elhivatott emberek, rejtett értékek, válogatott kulturális huncutságok

2016. március 12., szombat

Zongorafelújítás: Szív és billentyű

Hol születnek a zongorák? Nem kell mindjárt a hamburgi Steinway & Sonsig szaladni, elég kimenni Budafokra, ahol kisipari módszerekkel épülnek újjá az atomjaikra bontott hangszerek.

"Bolond hangszer: sír, nyerit és búg. / Fusson, akinek nincs bora, / Ez a fekete zongora" - könnyen lehet, hogy az Adyt megihlető hangszer ma is létezik, bár egyre kevesebben vállalkoznak a régi zongorák alapjaiban történő felújítására. "A hazai zongorapark nyolcvan százaléka századelős vagy azelőtti hangszer. A felújításra érdemes, művészi célra alkalmas régi darabok most értek meg a nagyobb szerkezeti javításokra, amelyek már nem kisipari, hanem gyári szintű munkák. Ilyen a hangolótőke, a húrláb, valamint a hangzó felület, vagyis a rezonáns javítása, cseréje, illetve a húrokat tartó öntvény, a ráma passzítása. Az ilyen, hangzást alapvetően befolyásoló munkákat ma Magyarországon már csak 5-6 ember képes elvégezni" - mondja Rónai Márton, aki nem véletlenül választotta mesteréül Fási Vilmos hangszerkészítőt.
Fotó: Orosz Ildikó
Fási apja a hírneves Lyra Rt. résztulajdonosa és üzemvezetője volt, a cég névjegye ma is sok zongorán megtalálható. "Apám 34 embert dolgoztatott, a műhely a Blaha Lujza tértől egész a Hársfa utcáig tartott" - mondja az öreg, míg az ősök bizakodva néznek le egy faliképről a zsúfolt műhelyre, amelyet teljesen kitölt egy romos Hansmann. Fási a hatvanas években a Hangszerkészítő és Javító Szövetkezetnél dolgozott, manufakturális módszerekkel készítettek és javítottak hangszereket a Csengery utcai zongorateremnek.

Minden márka és modell különböző

"Ez itt egy angol mechanikás zongora - csap a nem létező, vagyis leszedett húrok közé Fási Vilmos. - A ripliket belehelyezem a gyári sablonba, és ívesre gyalulom. Aztán cverkben ráenyvezem a rezonánsfenékre." Mielőtt végleg elvesznénk a német terminológia dzsungelében, megtudjuk: az angol mechanika a régebbi keletű bécsivel ellentétben a billentyű teljes felengedése nélkül teszi lehetővé egy hang újbóli megszólaltatását. Vagyis gyorsabb, feltéve, ha olyan műszaki állapotban van. A kérdéses zongora nincs olyanban, több hónapos felújítás vár rá. A raktárban található Bösendorfer földi maradványairól sem könnyű elképzelni, hogy egy 4 millió forint értékű, újszerű hangszer alapját jelentik.

Bontás előtt méretet vesznek a hangszerről, és csak a legszükségesebb beavatkozásokat végzik el. A kompatibilitás fogalma nem létezik: minden márka és modell különböző.

"Ennek a Hansmann-nak volt vagy harmincötféle modellje: bécsi mechanikás, angol mechanikás, pianínó, ezen belül rövid, hosszú, félhosszú" - sorolja Rónai. Gyerekkorában zongorázni tanult, de nem volt elégedett a szülei által vásárolt ősrégi francia pianínóval, úgyhogy kihívták Vili bácsit, aki rendbe tette. Ekkor szeretett bele a szétkapott zongorákba. Később elvégezte a Zeneakadémia hangszerkészítő szakát, s bár az ottani zongorajavító műhelyben világmárkás, viszonylag fiatal hangszerekkel találkozott, komoly javításokra nem volt lehetősége. Ezt részben mesterétől tanulta, részben folyamatosan képezi magát: gyári oktatófilmeket, vaskos katalógusokat böngész, külföldi anyagbeszerző útjain kisüzemeket látogat.

A legtöbb régi bútordarab Budapesten van. "A belvárosi kerületekben minden házban van legalább egy zongora, még az aranykornak számító húszas-harmincas évekből. Sokan úgy költöztek el, hogy ott hagyták, ma is az eredeti helyén áll. Nemritkán világháborús repeszeket találni bennük." A hangszereket nemcsak az idő, de a szakszerűtlen javítás is kikezdi. Az öntvénytörés például, amely a zongora egyetlen gyógyíthatatlan betegsége, sokszor nem anyagfáradás vagy anyaghiba, hanem helytelen generáljavítás következménye. A húrokat tartó öntvényt 12-20 tonna húzóerő feszíti, ezért hajszálpontosan kell lerögzíteni, különben elpattan, és hangolhatatlanná válik. A reménytelennek tűnő hangszerek újjáépítéséhez a szaktudás mellett kötélidegek kel-lenek. Amikor már ott legbelül is csaknem elpattan egy húr, Rónai szerint arra kell gondolni, hogy "a gyárban is ember alkotta a hangszert, törvények és szabályok alapján, tehát ugyanúgy meg lehet csinálni, ahogy akkor".

Rongylabdás dörgölés

A mester régivágású szakember, szerinte a modern, tartós poliészter bevonat soha nem lesz olyan, mint a lakkfelhordással, rongylabdás dörgöléssel készített magasfényű politúr, amely olyan minőségű, hogy egyszer a műhelybe beosonó macska nekiugrott a saját tükörképének. De tanítványa a hagyományos ismeretek mellett az újabb technológiákat is igyekszik elsajátítatni. Saját érdi műhelyében épp egy százéves angol mechanikás zongorához készít új rezonánst. Csak a faanyagot 5 hónapig kereste, eldugott hazai fatelepekről, részben pedig külföldről sikerült beszereznie. A vastagolást nagyipari asztalos végzi bérmunkában, ezután jön a szakipari munka. A hangzó felület kialakítása gyári domborzati térkép alapján történik, minden tizedmilliméter számít.

Néha semmi sem tudható a hangszer történetéről, máskor pontosan dokumentálható a sorsa. Emlékezetes például az a kétméteres, mahagóni Förster, amelyet a tulajdonos édesanyja vásárolt 1903-ban. Megvolt hozzá az eredeti német garancialevél, a zongorán pedig Kohn Albertnek, a magyarországi márkaképviselőnek a táblácskája. A zongorát 1944 telén elvitték az oroszok, és más holmikkal együtt kitették egy falusi udvarba. A tulaj élete kockáztatásával, ökrös szekérrel lopta vissza, majd ötven évvel később, teljes generáljavítás után magával vitte Svájcba.



Más a hangzásvilága

A régi hangszer nem csupán érzelmi kérdés: más a hangzásvilága, és ez még az állandó minőséget produkáló világmárkákra is igaz. A nyugat-európai gyárakban folyamatosan végzett nagyjavítások ára azonban egy új hangszerével vetekszik. Ennél még mindig olcsóbb a minőségi kisipari munka, amire bizonyság az a Bösendorfer, amely egy évig tartó felújítás után egy bécsi zongorateremben kötött ki, ahol kapásból kétszeres áron kínálták tovább. Ezzel együtt a gyári szintű munkák kisipari művelése megszállottság, megélni nem lehet belőle, és Fási szerint régen sem lehetett. A nagyban utazók számára jövedelmezőbb a hangszer-kereskedelem, a kisiparosok számára pedig az apróbb munkák, rutinjavítások és a hangolás. Rónainak például a zeneiskolák adnak munkát. "A 20-30 év alatt lejátszott, agyonstrapált szocreál pianínókat legalább annyira össze kell foltozni, hogy a napi feladatot ellássák. Sajnos rengeteg a rongálás, a gyerekeknek fogalmuk sincs, hogy ha poénból beleöntenek fél liter kakaót a zongorába, akkor két másodperc alatt 3-400 ezer forintos kárt okoznak."

Bár az olcsóbb távol-keleti hangszerek beáramlása nem hagyta érintetlenül a zongorapiacot, a szakmabeliek szerint mindig lesz egy olyan kör - és nem csupán a művészvilág krémje -, amely ragaszkodik a jó minőségű európai hangszerekhez. Ami a számos extra funkcióval bíró, alacsonyabb árfekvésű digitális zongorát illeti, ez nem rosszabb vagy jobb az akusztikusnál, de hangzásban és billentésben mindenképpen más. Szempont lehet az értékállóság is: a digitális hangszer értéke, mint minden műszaki cikké, előbb-utóbb nullára redukálódik, javítani nemigen lehet. Egy megfelelő karban tartott zongora 80-100 évig is működőképes – igaz, egyetlen fűtési szezon alatt is tönkretehető.

Orosz Ildikó

Piac

A hangszerészek csak annyiban pendülnek egy húron, hogy látatlanban nem szívesen mondanak árat. Kivéve a hangolást, ez 6000-8000 Ft, amiben néha a kisebb javítás, például a kalapácsnyélcsere is benne foglaltatik, ami magában 1000-2000 Ft/darab, a törött billentyű javítása 3000-4000 Ft, a mechanika beállítása 9000-16 000 Ft, a kalapácsfej-csiszolás: 15 000-40 000 Ft, a hangolószögcsere 50-70 000 Ft. A komplett külső politúrozás 100-150 000 Ft, de nemigen vállalják. A kereskedelmi forgalomban kapható új és használt hangszerek ára széles skálán zongorázik: márkától, modelltől, mérettől és műszaki állapottól függően néhány száz ezer forinttól milliókig terjed.

Újszerű "műkedvelő" Etűd, Belarusz, Ukrajna pianínók: 130-250 000 Ft
Újszerű Petrof, Rösler, Förster pianínók: 300-450 000 Ft
Új Petrof pianínó 700 000-2,7 millió Ft
Felújított Rösler zongora, 160 cm: 1,2 millió Ft
Jó állapotú Förster zongora, 155 cm: 1,6 millió Ft
Új Petrof zongora: 4-15 millió Ft
Használt Bösendorfer zongora, 200 cm: 4,2 millió Ft
6 éves Yamaha zongora, 200 cm: 4,6 millió Ft
Új Yamaha zongora, 275 cm: 22 millió Ft

A cikk a Magyar Narancsban jelent meg (2005/6).
Fotó: Orosz Ildikó (1)


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Az oldalról

Az oldalról
Orosz Ildikó budapesti újságíró, szerkesztő, fordító szerzői oldala. Válogatás különböző helyeken megjelent régi és új írásokból, fordításokból. Infók saját könyveimről és szerkesztéseimről.

Népszerű bejegyzések

Archívum

Szerző: Orosz Ildikó. Tulajdonos: a cikk végén feltüntetett sajtótermék. Idézz ennek fényében. Üzemeltető: Blogger.