Ahol a mormolánc terem – Jeney Zoltán Rév Fülöp-sorozata

Jeney Zoltán lovagregény-sorozata olyan magas gyerekirodalom (vagy gyerek-magasirodalom), amely kábé úgy viszonyul a népszerű kisiskolás ponyvához, mint egy elegáns étterem az iskolai menzához.

Ne legyünk álszentek, a menzának is megvan a maga helye: kiszámítható, pikk-pakk belapátolható, és már lehet is menni az udvarra. Rév Fülöp meséjét a legkényesebb ízlésű szülő is boldogan megetetné a gyerekével, de nem meglepő, ha a cukros túrós tésztán edzett torkokon megakad az ínyencfalat. Talán már mindjárt az első oldalon, ahol azt olvassuk, hogy címszereplőnk szereti „a puszpángot reggelire, a tördemicet ebédre és a loncot vacsorára.”

Hát, igen. Rafinált könyv ez, szokatlan ízekkel, amelyekkel barátkozni kell. Jeney Zoltán, ha nem gyerekeknek ír, akkor reneszánsz műfordító, irodalmár – és ennél nem adja alább. Mesékkel, legendákkal teli világa leginkább az Artúr-mondakört idézi, de befigyel Don Quijote, Gulliver Lilliputban, Süsü, a sárkány és még egy sor klasszikus és kortárs mű.

Az első kötetben Rév Fülöp, a kilenc év körüli szántódpusztai fiúcska fegyverhordozójává szegődik a dalos kedvű Ádánd lovagnak; együtt indulnak, hogy megszerezzék a balatóniai Csobánc király szűnni nem akaró csuklásának, a „kiliti láznak” az ellenszerét.

A második könyvben Fülöp az apró fajsz nép szőrén-szálán eltűnt uralkodóját, Hatodik (Torkos) Holládot keresi új gazdájával, Diás lovaggal. Nagy vérontásra itt se számítsunk, a csúcsponton kolbásszal vívják a csatát. A harmadik, legújabb kötetben Fülöp önálló küldetésre vállalkozik: a Nagy Tó kiszáradásának okát deríti fel. Segítője a talpra­esett új barát, Nyár Lőrinc; egy önértékelési zavarral küzdő egyfejű sárkány és egy vadóc lány, akinek Fülöp – aki egyre jártasabb a lovagi erényekben, meg amúgy is kamaszodik – bizonyítani akarja rátermettségét. (A bimbózó érzelem szárba szökkenéséről nyilván a készülő negyedik kötetben olvashatunk majd.)

A szerzőt megihlették a Balaton környékének költői hangzású földrajzi nevei. Így lett a két ikerlovag Gyenes és Diás, az érzékszerv nélküli, busa szőrös lények siófok, az ederics egy virág, a tördemic egy étel és sorolhatnánk. Haladó térképészek a fajszok, a Litéri sárkány és a főkancellár Dombiratos Kevermes etimológiáját is fellelhetik az atlaszban – ez utóbbi már az Alföldön keresendő, ahol a harmadik kötet játszódik. Bár e neveknek különösebb funkciójuk nincs, erős atmoszférateremtő hatásuk van.

Lovagregény-paródiát írni olyan közönségnek, amely a műfaj eredetijével még sosem találkozott, ellenben életkorilag még erősen benne áll az igazi hősök, nagy kalandok, a jó és a rossz leszámolásának koordináta-rendszerében – merész vállalkozás. Ugyanakkor kétségtelen, hogy ebből az elmúlt évek egyik legeredetibb meseregény-sorozata kerekedett – melynek kultuszát erősíti, hogy szórakoztató színdarab is készült belőle a Magyar Színházban.

A borítón 7 éves kortól ajánlják az első kötetet, de ne reméljük, hogy megússzuk az esti felolvasást. Aktív szülői jelenlétet igénylő, megállós-magyarázgatós könyv ez, amellyel az első olvasók többsége biztosan nem boldogul ön­állóan. Ráadásul pont az elején csúsznak be leginkább a jó írók első gyerekkönyves próbálkozá­sainak alaphibái: a bonyolult nyelvezet, a terjengős leírások és a lassan kibomló történet. Jó szolgálatot tesznek a szálak kibogozásában és a vonzerő növelésében Haránt Artúr középkori kódexeket idéző, szépséges illusztrációi és ornamensei.

Amiként Fülöp naiv legénykéből tapasztalt ifjúvá cseperedik, úgy lesz Jeney is egyre magabiztosabb gyerekíró. Ha az első két kötetnél jól végeztük az alapozást, a leg­újabb kötetet már nyugodtan rábízhatjuk kilencévesünkre (a reálisan ajánlott korosztály is ez), biztosan beszippantja az érdekes lényekkel, vicces fordulatokkal teli mese, amely ebben a kötetben már valódi izgalmakat, világuralmi törekvéseket, sőt ökológiai problémafelvetéseket is tartogat.

Orosz Ildikó

Rév Fülöp; Rév Fülöp Fajszföldön; Rév Fülöp és Nyár Lőrinc, Kolibri Kiadó, kötetenként 3490 Ft

A cikk a Magyar Narancsban jelent meg (2015/22).