Élő műemlékek – Interjú Alföldy Gábor tájépítész, kerttörténésszel

A Műemlékek Állami Gondnoksága (MÁG) főkertészeként két éve kastélyparkjaink helyreállítását vezeti, történetét kutatja. "Ollója" alá tartozik többek közt a fertődi Esterházy-, a dégi Festetics-, a füzérradványi Károlyi- és a nádasdladányi Nádasdy-kastély parkja. Számos kerttörténeti tanulmány szerzője, és részt vesz az örökségvédelmi törvény módosításában is.

Update: Alföldy Gábor nemzetközi színvonalú szakértelmére a MÁG, ill. a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága (NG) jogutódja, a Forster Központ 2015 óta nem tart igényt.

A MÁG feladata az állami tulajdonban maradt műemlékek egy részének kezelése. Milyen állapotban voltak a kastélyparkok, amikor elkezdték a munkákat?

Alföldy Gábor: A parkokat ötven-hatvan évig teljesen elhanyagolták. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy nem nyírták a gyepet, vagy nem ültettek virágokat, de nem volt szakszerű, történeti alapú, folyamatos gondozás. A kerteket szétszabdalták, állami, önkormányzati és magántulajdonú területek sokszor egymásba ékelődnek, ezért nagyon nehéz az egykori művészi kompozíció vizuális egységét visszaidézni. Fertődön a kastély kovácsoltvas kapujától száz méterre két italmérés üzemel, de van a történeti park területén kemping és focipálya is. Több fontos kastélyparkunk jelentős része erdészeti kezelésben van, az egykori kertet ma faanyagtermelésre használják. Ilyen sorsra jutott például a lovasberényi kastélypark nagyobbik része is: 1945 után kitermelték az összes fát, majd erdővel ültették be. Ma nem lehet ráismerni, az ember fiatal tölgyesben sétál ott, ahol 1830-ban még az ország egyik legjelentősebb parkja volt.

Milyen stílus jellemzi leginkább a hazai kastélyparkokat?

Barokk kor előtti kert nemigen maradt fenn Magyarországon, pedig a budai Várban és Visegrádon már Mátyás uralkodása idején is reneszánsz ("olasz") kerteket építettek, és a 16-17. században Erdélyben, a török nem pusztította vidékeken európai színvonalon virágzott a kertkultúra. Ezeket nem is annyira a történelem viharai, inkább az új divatirányzatok tüntették el, átalakították őket barokk ("francia") kertté. A felvilágosodással aztán megjelentek a természet formáiból kiinduló tájkertek, az "angolparkok". A legtöbb műemlék parkunk ebből az időszakból való, például a füzérradványi és a dégi kastélypark vagy a martonvásári Brunszvik-kastély kertje.

A többszörösen egymásra épített kertváltozatok közül melyik tekinthető hitelesnek?

Mint minden műemléknél, a kertnél is az a hiteles, ami megmaradt, ebből kiindulva kell minél többet bemutatni. Nehézség, hogy a kert "élő műemlék", tehát állandóan változik. Jó példa Fertőd: itt a 18. században két komplett barokk kert követte egymást, a második különösen nagyszabású, Mária Terézia látogatásakor óriási ünnepségek színhelye volt. Aztán a hercegi udvar több mint száz évre elhagyta a kastélyt, a 19. század végén költöztek vissza. A kertet historizáló stílusban átalakították, egyes részeit angolparkszerűen, a reprezentatív részeket geometrikus, "neobarokk" formában. A terveket Anton Umlauft, a kor jeles kerttervezője, a császári kertek, köztük Schönbrunn vezetője készítette.

Fertőd, Eszterháza

A 20. század elejére megváltozott, csökkent a reprezentációs szerep, szűkültek az anyagi lehetőségek. A melléképületek egy része elpusztult, az egykori bábszínházat, narancsházat magtárrá alakították. Az első világháborúban krumplival vetették be a barokk kert legpompásabb részét, a partert. Eszterházán az egyes kertrészekről külön történeti kutatás készül. Ásatások már feltárták a régi szökőkutak alapjait, de a szobrokat egyelőre keressük. Mára a 100 éve ültetett, eredetileg másfél méteres, kúp alakúra nyírt tiszafák 4-5 méteresre nőttek, formájukat vesztették. Ám nyilvánvaló, hogy a 200 darab százéves tiszafa is kerttörténeti értéket képvisel, úgyhogy ezekkel is kell kezdenünk valamit. Tehát a helyreállítás célja nem egyszerűen egy régebbi vagy épp a legutolsó kert rekonstrukciója, hanem a döntést körültekintően kell előkészíteni. Minden helyszínen más a teendő, és a fenntartás költségeire is gondolni kell.

Mit csinál egy főkertész télen?

A kutatás mellett még mindig vannak "tűzoltó" munkák: a bozótirtás, az elöregedett, életveszélyes fák kivágása, a száraz ágak eltávolítása. Látványos eredményeket hoz a következő szezonra a fertődi, a dégi, a tatai és a füzérradványi parkban tervezett növényszelekció, amely az elmúlt évtizedekben spontán nőtt fák eltávolításával az értékes példányok megóvását és a parkok térkompozíciójának helyreállítását szolgálja.

Kerttörténészként több kutatásban részt vesz, például a budai villák kertjeinek felmérését vezette. Mi a helyzet a fővárosban?

Magyarországon csupán 140-150 kertet tartanak nyilván műemlékként. Pedig az igazán értékes, az eredeti koncepciót tükröző történeti kertek száma megközelíti az ezret. Budapesten elkeserítő a helyzet: ha minden jól megy, a kertészeti egyetem felső arborétuma lesz az első olyan kert, amelyet nem egy műemléki épület "zöldtartozékaként", hanem önálló történeti kertként nyilvánítanak védetté. Ehhez képest több száz értékes kert található a fővárosban, főleg budai villakertek, amelyek folyamatosan pusztulnak. Korábban a kitelepítésekkel letűnt kertkultúra volt az ok, ma pedig beépítések, telekspekulációk áldozataivá válnak. Az Orczy- és a Füvészkert is műemléki gondozást igényel. A legszörnyűbb talán közparkjaink állapota. A Városligetet és a Népligetet a hetvenes évek nagy beavatkozásai óta nem újították fel, pedig nagyon értékesek. A Városliget a világ első olyan közparkja, melynek megtervezését egy város rendelte meg pályáztatással, 1813-ban. Több kor, különösen a 19. században megerősödött polgárság művészi elképzeléseit, társadalmi berendezkedését tükrözi. Ezek a parkok - amellett, hogy ki kell elégíteniük a ma emberének rekreációs igényeit - műemléki védettséget és bánásmódot is megérdemelnének.

Orosz Ildikó

Az interjú a Magyar Narancsban jelent meg (2003/50).

Fotó: nemzetimuemlek.hu (2)