azért, hogy kívánsága szerint szülőhelyére hazatemessék – hisz a holttestet szállítani, hűtés híján. nem lett volna higiénius, mielőbb el kellett temetni.

A 26 éves Borsodi Terézia teste brutális szülészeti beavatkozásokról tanúskodik. Minden bizonnyal ezekbe az eljárásokba halt bele, majd halála után emelhették ki belőle császármetszéssel a gyermekét, aki pár nap múlva követte őt a sírba, hogy azután anyja karján helyezzék örök nyugalomra. A nejét és kisfiát elvesztett Weiskopf postamesternek aligha jelenthetett vigaszt, hogy ez volt hazánkban a második dokumentált császármetszés (1794). A meghalt várandós anyákon egyébként egyházi áldás mellett végezték a műtétet, mert így az újszülöttet, még ha utóbb meg is halt, legalább még gyorsan megkeresztelhették. Jobb bele sem gondolni, hány áldozata lehetett még a forradalmi eljárásnak, mire 100 év múlva feljegyezhették az első olyan, ekkor még ritkaságszámba menő esetet, amikor már az anya és a gyermek is túlélte a császármetszést. 

A kiállítás megtekinthető: Vác, Elefántos Ház, 2025. március 23-ig

Fotók: Orosz Ildikó

Orosz Ildikó