„A pénzbeli támogatás lehetőségei végesek” – Interjú Joel Bashevkin igazgatóval a pro bono tevékenységről

Milyen előnyökkel jár az üzleti szereplők számára, ha szaktudásukat ingyenesen megosztják nonprofit szervezetekkel? Miért mélyrehatóbb a pro bono szolgáltatás társadalmi haszna, mint a pénzbeli támogatásé? A legnagyobb amerikai pro bono közvetítő szervezet vezetőjével beszélgettünk. Szerzőtársam, F. Tóth András a Magyarországi Önkéntes Központok Alapítvány igazgatója.

Milyen célkitűzésekkel hozták létre a Taproot Alapítványt, és milyen eredményeket sikerült elérni az elmúlt másfél évtizedben?

Joel Bashevkin: Az Egyesült Államokban kétmillió nonprofit szervezet működik, amelyeknek óriási a felelősségük az egészséges társadalom fenntartásában, hiszen az állam nem ér el minden rászorulót. Az üzleti szféra elszívja a legkiválóbb szakembereket a szűkösebb forrású nonprofit szervezetek elől. Úgy gondoltuk, hogy a cégeknél felhalmozott tehetség és tudás egy része átcsatornázható a civilek felé. Lehetőséget akartunk teremteni, hogy a vállalatok felelősséggel megoszthassák szakértelmüket a nonprofit szervezetekkel. Célunk, hogy a folyamat idővel közvetítés nélkül is működjön: legyen magától értetődő a civilek számára az üzleti szereplőkkel való együttműködés, a cégek pedig az üzleti etika szerves részének tekintsék, hogy tudásukból visszaadnak a társadalomnak.

Az elmúlt 15 évben felmutattuk a civil és az üzleti szféra együttműködésének jó gyakorlatait. Mintegy 8 ezer önkéntes szakemberükkel a legnagyobb közvetítők vagyunk, évente sok ezer civil szervezetnek nyújtunk segítséget. Fontos szerepet játszottunk a minőségi pro bono kultúra meghonosításában marketing, HR, műszaki és egyéb területeken, beleértve a stratégiai, tervezési feladatokat is. Korábban ugyanis kizárólag jogi pro bono tevékenység létezett.

Az üzleti szereplők első kérdése, hogy nekik milyen előnyük származhat a pro bono tevékenységből.

Azok a vállalatok, amelyek fontosnak tartják a társadalmi felelősségvállalást (CSR), pontosan tudják, hogy a pénzbeli támogatás lehetőségei végesek. A pro bono az egyik legkiválóbb módja, hogy egy vállalkozás olyan értéket adjon egy nonprofit szervezetnek, amelyre annak igazán szüksége van, ezért mélyrehatóbb pozitív változásokat eredményez.

A másik az emberi erőforrás hatás: a dolgozók elkötelezettebb munkaerővé válnak, ha büszkék lehetnek cégükre, és azon keresztül a szaktudásuk egy részét a közösség javára fordíthatják. Az Egyesült Államokban óriási a munkaerő-piaci verseny, különösen a legfiatalabb, technológiai iparágakban. A millenniumi generáció tagjai erősen megválogatják a munkahelyüket, és előnyben részesítik azokat a cégeket, ahol jó érzéssel dolgozhatnak. Márpedig – és ez a harmadik előny – a társadalmi szerepvállaló cégek kimutathatóan nagyobb elismertségnek örvendenek. Az Edelman Bizalmi Barométer éves jelentései rendre kimutatják, hogy a nonprofit szereplők a közösség legbízhatóbb hangjai. Ha ők azt mondják egy vállalatról, hogy az jó, az bármilyen reklámnál hitelesebb.

A civilekkel való együttműködésből az üzleti szereplők is tanulhatnak, és ezt a tudás visszaviszik a cégükbe.

Így van, az új környezet értékes inspirációforrás, amely ösztönzi a produktivitást. A legtöbb civil szervezet elképesztően kreatív és hatékony, éppen erőforrásainak szűkössége miatt. A vállalati szereplők számára remek lehetőség e folyamatok megismerése. Vannak szép példák arra, hogy egy cég értékesítési dolgozói forrásokat teremtettek elő egy civil szervezet számára, és eközben ők maguk is jobban megismerték vásárlóikat, így a cégnél új értékesítési módszereket tudtak kipróbálni.

Magyarországon a cégek jelentős része úgy gondolja, hogy befizeti az adót és azzal minden le van tudva. Nehéz megértetni, hogy bizonyos társadalmi problémák megoldása közös ügyünk, ráadásul a CSR számtalan előnnyel jár a cég számára.

A CSR láthatóbbá teszi az adott céget, illetve márkát a közösség számára. Ma már rengeteg kezdeményezés ez alapján rangsorolja vagy díjazza a cégeket. Egy közelmúltbeli felmérés szerint az amerikaiak 86 százaléka hajlamos áttérni egy márkáról egy másikra, ha nagyjából azonos ár-érték arány mellett a másik cég társadalmi szerepvállalásáról ismert. Nem véletlen, hogy az amerikai vállalatvezetők 84 százaléka úgy látja, hogy a mérlegben is jelentkező, közvetlen haszna van a CSR tevékenységnek.

Persze fontos, hogy a vállalat megfelelően kommunikálja bizonyos ügyek üzleti elképzeléseihez való kapcsolódását. Mondok egy példát. A Hilton hotellánc magas színvonalú ügyfélszolgálatáról híres. Szerették volna azáltal is megkülönböztetni magukat, hogy ezt a szakértelmet megosztják a közösséggel, és ettől azt várták, hogy még több szállodavendég választja majd őket. Elindítottunk egy pro bono programot, amelyben ügyfélszolgálattal rendelkező nonprofit cégek vehetnek részt, akik ugyanolyan képzést kapnak ingyenesen, mint a szállodalánc saját ügyfélszolgálati munkatársai. Tehát van egy alapvető tudás, amit a vállalat széles körben megoszt azokkal a civilekkel, akiknek e tudásra szükségük van.

Önök körülbelül három éve együttműködnek a LinkedIn közösségi oldallal. Milyen lehetőségek rejlenek az online csatornákban?

A LinkedIn-nel való együttműködésünk eredményeként ma már nemcsak tudásunkat és szakértelmünket tüntethetjük fel profilunkban, hanem azt is bejelölhetjük, ha szívesen dolgoznánk pro bono, vagy vállalnánk nonprofit szervezetekben tisztséget. Ezt eddig ötmillió ember jelölte be, és a szám csaknem 200 ezerrel bővül hetente. A szakemberek tehát ma már arra is használják ezt a platformot, hogy számukra fontos társadalmi ügyekről beszéljenek, ami rendkívüli módon megkönnyíti a nonprofit szervezetek számára a megfelelő személyek megtalálását és a segítségkérést.

Az emberek ma már sokkal könnyebben lépnek kapcsolatba egymással a virtuális térben, egyre több a civileket és az üzleti szereplőket összepárosító szolgáltatás. Ez helyzetbe hozhatja azokat a kisebb településeket, amelyeknek eddig nem volt hozzáférésük a nagyvárosokban koncentrálódó önkéntes szakértői munkához. Nem kis számokról van itt szó, hiszen egy közelmúltbeli felmérésünk szerint az amerikaiak egynegyede áldoz az idejéből önkéntes munkára, és a magasan képzett önkéntesség becsült értéke mintegy 15 milliárd dollár. A nonprofit szektor az amerikai GDP 11 százalékát termeli ki.

Magyarországon az egyik legnagyobb nehézség, hogy a civil szervezetek sokszor nem állnak készen az üzleti szférával való együttműködésre.

Ez mindenütt kihívás. A civilek rendkívül értékes és hatékony munkát végeznek, azonban nem feltétlenül ismerik az üzleti világ működését. Ezért ahhoz, hogy a pro bono szolgáltatások aktív és proaktív ügyfeleivé válhassanak, szükség lehet a felkészítésükre. Körülbelül öt évvel ezelőtt mi is azt éreztük a legnagyobb korlátozó tényezőnek, hogy sok üzleti szereplő ajánlja fel a segítségét, de nincs annyi civil, aki készen állna ezek befogadására. Kidolgoztunk egy képzést és egy tankönyvet, amely segítségével a nonprofit szereplők lépésről-lépésre a lehető legjobb pro bono kliensekké válhatnak.

A hosszú távú együttműködések vagy az egynapos projektek működnek jobban?

Nagyon fontos, hogy mindkét fél tudja, az adott feladathoz mennyi időre van szükség. A legrosszabb, ha egy időigényes projektet megpróbálunk néhány napba beszuszakolni, vagy széthúzunk egy egy nap alatt elvégezhető strukturális feladatot. Fel kell mérni a problémát és meg kell határozni az ahhoz szükséges képességeket és időt. A cégek jellemzően szívesebben vállalnak egynapos feladatokat, ezért első körben érdemes úgy megfogalmazni a problémát és megtervezni a megoldást, hogy az beleférjen ebbe az időkeretbe. A sikeres egynapos projektek általában nem jelentik az együttműködés végét: a kölcsönös elégedettség további, hosszú távú együttműködés alapja lehet.

Mi lehet az állam szerepe a vállalati társadalmi felelősségvállalás elterjesztésében?

Fontos, hogy az állam – a civilekkel és a vállalati szférával partnerségben – irányelveket fogalmazzon meg a közös társadalmi problémák megoldására, és ügyeljen ezek megvalósítására. Ideális esetben a kormány nem előír, hanem díjazza és helyzetbe hozza a CSR tevékenységükkel példát mutató vállalatokat.

Más esetben fontos előrelépést jelenthet a szabályozás. Indiában a közelmúltban új vállalati törvényt fogadtak el, amelynek része, hogy az országban működő cégek kötelesek éves nettó árbevételük legalább 2 százalékát CSR tevékenységekre fordítani. Ez óriási fejlődést generált, azonnal téma lett, mit is jelent ez és hogyan lehet megvalósítani. Tapasztalataink alapján mi szinte biztosak vagyunk abban, hogy az egyetlen vállalati önkéntességi forma, amellyel elérhető a 2 százalékos cél, az a pro bono tevékenység.

Mit tanácsolna egy olyan országnak, mint Magyarország, ahol gyerekcipőben jár a pro bono kultúra?

Azoknak a vállalatoknak, amelyeknek van már kapcsolatuk egy nonprofit szervezettel – akár pénztámogatás, akár kisebb projektek formájában –, érdemes ezt a kapcsolatot elmélyíteniük: jobban megismerni a szervezet munkáját és szükségleteit, és ez alapján a partnerség új formáit elindítani.

A nonprofit szervezeteknek pedig bátran ki kell állniuk, hogy elmondják, milyen programokhoz milyen támogatásra van szükségük. A vállalatok értékelik a direkt, jól körvonalazott igényeket, és szívesebben tesznek eleget ezeknek, mint az általános kéréseknek. A kisebb, rövidebb elkötelezettség az első lépés, amelynek a sikerén felbuzdulva kiépülhet a sok évre szóló pro bono szolgáltatás.

A közvetítő szervezetek elengedhetetlen szerepe, hogy pontosan felmérjék a nonprofit szervezetek projektszükségleteit, és a megfelelő szakemberhez forduljanak. A közvetítő egyfajta tanácsadója a nonprofit szektornak. Végül fontosnak tartom, hogy mindig gondoljunk a potenciális lehetőségekre. Gyakran korlátozva érezhetjük magunkat egy adott pillanatban, de csak úgy lehet előrébb lépni, ha kitűzünk egy irányt, és lépésről lépére igyekszünk közelebb kerülni hozzá.

F. Tóth András, Orosz Ildikó

Joel Bashevkin – Névjegy: 

A legnagyobb amerikai pro bono közvetítő szervezet, a Taproot Alapítvány San Franciscó-i irodájának igazgatója és nemzetközi kapcsolatokért felelős vezetője. A 2001-ben létrehozott alapítvány a pro bono kultúra elterjesztésének és professzionális működtetésének zászlóshajója. Amellett, hogy összeköti a szakértelmüket adó üzleti szereplőket a nonprofit ügyfelekkel, képzéseket nyújt a civileknek, és segíti a vállalati önkéntes programok elindítását. Joel korábban harminc éven át nonprofit szervezetek munkatársa és vezető tisztviselője volt.

Orosz Ildikó

Az interjú a HVG Extra Business magazinban jelent meg (2015/3).

Fotó: LinkedIn/Joel Bashevkin