Szomszédaink, Mackóék – Hajnali csillag peremén a Bábszínházban

Ritka kivételektől eltekintve az ember nem az előadásért megy bábszínházba, hanem hogy lássa a magával hozott kiskorút, amint nagy édesen megteszi az első lépéseket a műbefogadás útján. A Budapest Bábszínház új bemutatója azon kevés előadások egyike, amely kereteit, látványvilágát tekintve gyerekbarátabb az itt megszokottnál, tartalmában viszont elsősorban a felnőttek számára jelent nyelvi-intellektuális élményt.

Amit az "állami" bábszínházban jobbára tapasztaltunk, az a minden korosztály türelmét próbára tévő, megélhetési büfészünettel tarkított frontális előadás, távoli figurák alig kivehető dünnyögése és katasztrofális dramaturgia (hogy lehet az Ózban otthon hagyni Totó kutyát?!). Ezt a rossz beidegződést töri meg a kortárs költőink – KAF, Parti Nagy, Tóth Krisztina, Varró Dániel és mások – (ál)gyerekverseit dramatizáló, lendületes performansz, alcíme szerint Mackóélet és mackóálom egy részben.

A belépés feltétele egy játékmackó (ha nincs, kapunk a kölcsönzőből), majd a frissen tanult Medveindulót (Szabó T. Anna verse) kántálva az eddig ismeretlen, negyedik emeleti Játszótérre kell felcaplatnunk, lehetőleg karon ülő kisdeddel súlyosbítva. A szőnyegen letelepedve körülöttünk minden irányban, sztereóban peregnek a zseniális rímek meg a svéd gyerekvers hagyományait idéző korabölcsességek, amelyekből ki tudja, mi jut el a gyermeki agy tekervényeibe, és hol, mikor fog majd visszahullani ránk: "Szép állat a krokodil, minden este bekakil", és: "Anyától apáig egyetlen út vezet, / az, amelyiken a hatos autóbusz megy. / De ez a járat azóta nem közlekedik, / amióta apa feleségül vette anya / régi barátnőjét, a Cédát."

A kicsiknek persze leginkább a bábok tetszenek, főleg amikor odadörgölik az orrukat az otthonról hozott mackóéhoz, vagy labdát dobnak. Jó lett volna több ilyen fogódzó a gyerekeknek, hogy legalább itt és most ne érezzék magukat elveszettnek ebben a furcsa, érthetetlen világban. A felnőttekében.

rendezte: Tengely Gábor

Orosz Ildikó

A cikk a Magyar Narancsban jelent meg (2011/1).