elhivatott emberek, rejtett értékek, válogatott kulturális huncutságok

2016. március 11., péntek

Farkasokkal kutyázó – Interjú Kubinyi Enikő etológussal

Az ELTE etológia tanszékén kutyák és farkasok viselkedését, tanulási képességét kutatja, kétszeres "farkasanya". Emellett tanulmányozta Aibo, a roboteb hatását az igazi kutyákra.

Nyolcadmagaddal újszülött koruktól neveltetek farkasokat úgy, hogy egy pillanatra sem hagytátok őket magukra. Buszoztak, bevásároltak, egyetemre és házibuliba jártak az emberszülőkkel a kisfarkasok, egyesek még színházba is eljutottak.


Kubinyi Enikő: Csányi Vilmos és Miklósi Ádám vezette kutatócsoportunk két és fél éve vizsgálja szocializált farkasok bevonásával a kutya és a farkas viselkedését, emberrel való kapcsolatát, és azt, hogy milyen változások történtek a kutya háziasítása során. A kutya a legősibb háziállatunk, legalább tizennégy-, más kutatások szerint százezer éve a társunk. Keveset tudunk arról, hogyan alkalmazkodott az emberi környezethez. Kézenfekvőnek látszik, hogy a farkassal összehasonlítva vizsgáljuk, a két faj azonban egészen más környezetben él: a kutya természetes közege a család, a farkasé az erdő. Szükségünk volt olyan farkasokra, akik a kutyához hasonlóan nevelkedtek.
A szelídítést megnehezítette, hogy a farkasnál a kutyával ellentétes irányú szelekció ment végbe, aminek eredményeképp kerüli az embert. Az embertől való ősi félelem legyőzésére, maximális bizalom kiépítésére volt szükség, amihez korán és intenzíven kellett szocializálnunk őket. Fontos volt a szétválasztásuk: egy farkas egy pótszülőhöz került, máskülönben falkaállatként inkább a fajtársaikhoz kötődtek volna, mint hozzánk. Öt- napos koruktól neveltük őket, kezdve onnan, hogy cumisüvegből szoptattuk, s az anyai nyalogatást helyettesítendő meleg, nedves szivaccsal ingereltük a megfelelő testtájaikat, amíg nem tudtak egyedül ürítkezni. Kezdetben "kenguruzsebben" hordtuk őket a hasunkon, és éjszaka is velük aludtunk, persze a földön, mert az ágyát azért senki nem akarta feláldozni. Két év alatt tizenhárom farkast neveltünk fel, ők ma egy egyedülálló munkamódszerű és volumenű etológiai kutatás főszereplői.
Milyen eredménnyel?
Farkasaink végre teljes mértékben összevethetők a kutyákkal, hiszen családi környezetben nőttek fel, így az eltérések feltehetően a kutya domesztikációjának számlájára írhatók, nem egyedfejlődési különbségekre vezethetők vissza. Az eredmények nagy részét még nem értékeltük ki, de bátran mondható, hogy már a részeredmények publikálásával is hazánk a világ élvonalbeli farkaskutató országává vált.Tesztjeink alapján a farkasok a kutyáknál kevésbé fogékonyak az emberi kommunikáció bizonyos jelzéseire, például a mutatás gesztusára. Egy másik vizsgálatból kiderült, hogy ennek lehetséges magyarázata, hogy a farkas nem néz az ember szemébe, ellentétben a kutyával. A kutyák problémahelyzetben már egész kicsi korban hamar felveszik a szemkontaktust a gazdával, és egyébként is hosszan és szívesen nézik az emberi arcot. Ez a viselkedés sok más folyamat alapját jelentheti. Egyébként úgy tűnik, minden igyekezet ellenére a farkasok kevésbé kötődnek a nevelőjüköz, nem tekintik őket biztonságos bázisnak, akihez veszély esetén menekülhetnek, kevésbé sínylik meg a tőlük való elválasztást, és jobban félnek új környezetben, idegen tárgyaktól.
Lesz-e a farkasból az odaadó szelídítés eredményeként kutya?
Nem. Viszont elképesztően sok mindent értünk el. Jó néhány farkasunk lépett már fel tévéstúdiókban, ahol teljesen elfogadható módon viselkedtek pórázon, a gazdi mellett üldögélve. Négy hónapos korukig rendszeresen mozogtak a városban, és kicsit félős kutyaként általában jól el tudtuk adni őket. Nem sokan vették észre, milyen türelemmel vártuk meg azt a pillanatot, amikor egyáltalán el lehetett velük indulni. Nagyon fontos, hogy a nevelés során soha nem büntettük meg az állatokat, csak dicséretet és pozitív megerősítést használtunk, különben dühbe gurultak, és odalett a jó viszony. Nem szabad elfelejteni, hogy a farkasok alapvetően vadállatok, s bár a maguk módján szeretnek minket, igazából azt csinálnak, amit akarnak. Ha a táplálék megszerzéséről van szó, akkor semmi sem számít. Számukra mégiscsak farkastörvények léteznek.
Nyilván ez is közrejátszott, hogy négy hónaposan meg kellett válnotok tőlük.
A kisfarkasok minisztériumi engedéllyel a saját lakásunkban, kertünkben nőttek fel, de a felnőtt-korral járó számos kényelmetlenség és előírás már nem lett volna vállalható. Fokozatos szoktatás után az állatok visszakerültek oda, ahol születtek, és ma közös falkában élnek Horkai Zoltán gödöllői vadállatfarmján. Igaz, hogy továbbra is szinte mindent meg tudunk velük tenni, amit egy kutyával: hízelegnek, ülnek-fekszenek, engedik, hogy kifésüljük a bundájukat, mi azonban pontosan tudjuk, hogy mikor, melyikükhöz és miért nem érdemes odamenni, mert úgysem fog együttműködni velünk. Hetente látogatjuk őket, és nemcsak azért, mert a vizsgálataink folytatódnak, hanem érzelmi okokból is.
Egy másik érdekes kutatásban is részt vettél, melyben az egész világot, kiváltképp a japánokat őrületben tartó, Sony-fejlesztésű intelligens robot, Aibo kutya, valamint a hús-vér ebek interakcióját tanulmányoztad.
Szerettük volna megtudni, hogy a kutyák elfogadják-e szociális partnernek Aibót jelenlegi alakjában. Az eredmény az lett, hogy a felnőtt kutyák egyáltalán nem dőltek be a trükknek, és a kölykök is csak rövid ideig. Viszont ha a két fél közé egy tál ennivaló került, akkor a fiatalok közül jó néhány megmorogta a riválist. Tehát nem reménytelen a helyzet, de Aibónak még sebességben és interaktivitásban is sokat kell fejlődnie.
Orosz Ildikó
A cikk a Magyar Narancsban jelent meg 2003/24.
Fotó: Kubinyi Enikő

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Az oldalról

Az oldalról
Orosz Ildikó budapesti újságíró, szerkesztő, fordító szerzői oldala. Válogatás különböző helyeken megjelent régi és új írásokból, fordításokból.

Népszerű bejegyzések

Kategóriák

abortusz Afganisztán Afrika agy Alkonyat állatkert állatok aloha altruizmus alumínium amazon Angela Merkel apaság árvíz autizmus bábszínház Bahrein Balassagyarmat Bánk bányászat baptista bauxit Berg Judit Bertók László birkózás bizarr Bodor Ádám bor borderline Bozsik Yvette bölcsőde börtön bűnügy Charcot Cinkota Czeizel Endre család csimpánz CSR D. Tóth Kriszta Dawkins demográfia denevér depresszió diagnosztika diktatúra dinó divat életmód életrajz elfojtás emberkereskedelem énekes Észak-Korea etológia evolúció falcolás farkas fejlesztő fekete közösség Fertőd fertőzés film filozófia fizika fogamzásgátlás foglalkoztató fogyatékosság fordítás forradalom főemlős földtörténet Franciaország Freud gender genetika génmódosítás gulag gyerek gyilkosság háború hagyomány hajkereskedelem hajó halál Halász Judit halpedikűr hamisítás hangzás használt Hawaii házasság hisztéria holokauszt Hugonnai Vilma India interjú Irak Irán irodalom Irvin D. Yalom iskola iszlám Izrael Jadviga párnája Jane Goodall játék Karafiáth Orsolya karrier Karski kereszténység kert kiállítás Kína kirándulás kocsma kommunikáció kommunizmus kooperáció kortárs könyv könyvfordítás könyvírás környezetvédelem kötődés kreativitás kultúra kutya Lajta Lengyelország London malom Margaret Thatcher mártír média memoár menedzsment mérnök mesterséges intelligencia modell MOM Park motiváció múzeum műemlék művészet Nagy Ervin narcizmus népesség neurológia nevelés nonprofit Obama Olaszország olimpia olvasás Ónodi Eszter orvostudomány öngyilkosság önsebzés ősember Palya Bea parasport paróka Parti Nagy Lajos Pataki Ági pedagógia Pilinszky politika postagalamb pro bono pszichiátria pszichológia radikalizmus regény rendellenesség restaurálás Ritter Andrea robot roma Románia ruha Rumini sakk segélyezés Selmec siker sikerlista sport stratégia szabadságharc szabadulószoba szaporodás szén Szent Hildegárd szépség Szervét Tibor szexipar szexualitás színház szivattyú szoptatás szovjetek szülés tanár tánc Tandori Tanganyika tanulás társadalom társasjáték tehetség Temple Grandin Teréz anya terrorizmus Tisza Tokaj történelem troll tudomány UK USA üvegplafon üzlet Vágó István vallás változás vámpír varázsló védőnő Vekerdy Tamás vers verseny vezető videó wellness zene zongora Zwack zsidóság

Archívum

Szerző: Orosz Ildikó. Tulajdonos: a cikk végén feltüntetett sajtótermék. Idézz ennek fényében. Üzemeltető: Blogger.