elhivatott emberek, rejtett értékek, válogatott kulturális huncutságok

2016. március 4., péntek

Halász Judit – Orosz Ildikó: Nem születtem varázslónak

Halász Judit önéletrajzi könyve, gyönyörű képekkel, megható és mulatságos történetekkel



Halász Judit – Orosz Ildikó: Nem születtem varázslónak
Megjelenés: 2015. november
Ár: 3500 Ft
keménytáblás védőborítóval
288 oldal, 32 oldal színes képpel

Részlet a könyvből:

Nem bántam meg. Azt hiszem, megérte. Annyi jó színész van a világon, de nagyon kevés olyan, akire az utcán ránevetnek a háromévesek, meg a szüleik, a nagyszüleik. Előfordul, hogy egy-egy kisgyerek felkéredzkedik a karomba, ad egy puszit, aztán megy is tovább a dolgára. Van néhány szerep, amit sajnálok, hogy nem játszhattam el, és úgy érzem, színészként sok minden maradt bennem. Ugyanakkor az a rengeteg kedvesség, amit kapok, kárpótol. A gyerekek szeretete, figyelme óriási érték.

Pályakezdő koromban Jancsi, akivel akkoriban, főiskolásként még csak sétálgatós viszonyban voltam, egyszer megkérdezte, miért akarok színész lenni. Első körben azt válaszoltam: mert élvezem. Az rendben, de mit szeretnék elmondani színészként az embereknek? Természetesen ezek a kérdések mindig foglalkoztatják a művészt meg a művészpalántákat, mindig keressük magunkban a válaszokat.

Én akkor azt feleltem, hogy szeretnék az embereknek örömöt szerezni. Az öröm nem csak azt jelenti, hogy megnevettetem a közönséget. Öröm minden olyan érzés és gondolat, amit a néző a színpadról kaphat, amivel gazdagodik, teljesebbé válik a világa. Vagy néha amitől egyszerűen csak lesz egy jó estéje.

Legutóbb, az Asszony a fronton kapcsán a legfőbb örömöt az jelentette, hogy eljött az előadásra néhány asszony Csákvárról. Ott, az Esterházy-kastélyban élte át Polcz Alaine – több más sorstársával együtt – a háborút, az orosz katonák erőszaktevését. A csákvári nők megvártak az egyik előadás után, és elmondták, hogy azóta tudnak emelt fővel járni, amióta a könyv és a színházi előadások révén mindez bekerült a köztudatba. Az örömnek tehát éppen úgy része a megkönnyebbülés, a szégyen alóli feloldozás, ezeknek az asszonyoknak a rehabilitálása.

Ma, ötven év színészi, előadói múlttal a hátam mögött sem szeretnék mást, mint örömöt szerezni az embereknek. Szeretném, ha érdekelné őket, amit csinálok, ha örülnének, amikor meglátnak.

A közönség szeretetét, bizalmát nem elég megszerezni, meg is kell tartani. Ha valakit megszeret a közönség, akkor ő ezekért az emberekért felelősséggel tartozik. Nem ringathatja magát abba a hamis illúzióba, hogy igen, én ezt megérdemeltem, nekem ez jár. „Felelősséggel tartozol, ha számít rád valaki”, írja Bródy A kisherceg egyik dalában. Én idővel egyre inkább éreztem ennek a felelősségnek a szépségét és súlyát.

Amikor nagymama lettem, többen megkérdezték, meddig akarom folytatni. A válasz egyszerű: amíg nekem és a közönségnek örömöt okoz. Amíg szükség van rám.

Halász Judit, Lévai Balázs és Orosz Ildikó a könyvbemutatón, a Vígszínházban
2015 november (Fotó: Szkárossy Zsuzsa/Park)

Borítószöveg:

„Néha nem árt megállni, és végiggondolni, honnan hová jutottunk el. Mit valósítottunk meg a vágyainkból, terveinkből és mit nem. Én ezt eddig elmulasztottam. Most megpróbálom pótolni. Még sok olyan feladatom van, ami nagyon is érdekel, a világ és önmagam iránti kíváncsiságom nem csökken. Jó, hogy így van, mert az érdeklődés elmúltával megállíthatatlanul beköszönt az öregkor. És ha kimaradt valami? Hát talán majd egyszer…”
Halász Judit
„Igaz történetek az igazi Halász Juditról, aki egy tündér. Én ismerem őt személyesen. Tényleg ilyen. Lehet, hogy a Mikulás is létezik?”
Bródy János

„A hetvenes években Darvas Ivánnak versengtünk a kegyeiért Moliere színművében, aztán többször is a feleségem volt, miközben a fiamat kisgyerekként a nézőtéren is elvarázsolta. A titka egyszerű: generációk szívébe tudta belopni magát...”
Lukács Sándor

Halász Judit és Darvas Iván A nők iskolájában, Marton László rendezésében (1973)
Varga Kinga a könyvről a Criticai Lapokban:

Halász Judit‒Orosz Ildikó: Nem születtem varázslónak – Park Könyvkiadó

Olyan gazdag, sokrétű és összetett színészi/előadói pálya számbavételekor, mint amilyen Halász Judité is, nem könnyű megtalálni a módját annak, hogy a hangsúlyok a megfelelő helyre kerüljenek, s a rengeteg adat, a sokféle közelítésmód és sziporkázó ötletlehetőség ne oltsa ki egymást. A létrejött mű, a 285 oldalas, egyes szám első személyben írott szöveg minden csapdát elkerült, könnyen olvasható, kedves, informatív olvasmány, képekkel illusztrálva, vers- és dalszövegekkel kiegészítve . Méghozzá úgy, hogy egy jó humorú, rendkívüli műveltséggel és bölcsességgel rendelkező művészt, színésznőt, megzenésített versek éneklésével műfajt teremtő előadót rajzol meg, akinek hangja tisztán és őszintén szól, s valami különlegeset szólaltat meg a világból, ami úgy hat a gyerekekre, hogy feltehetően később, felnőttként sem tudják majd elfelejteni. A könyv ugyanakkor megmutatja az embert is, aki lényeglátó, nem szereti a túlbonyolítottságot, s könnyen foglal össze elsőre nehéznek tűnő dolgokat. Aki tapasztalatait végiggondolja, és levonja belőlük a racionális következtetést. Mindezzel együtt magáról nem árul el sokat, nem érzeleg, élete eseményeiről, pályája fordulópontjairól tényszerűen és pontosan beszél, mert jellemző rá az általa fontosnak tartott erény, a szemérmesség. Az elmondottakból, a stílusból (mely maga az ember) mégis csak feltárul sok minden, és ez Orosz Ildikó, a kérdező, a szerzőtárs munkáját dicséri, aki nagy beleérző képességgel szólaltatja meg partnerét.
A Park Kiadó Halász Judit-könyve a marketing (az eladhatóság felépítése), a műfaj (két szerzős memoár) és a kultusz (ember és színésznő/előadó kettőssége) szempontjából egyaránt izgalmas és profi vállalkozás.

Marketing
Év végén jelent meg, bemutatóját stílszerűen Halász Judit anyaszínházában, a Vígben tartották. Közvetlenül az ajándékozási láz előtt dobták piacra, hogy a hagyományos novemberi és decemberi vígszínházi Halász Judit-koncertek után az előtérben elhelyezett CD- és DVD pultról, illetve a könyvesboltok polcairól könnyen beszerezhető és ajándékként a fa alá tehető legyen. Borítóján Halász Judit mosolygós, állát összekulcsolt kezeire támasztó mellképe, a szerző neve (Orosz Ildikó), a cím (Halász Judit), az alcím (Nem születtem varázslónak), illetve felső-indexben Radnóti Miklós-idézet, a hátsó borítón két ajánlás Bródy Jánostól és Lukács Sándortól, a belső borítón pedig gyerekrajz: „Szeretünk Jutka néni!” címzéssel. Az egyenként is figyelemfelkeltő elemek együtt zsúfoltság benyomását keltik, azonban megfelelnek az eladhatóság követelményének, a könyv tehát egy bestseller külső jegyeit hordozza magán. Ez a sokféleség, a mindent együtt láttatni akarás a tartalomban már – szerencsésen – nem köszön vissza, a külcsín betölti küldetését: csalogat és felkelti a várakozásokat, hogy azokat később a belbecs beteljesítse.

Műfaj
A műfaj memoárként, visszaemlékezésként meghatározható, hiszen egyes szám első személyben elmesél egy élettörténetet, melynek hitelességét a különböző időszakokból, magánéletből és a pályát megörökítő felvételekből két fényképblokk erősíti. Érdekessége, hogy interjúhelyzetből született, vagyis a kérdező, Orosz Ildikó, a szerzőpáros egyike és a válaszoló, Halász Judit, a másik szerző– ahogy az a könyvbemutatón kiderült – beszélgetések sorozatával hozta létre azt a szöveget, mely a szerkesztéssel kapott végső elrendezettséget, formát. Kollaboratív memoárról van tehát szó, ahol az elbeszélő és/vagy elbeszélt én közvetítőn keresztül született meg, de nyilvánvalóan közös ellenőrzések és javaslatok figyelembe vételével. Nem hagyományos értelemben vett beszélgető könyv, mert az élőszóban elhangzott kérdések hiányoznak, azokat a kronológia és a tematika által tagolt alfejezetek és címszavak helyettesítik. Itt, a szerkesztésben, a dalszövegek és versidézetek elhelyezésében érhető tetten ténylegesen a kérdező Orosz Ildikó szerepe, de természetesen a könyv minden egyes szavában ott van ő is, hiszen partnere szavait és ezen keresztül személyiségét érzékenyen, mint egy áteresztő membrán adja vissza.

Kultusz
A memoár műfajának önmagában is magas szinten megfelelő írás izgalmas elemzési lehetőség a Halász Judit-kultusz szempontjából is. A kötet tudatosan játszik rá erre a kultuszra, ezt bizonyítja a könyvborító és a címválasztás is: Halász Judit mosolygós, aranyszőkén csillogó haja a képen és az általa énekelt Bródy János-dal címe a kötet címeként – „Nem születtem varázslónak” egyszerre hordozzák a kultuszépítő és a kultuszromboló szándékot. Rávilágítanak arra, hogyan is működik ez a kultusz. Ha nem született varázslónak Halász Judit, akkor ez azt jelenti, hogy ember, de mégis csak varázslóvá vált, ugye? A hátsó borítón szereplő Bródy János-idézet is a kötetben elhangzó három, éppen a kultusz problémáját boncolgató történet egyikét emeli ki, melyben egy kisgyerek nem akar hinni a szemének, amikor Halász Juditot közelről látja, és ezt a Mikulás létezésére is bizonyítéknak tekinti. A másik két történettel közös, hogy a kisgyerek a számára megnevezhetetlen csodát, varázslatot testközelben látva, személyes kontaktusba lépve, kommunikálhatva vele, a döbbenettől valami elvont transzállapotot él át, ahogy a vágyott, elképzelt és a valós találkozik. A különbség annyi, hogy az első történetben a ráismerés pillanata szándékos utánajárás következménye, a kisgyerek Halász Juditot a koncert után megkeresi, míg a másik két esetben az előadóval magánhelyzetben kapcsolatba kerülő gyerek döbben rá arra, hogy tulajdonképpen kivel is beszélget, s ekkor áll elő ez a köztes tudatállapot. 
Ezek a történetek az elbeszélő, tehát Halász Judit interpretálásában jelennek meg, aki ezt a hatást művészként létrehozni képes. Az önelemző helyzetekben ez is egy kettősség, mert ő maga is rácsodálkozik erre a hatásra, ahogy további két történetben is, melyek nem előadó-énjéhez, hanem színész-énjéhez kapcsolódnak. A Mirr-Murr mesék felolvasójaként és az Ismeretlen ismerős című film főszereplőjeként azonosították szerepével: az elsőben a tévé képernyőjén az esti mesében elaltatott kisgyereket hitték sajátjának, utóbbiban az egyedülálló színésznővel azonosították, aki örökbe fogad egy kisfiút, és végül kiteljesíti életét azzal, hogy gyerekeknek kezd el koncerteket adni. Nem mellesleg a filmet életbeli férje, Rózsa János rendezte. A könyv igyekszik tisztázni a valós és a színészi helyzeteket, de egyértelmű, hogy az összemosás és a szétválaszthatatlanság magából a működési mechanizmusból adódik. Valamennyi szándékoltság feltételezhető ezeknek a szituációknak az előállításában, de az is biztos, attól, hogy sikeres tévéműsorról és filmről van szó, azok elérték céljukat, és természetes módon vonták magukkal az azonosítást, ami abból adódott, hogy egymáshoz jelentésben közel eső dolgok (valóság és fikció) együtt kezdtek el értelmezési lehetőségeket adni, a nézők számára komoly jelentőséggel bírva.
Az olvasó, aki nagy valószínűséggel a kultusz fenntartásának cinkosa, hiszen Halász Judit az ő számára sem más, mint egy varázsló, esetleg megtorpan, ha a fentieket végiggondolja, mert fájónak érzi, hogy egykori énje, aki szorongva várakozott autogrammért az öltöző előtt, s aki kicsit azt remélte, hogy az egyes szám második személyű megszólítás a dalban csak neki szól, rájön, egy volt csak a nagyon sok közül, akivel lehetetlenség az aláírás meghitt pillanatán túl közelebbi viszonyt kialakítani, és aki generációnként – a tapasztalatok ezt mutatják – újratermelődik. De akinek a titkát, ha egyszer megírta vagy megsúgta Halász Juditnak, ő soha nem adja tovább, mert tudja, mekkora felelősséggel tartozik ezekért a rábízott titkokért. 
Az elbeszélő, még ha próbált is korábban távolságot tartani a magáról önmaga kialakította képtől, itt azonosul vele, illetve ekkor derül ki: azonos vele. A könyv ebben a pillanatban a kultusz beteljesítőjévé válik, és az a kísérlet, hogy tisztázza az életműben az előadó által háttérbe szoruló színész helyzetét, egyszerűen feleslegessé válik.

Varga Kinga
A szerzőkről:

Halász Judit (1942) Kossuth- és Jászai-díjas, érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, Prima Primissima-díjas, mintegy harminc szakmai és közönségdíj kitüntetettje. 1965 óta a Vígszínház színművésze, negyven film és számtalan tévéjáték szereplője. Közel harminc zenés és prózai lemeze jelent meg. Ifjúsági válogatott díjugrató lovas is volt.

Orosz Ildikó (1975) Budapesten élő újságíró, szerkesztő, fordító, kommunikációs szakember. Antistigma-díjas, Zsigmond Márta-médiadíjas. Ahhoz a generációhoz tartozik, amelyik Halász Judit dalain nőtt fel, és ma már a gyerekeivel együtt hallgatja.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Az oldalról

Az oldalról
Orosz Ildikó budapesti újságíró, szerkesztő, fordító szerzői oldala. Válogatás különböző helyeken megjelent régi és új írásokból, fordításokból és könyvszerkesztésekből.

Népszerű bejegyzések

Archívum

Szerző: Orosz Ildikó. Tulajdonos: a cikk végén feltüntetett sajtótermék. Idézz ennek fényében. Üzemeltető: Blogger.