elhivatott emberek, rejtett értékek, válogatott kulturális huncutságok

2016. október 17., hétfő

Erőművésznők régen és ma

Az élet számos területén kompetens, gazdaságilag is önálló nő modern jelenség. Erős nők azonban mindig voltak és lesznek, függetlenül a különböző korok és kultúrák szerepelvárásaitól.

Erős a multinacionális informatikai cég élén kőkeményen tárgyaló ügyvezetőnő, és erős az indiai rizsszedő asszony, aki a vízben áll, a hátára kötözött gyermekkel. Erős az amerikai anya, aki 10 héttel a szülés után visszamegy dolgozni; erős a magyar, aki három évig otthon marad; és erős az afgán, aki soha nem léphet ki az otthona falai közül. Erős a szingli, a családos, az elvált és az eladott. Erős asszony volt Margaret Thatcher, a Vaslady, és erős a nagyanyám, akinek az első férje iszákos volt, a második meg pszichopata, mégis felnevelt három gyereket.

Minden családi legendárium ismer legalább egy nagy formátumú nagyit, mamót vagy tántit, aki óriási teherbírással, szigorral és szeretettel tartja/tartotta össze a családot – élt túl veszteségeket, nélkülözést. Éhezett, hogy enni adhasson, és mosta a világ összes szennyesét. Ha figyelmesen hallgatjuk anyáinkat, vagy elolvassuk mondjuk Polcz Alaine Asszony a fronton című könyvét, meggyőződésünkké válhat, hogy az előttünk járó generációk emberfeletti erővel rendelkező asszonyokból álltak, akikhez képest mi kismiskák vagyunk.

Híresek és névtelenek

Estók János történész, a Híres nők a magyar történelemben című könyv szerzője is úgy gondolja: mióta világ a világ, a nők számára keményebb volt az élet:
– Természetes, hogy a régi korokból elsősorban a híres királynők, királynék, nagyasszonyok életét ismerjük alaposan, hiszen róluk maradtak fönn feljegyzések, dokumentumok. Ez azonban nem jelenti, hogy kizárólag ők tekinthetők erősnek. Az emberek 90 százaléka falusi, paraszti környezetben élt, ahol nem létezett a modern értelemben vett „munka vagy család” dilemmája: az asszonyok, lányok csendes névtelenségben tették a dolgukat, súroltak, arattak, szültek és temettek. A szó szoros értelmében húzták az igát.

A Híres nők…című reprezentatív arcképcsarnok nem ezekről a milliókról szól, hanem félszáz olyan magyar nőről, akiket megérintett a történelem, vagy maguk alakították azt, Gizella királynétól Blaha Lujzán át Kádár Jánosnéig. A par excellence erős asszony Szilágyi Erzsébet, akinek egyik fiát lefejezik, de a másikból kitartó munkával és elképesztő diplomáciai érzékkel királyt farag, nem is akármilyet. De a meny, Beatrix is kiemelkedően karizmatikus asszony. Miután kiderül, hogy nem szülhet gyermeket, mindent megtesz azért, hogy Mátyás törvénytelen fiát a hatalomból kigolyózza. Végül, más eszköze nem lévén, hozzámegy Ulászlóhoz, és ezzel sikerül megtartania a koronát.

A reformkori nőtábor is jeleskedik: Batthyány Lajos politikai szerepvállalására például jelentős hatást gyakorol felesége, Zichy Antónia, aki a maga finom módján sikeresebben közvetít a főrendek és liberális nemesek közt, mint rátarti arisztokrata férje. Számosan vannak a könyvben olyan forradalmi lányok, asszonyok is, akiknek valószínűleg még a műveltebb olvasó sem ismeri a nevét, pedig minden emancipált nő köszönettel tartozhat nekik. Ilyen Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő, aki az 1870-es években nőként itthon nem járhatott egyetemre, Zürichben szerzett diplomáját pedig 15 év küzdelem árán sikerült honosíttatnia. (Egy Hugonnai Vilma-díjas fiatal magyar orvosnőről viszont írtam már itt – O. I.).

Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő. Alig ismerjük. (Index.hu alkotás)

Átjárhatóbb szerepek

– A tradicionális társadalmi és családmodell felbomlásával a nők és férfiak is elbizonytalanodtak szerepeikben – mondja Ritter Andrea klinikai szakpszichológus, a Válás- és Változáscentrum munkatársa, akihez számos vezető beosztású, többdiplomás értelmiségi nő fordul. Olyan nők, akik egyfelől kimagasló szakmai kompetenciával rendelkeznek, másfelől a tradicionális szerepeket is szívesen viszik: szeretnek főzni, gondoskodni a családról, egy jó vacsorával várni a párjukat. A különböző női szerepek közti egyensúly megtalálása nem mindig egyszerű.

Jellegzetes probléma a párválasztás: még ma is nehézséget okoz, ha egy nő magas társadalmi státuszú, intelligens, és tudja, mit akar, hiszen a férfiak jelentős része – éppen bizonytalanabb férfiúi szerepének megerősítése miatt – jobban kedveli az alárendelődő nőket. Ám a pszichológus szerint már érzékelhető a változás, egyre inkább elfogadjuk a nemi szerepek határainak képlékenyebbé válását. Csak idő kérdése, és ki fog alakulni egy dinamikus egyensúly, ehhez azonban mindenkinek ki kell próbálnia magát a másik oldalon: a nőknek a tárgyaló-, a férfiaknak a pelenkázóasztalnál. Ezzel együtt Ritter Andrea úgy véli, a nemek sohasem lesznek egyenlőek, abban az értelemben, hogy ha azonos szerepeket hasonló arányban visznek is (ami egyelőre illúzió), akkor is beleviszik tevékenységeikbe a saját nemükre jellemző vonásokat. Másként vezet céget egy nő, és másként politizál; az ellenkező oldalon pedig másként készít el egy vacsorát egy férfi, és másmilyen esti mesét mond majd.

Az erős nő korlátai

Felmérések szerint a női vezetők hajlamosabbak a demokratikus irányításra, szemben a férfi vezetők autoriter stílusával, és általában kooperatívabban közelítik meg a problémákat, ami sokszor hatékonyabb a mai gazdasági környezetben, amikor a legtöbb sikeres szervezet modern csapatként működik. Ennek ellenére a női vezetők elfogadottsága még mindig jelentősen elmarad a férfiakétól, és sokkal erőteljesebben kell bizonyítaniuk alkalmasságukat – nem véletlen, hogy arányuk a csúcsvezetők közt alig 7 százalék Magyarországon.

A politikát is jelentősen átformálhatná a markánsabb női megjelenés (a magyar Parlamentben alig 10 százalék a nők aránya!). Hogy csak egy példát mondjunk, kutatások szerint a nők kevésbé hajlamosak a korrupcióra, mert gondolkodásuk nem annyira hatalomközpontú, mint inkább problémaorientált. Az EU felmérései szerint az a kevés nő, aki mégis a politika vizeire merészkedik, a kettős mérce miatt magasabb átlagvégzettséggel rendelkezik, több nyelven beszél, és nagyobb a szakmai tapasztalattal bír, mint az azonos pozícióban levő férfiak. A nők számára ilyen környezetben különösen nehéz nőnek maradni. Angela Merkelt akkor is megszólják, ha férfiakat megszégyenítő határozottsággal politizál, és akkor is, ha mélyen dekoltál. Az viszont egész jó jel, hogy nemrég elkészült a német kancellár asszony Barbie változata (képünkön jobbra).

Rém(nő)uralom

Ahhoz képest, hogy az emberi civilizáció kezdetét bizonyíthatóan matriarchális (anyajogú) társadalom jellemezte, meglepő, milyen archaikus félelem munkál a kollektív férfi-tudattalanban egy esetleges nődominanciával kapcsolatban. Gondoljunk az ókori amazonokról szóló legendákra. A kalandozó asszonyok társadalmában – akik állítólag levágták a fél mellüket, hogy ne zavarja őket az íj felhúzásában – csak nők harcolhattak, uralkodhattak és tölthettek be minden tisztséget. Az utánpótlás biztosítására férfiakat csábítottak az erdőbe, a lánygyermekeket felnevelték, a fiúkat megölték, vagy szolgasorban tartották.

A huszadik századi verziót Robert Merle írta meg a Védett férfiak (1974) című regényében. Eszerint egy rejtélyes agyvelőgyulladás következtében sorra kimúlnak a nemzőképes férfiak, és a világ berendezkedik a totális és brutális nőuralomra. A férfi – amennyiben nem a betegség ellenszerét kutató, szigorúan védett férfiak egyike – csak úgy maradhat életben, ha kasztráltatja magát. Meg kell hagyni, ez idő tájt, az 1960-as években, a radikális feministák meredek akciókkal borzolták a kedélyeket: egy birkát koronáztak királynővé a Miss America szépségverseny elleni tiltakozásul, és az évszázados elnyomás szimbólumait, melltartókat, fűzőket, műszempillákat égettek. Azonban a nőuralom, vagy akár csak egy kis matriarchátus veszélye akkor sem volt realitás – és ma sem az.

Amazonok görög férfiakkal tárgyalnak
Az erős nőktől való félelem kapcsán felmerül a kérdés: valójában mitől függ, hogy egy nőt határozottnak, döntésképesnek, jó értelemben vagánynak tartanak, vagy a háta mögött dominának, alfa-nősténynek becézik? Ritter Andrea szerint egy érett, integráns személyiségű nő pontosan tudja, mikor kell erősnek mutatkoznia, és mikor nincs szüksége a keménységre. Valamilyen szinten sérült vagy éretlen személyiségre vall a folyamatos, indokolatlan erőfitogtatás. Egyébként is relatív, hogy kit tartunk erősnek, és függ a kortól, a társadalmi környezettől is. Ami talán a női erő lényege: a kitartás és a probléma-megoldás. Néha pedig éppen a gyenge női szerep rejti a legnagyobb erőt. Ahogy George Sand, ez a férfiruhát hordó, szivarozó, Balzac-tól Chopin-ig minden korabeli hírességet meghódító botrányos és zseniális írónő állítólag fogalmazott: „A nő akkor a legerősebb, ha gyöngeségekkel vértezi fel magát”.

Orosz Ildikó

A cikk eredetileg a Stahl Magazinban jelent meg 2010 őszén. Anyukámnak ajánlom.
Képek forrása: Index (3.)



0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Az oldalról

Az oldalról
Orosz Ildikó budapesti újságíró, szerkesztő, fordító szerzői oldala. Válogatás különböző helyeken megjelent régi és új írásokból, fordításokból.

Népszerű bejegyzések

Kategóriák

abortusz Afganisztán Afrika agy Alkonyat állatkert állatok aloha altruizmus alumínium amazon Angela Merkel apaság árvíz autizmus bábszínház Bahrein Balassagyarmat Bánk bányászat baptista bauxit Berg Judit Bertók László birkózás bizarr Bodor Ádám bor borderline Bozsik Yvette bölcsőde börtön bűnügy Charcot Cinkota Czeizel Endre család csimpánz CSR D. Tóth Kriszta Dawkins demográfia denevér depresszió diagnosztika diktatúra dinó divat életmód életrajz elfojtás emberkereskedelem énekes Észak-Korea etológia evolúció falcolás farkas fejlesztő fekete közösség Fertőd fertőzés film filozófia fizika fogamzásgátlás foglalkoztató fogyatékosság fordítás forradalom főemlős földtörténet Franciaország Freud gender genetika génmódosítás gulag gyerek gyilkosság háború hagyomány hajkereskedelem hajó halál Halász Judit halpedikűr hamisítás hangzás használt Hawaii házasság hisztéria holokauszt Hugonnai Vilma India interjú Irak Irán irodalom Irvin D. Yalom iskola iszlám Izrael Jadviga párnája Jane Goodall játék Karafiáth Orsolya karrier Karski kereszténység kert kiállítás Kína kirándulás kocsma kommunikáció kommunizmus kooperáció kortárs könyv könyvfordítás könyvírás környezetvédelem kötődés kreativitás kultúra kutya Lajta Lengyelország London malom Margaret Thatcher mártír média memoár menedzsment mérnök mesterséges intelligencia modell MOM Park motiváció múzeum műemlék művészet Nagy Ervin narcizmus népesség neurológia nevelés nonprofit Obama Olaszország olimpia olvasás Ónodi Eszter orvostudomány öngyilkosság önsebzés ősember Palya Bea parasport paróka Parti Nagy Lajos Pataki Ági pedagógia Pilinszky politika postagalamb pro bono pszichiátria pszichológia radikalizmus regény rendellenesség restaurálás Ritter Andrea robot roma Románia ruha Rumini sakk segélyezés Selmec siker sikerlista sport stratégia szabadságharc szabadulószoba szaporodás szén Szent Hildegárd szépség Szervét Tibor szexipar szexualitás színház szivattyú szoptatás szovjetek szülés tanár tánc Tandori Tanganyika tanulás társadalom társasjáték tehetség Temple Grandin Teréz anya terrorizmus Tisza Tokaj történelem troll tudomány UK USA üvegplafon üzlet Vágó István vallás változás vámpír varázsló védőnő Vekerdy Tamás vers verseny vezető videó wellness zene zongora Zwack zsidóság
Szerző: Orosz Ildikó. Tulajdonos: a cikk végén feltüntetett sajtótermék. Idézz ennek fényében. Üzemeltető: Blogger.