Félre gatya, pendely – Használtruha-üzletek

A nyugati használt ruha fénykorát a rendszerváltás jelentette. A piac némileg visszaesett, de a turkálás sokak számára ma is az önmegvalósítás része. Honnan jön és milyen stációkon megy keresztül egy széjjelmosott márkás trapéznadrág, öt percig viselt kombiné, kinyúlt motoros kezeslábas?

A turkálók vásárlóközönsége nem kizárólag a szociálisan rászorulókból áll. Egyre többen vannak, akiknek a túrás nem gazdasági kényszer, hanem az önmegvalósítás része. Mánia, szenvedély, mámorító örömforrás, hetente akár kétszer is. A belvárosi luxusturkálók jómódú közönsége sok pénzt megad egy-egy darabért, amely biztosan nem fog szembejönni az utcán. Az üzletek ennek megfelelően differenciálódtak, és a növekvő igények alaposan felsrófolták az árakat.

Mindenki másképp csinálja: feszült csendben, halk sikolyok kíséretében operál, ráérősen lapozgat, vagy gyors, szakszerű mozdulatokkal dolgozik. Jól szituált asszonyok hatosával viszik a próbafülkébe a kétezer forintos, látszólag tökegyforma virágos ruhákat, fiatal nők karon ülő gyerekkel, fél kézzel válogatnak. Színészek és közszereplők napszemüvegben, behúzott kalapban osonnak. Egyesek a magányos portyákra esküsznek, mások szerint az élmény terjeszkedni akar. A közös turkálás nem pusztán jó program, de

egy barátság igazi próbája is

Ha közel a tél, a vadiúj metálzöld pufidzsekit egy ezresért csak a legkedvesebb barátnőjének engedi át az ember. Van abban némi perverzió, amikor az ember kikotor egy rozzant ridikült, melyben valaki valaha a noteszát meg a rúzsát tartotta, vagy felhúz egy topot, ami ki tudja, hány mellen feszült már.

"Alapvetően Nyugat-Európából importáljuk a használt ruhát, mivel tapasztalataink szerint az ottani divat áll a legközelebb a hazai ízlésvilághoz" - állítja dr. Jelinek István, a Rutitex Rt. elnök-vezérigazgatója. Az egykori Fővárosi Ruhatisztító Szövetkezet jogutódjaként működő cég nagy- és kiskereskedelemmel (Ruti Butik üzletlánc) is foglalkozik. Egy csoportot alkot a magánszemélyek által alapított Pontex Kft.-vel, valamint az Alkalmi Áruház Vállalat jogutódjával, az Alkalmi Kft.-vel. Az importruha alapvetően két forrásból érkezik. Egyrészt Nyugat-Európában az emberek megunt ruháikat a szelektív hulladékgyűjtés szellemében az utcán kihelyezett konténerekbe dobják. Ekkor a konténer üzemeltetője jogosult a rongyok továbbadására.

A másik, célirányosabb gyűjtési mód, amikor segélyszervezetek, egyházak karitatív gyűjtést rendeznek. Ilyenkor az emberek viszonylag jó minőségű ruhákat visznek a megadott helyekre, illetve a szervezetek házhoz mennek az adományokért. A ruhákat azután rongygyűjtő, -feldolgozó üzemeknek adják el. A közvélekedéssel ellen-tétben a segélyszervezetek nem a ruhákat fordítják jótékony célra, hanem az ebbõl származó pénzt. Amint a rongyok-ruhák bekerülnek a kereskedelmi forgalomba, minden karitatív jelleg lekopik róluk.

A válogatás már a külföldi fel-dolgozó üzemekben megkezdődik. A levetett ruhák nagy része

ipari tömítőanyag, géprongy

formájában teljesíti ki karrierjét. A jobb sorsra érdemes darabok kelet felé indulnak. A legsilányabb, ún. "afrika minőségű" holmi préselt bálákban, hajón utazik Afrikába, a Közel-Keletre, Pakisztánba, Bangladesbe. A begyűjtött ruháknak csak igen kis százaléka, elméletileg a legjobb minőség kerül Kelet-Közép-Európa országaiba.

"Az ún. originál, azaz válogatás nélküli ruha 100-150 kg-os juta-zsákokban érkezik a hazai leraka-tokba - tájékoztat Fekete Éva, a használtruha-importtal foglalkozó Dressland Kft. nagykereskedés tulajdonosa. - Fontos, hogy ezeket valóban senki ne bontsa meg, hiszen ha valaki előzetesen belenyúl, akkor már kiválogatja az értékesebb darabokat. Épp ezért az egész folyamat egyik legfontosabb tényezője a megbízható partner." Résen kell lenni: előfordulhat, hogy a gyűjtőhelyen téglával vagy más nehéz tárggyal próbálják növelni a szállítmány súlyát, de arra is volt példa, hogy egy kamionnyi ruhát vízzel belocsoltak.

A másik lényeges pont a gyors és pontos válogatás. A nagyker lerakatokban betanított munkások, többnyire nők szortíroznak minőség és típus szerint. Minden egyes darabot megfognak és átnéznek, keresik a szakadásokat, foltokat, hibákat. Pontosan kell ismerniük a márkákat; van, aki a férfiingekre vagy épp a legnagyobb ügyességet igénylő gyerekruhákra szakosodik. "Egy kamion 17-18 tonna ruhát jelent, ezt 10 embernek körülbelül egy hét alatt szét kell válogatnia. Az általunk importált áruból átlagosan 10 százalék az extra, vagyis a legjobb minőségű ruha, 30-40 százalék az I. osztály és ugyanennyi a II. osztály" - mondja Fekete Éva, hozzátéve, hogy mindig felbukkannak olyan exkluzív darabok, egy hibátlan frakk, sosem hordott esküvői ruha, amelyeket magasabb áron értékesítenek.

Manapság egyre ritkább a régi jó kilós bolt. A 100-200 forintos nagy fogás már a múlté, akárcsak a jellegzetes turkaszag. A kiskereskedők többsége a szétválogatott, becsomagolt ruhát kilóra veszi, és kimosva, kivasalva,

egyesével, vállfára akasztva

kínálja, darabáron. Élelmesebb kereskedők a vásárlókra bízzák a ruha piacképességének megítélését: sok helyen az a rendszer, hogy hét elején, "új" áru érkezésekor magasabb az egységár (a Belvárosban akár 1500 Ft is), hét közepére a maradék hátrébb kerül a boltban (1200 Ft), végül a legeldugottabb sarokban köt ki. Sok helyütt még ekkor sem adják 600 forintnál alább, rajtuk is marad az elszabott mini, az "afrika minőségű" Lacoste. A maradék elsuvasztása nem is olyan egyszerű. A hosszú kitérő után a sokszorosan átválogatott ruha visszakerül oda, ahonnan vétetett: jótékonysági és civil szervezetek, kutyamenhelyek, üzemek kapják, szegényebb vidéken.

Nagyobb hatásfokkal dolgoznak az "extrém" használtruha-boltok, amelyek inkább egy életstílust képviselnek. Tóth Kristóf, a Ciánkáli vezetője elmondta, hogy ők részben már a külföldi gyűjtőhelyeken elvégzik a ruharostát, és csak a számukra értékes darabokat fuvaroztatják ide. Egyedi darabokra vadásznak - körbenézve csak fejfedőből vagy húszfélét találunk, a cilindertől a filc-kalapon át a repülős sapkáig. A népszerű antidivatüzlet annak idején "ávós" bőrkabátok felvásárlásával tört be, és bőrben, farmerben, bakancsban ma is erős, bár jelenleg úgy tűnik, az oldschool az üdvözítő. Nem okoz nekik nagy gondot, ha a legextrémebb darabok nem kelnek el, hiszen színházi és filmes produkciók számára is kölcsönöznek. A legmerészebb darabokat többnyire még mindig a külföldiek veszik meg, akiknek kevésbé számít az ár.

A használtruha-biznisz momentán stagnál. A rendszerváltás utáni virágkornak régen vége, de sikerült túljutni a néhány évvel ezelőtti hanyatlás időszakán is, amelyet az olcsó és gyenge minőségű, de mégiscsak új árut kínáló ázsiai boltok és a hipermarketek megjelenése okozott. Turkálót ma bárki viszonylag könnyen nyithat, és a vámunió óta mind több kisvállalkozó hoz be használt ruhát, kis tételben. Egyre-másra tűnnek fel a pár négyzetméteres üzletek, többségük viszont nem éri meg a szezon végét. Szakértelem és kapcsolatok hiányában könnyen betemetheti őket egy vonzó áron felvásárolt, értéktelen rongyhalmaz.

Ügyeskedésre

persze mindig van mód. A "kamionról leesett" típusú csencselés, a nyugat-európai ruhagyűjtő konténerek megdézsmálása - ami miatt egy idő után már inkább nem tették ki a gyűjtőket a határ közeli városokban - csak a kisüzem. A nagy tételben játszóknak is megvannak a módszereik. Nagy botrányt okozott néhány éve, amikor kiderült, hogy a használt ruhások jelentős hányada jogosulatlan vámkedvezményeket vett igénybe olyan nyilatkozat kiállításával, miszerint az importáru az EU-ból származik - holott a mindenfelől begyűjtött ruhánál az eredet nem igazolható. Másrészt a legalacsonyabb értékkategóriában, géprongyként hozták be az árut, amivel jócskán lehetett spórolni a vámon és az áfán. Az EU-csatlakozás óta megszűnt a vám, de a használt ruha alulszámlázása továbbra is járható út.

A nyugat-európai országokban nagy hagyománya van a használt ruha gyűjtésének és feldolgozásának. Hollandiában nagyon megy, de Németország, Ausztria, Franciaország sem panaszkodhat. A szakemberek szerint Magyarország messze van attól, hogy idáig jusson. Egyrészt mi valósággal ronggyá hordunk mindent, másrészt a szelektív gyűjtésben is van még javítanivalónk. Amíg nem alakul ki a használtruha-gyűjtés társadalmi háttere és infrastruktúrája, addig nem érdemes ilyesmivel foglalkozni, legalábbis nagy tételben.

Orosz Ildikó

Sztár ár

- lila melegítőfelső, karján két fehér csík, 100 százalék poliészter, magyar termék, hetvenes évek, ramaty állapotban: 2480 Ft; ugyanez bordóban: 1280 Ft;

- katonai hátizsák, semmi extra: 2800 Ft;

- Pantene Pro-V reklámpóló, rávasalt ábrával (selymes haj), sosem hordott, "not for sale": 690 Ft;

- férfi westerncsizma, hegyes orrú, varrott, közepesen roggyant: 9800 Ft;

- sötétbarna bõr orvosi táska, a zár nem mûködik: 12 000 Ft.

A cikk a Magyar Narancsban jelent meg (2004/35).