Kolozsváron az Ünnepi Könyvhéten beszélgettünk a kamaszkorról

Június végén a 13. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét vendégei voltunk, ahol a kamaszkor szép és nehéz pillanatairól beszélgetett velünk Botházi Mária székelyudvarhelyi születésű író, egyetemi oktató. Az erdélyi Új Magyar Szó (MASZOL) tudosítása az eseményről:

Igazi kihívást jelent a szülőknek, amikor gyermekük kamaszkorba lép. Labancz Dániel klinikai szakpszichológus és Orosz Ildikó újságíró közös könyve, a Nyugi! – Kamasztörténetek pszichológusszemmel aggódó szülők megnyugtatására segít eligazodni ebben a bonyolult időszakban. A szakember életszerű példákkal és gyakorlati tanácsokkal látja el a szülőket, hogy könnyebben megérthessék tinédzser gyermekük világát. A kötetet a 13. Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten is bemutatták, a szerzőkkel Botházi Mária beszélgetett.

Orosz Ildikó elöljáróban elmondta, ez egy kamaszokról szóló segítőkönyv szülőknek. A fiatalokkal kapcsolatos problémákkal hazai magyar környezetben még nem igazán foglalkoztak, így a könyv valóban hasznos lehet. Labancz Dániel hangján szól a kötet, a szakpszichológus praxisából vett életszerű történetek szerepelnek benne. Orosz Ildikó újságíróként kérdezte a szakembert, és mint kamasz gyerekeket nevelő szülő, ebből a közös munkából született meg a kötet.

Labancz Dániel kiemelte, a kamaszkor ugyanolyan fájdalmas időszak lehet a szülők és a gyermekek számára is. Ebben az időszakban az elengedést tanulják a szülők, és nagyon fontos a felelősség átadása a tinédzsernek, de ezt csak fokozatosan szabad megtenni. A szakember úgy véli, sokan azt várják el a kamaszoktól, hogy képesek legyenek érett döntéseket hozni, de az agynak az a része, ami felelős a tervezésért, a szervezésért, a dolgaink felelős végiggondolásáért, az tulajdonképpen huszonéves korban fejlődik ki teljesen, mégis sokan elvárják a tinédzserektől, hogy felelős döntéseket hozzanak. A fokozatossággal a szülők olyan lehetőséget teremtenek a tinédzsernek, amely által megtapasztalhatja, hogy mi az, amire képes és hol vannak a határai.

Labancz Dániel elmondta, „kisebb korban azért állítunk határokat, hogy a gyereket biztonságban tartsuk, de kamaszkorban ezek már nem működnek, mert esetükben olyan határokra van szükség, amiket át tudnak lépni. A szülő a gyermekkel akkor tud jól együttműködni, ha közösen állítják fel a rugalmas határokat.” A kamasz a saját erejét, énjét próbálgatja azáltal, hogy a határokat megpróbálja átlépni.

Kiemelte, amikor a gyerek bulizni kezd, az a bizalom próbájává válik. Orosz Ildikó szerint ha szülőként valaki nem meri elengedni a gyerekét bármi félelme okán, az jórészt saját magáról szól, magáról gondolja azt, hogy nem készítette fel a gyermeket egész alaposan arra, hogy megbízhasson benne.

Olvasd tovább itt!

Szerző: Molnár Boglárka/MASZOL
Fotó: Bánsághi Csenge