Gyűjtsd a vasat – Mandl Péter: Sári és nemszemétke

Célkitűzését tekintve újszerű, "zöld" mesekönyv, amely a pazarlásról meg az újrahasznosításról szólna nem didaktikus formában, munkafüzettel kiegészítve. Meg is kapta 2011-ben az Aranyvackor-díjat, amit - fontos hangsúlyozni - nem kész könyvekre, hanem könyvtervekre ad a Magyar Gyerekkönyvkiadók Egyesülése.

A megvalósult könyv vizuálisan nagyon erős: Kismarty-Lechner Zita különleges szemétobjekteket varázsol elénk fotókollázs-technikával, természetesen újrapapírra. A szöveg azonban alulmarad a dizájnnal szemben. Indításképpen Sári - akiről tudható, hogy a szerző kislánya alakítja - a kukába bújik a testvére elől. Elviszi a kukásautó, ide-oda borogatják, ami láthatóan nem viseli meg: "Találtam egy fél doboz kekszet. Ne egyél a szemétből, mondta volna anyu, ha ott lett volna, de nem volt ott, úgyhogy megettem. Finom volt." 

Végül egy szigeten találja magát, ahol minden szemét hasznosul. Furcsa lények, épületek, járgányok készülnek hulladékból, előkerül Sári rég elveszett mackója, Gyapóc, és feltűnik a sziget egyetlen hús-vér lakója, az ezermester Barkács.

A történet a hasznos és az értéktelen relatív voltára igyekszik rávilágítani, és eközben - jórészt a képeknek köszönhetően - igazán kedves, szerethető "nemszemét" figurákat teremt. Viszont nehezen érthető, miért van a sziget a világtól elvágva, miért nincs semmiféle kapcsolat velünk, szeméttermelő emberekkel. Így a nyüzsgő hulladékváros önmagába záródó látomás csupán, nincs szó tényleges újrahasznosításról - még akkor sem, ha végül mégis a szánkba rágják, hogy ne dobjunk mindent ki. Az ellentmondáson csak némileg enyhít a munkafüzet, amely azonban nem a mese által megszólított 3-6 éveseket dolgoztatja meg, hanem a Praktika újságokon edződött szülőt, aki nem rest leeresztett gumiállatból kis tasakot varrni, lomizott faládából kerekes járgányt fabrikálni. A többieknek marad a szelektív gyűjtés.

Cerkabella, 2011, 2900 Ft

Orosz Ildikó

A cikk a Magyar Narancsban jelent meg (2012/22).