Nem az apja fia – Zak Ebrahim: A terrorista fia. Történet a választás szabadságáról
|
8/04/2017 |
Nincs megjegyzés |
Fogadj örökbe egy terroristát, és imádkozz érte. Erre biztat az Adopt a Terrorist for Prayer nevű amerikai nonprofit szervezet, melynek webgalériájában körözött és büntetésüket töltő fanatikus iszlamisták rövid életrajzzal kísért portréja közt böngészhet az, aki a jézusi tanítás szellemében szeretni akarja ellenségeit.
A bizarr panteonban ott van az 59 éves, egyiptomi születésű El Sayyid Nosair is, akinek lelki üdvét jelenleg nyolcan viselik a szívükön. E mérsékelt érdeklődés átlagosnak mondható, csupán két személyt fogadtak örökbe ennél jóval többen. Az egyik a bostoni maratoni robbantás szinte még gyerek vádlottja. A másik a Dzsihad Jane-ként elhíresült szőke amerikai nő, aki egyebek mellett a svéd Lars Vilks ellen szervezett merényletet Mohamedet kutyaként ábrázoló rajzai miatt – ez az öt évvel ezelőtti, meghiúsult támadás volt az első a Charlie Hebdo szerkesztőségéig vezető eseménysorban.
Nosairt 1990-ben tartóztatták le a világ egyik legmegosztóbb, ultraortodox rabbija, a Zsidó Védelmi Liga alapítója, Meir Kahane megölése miatt. Fia, jelen könyv szerzője, 7 éves volt ekkor. Az apát később bűnösnek találták több terrorcselekmény megtervezése és a World Trade Center elleni első, 1993-as támadás megszervezésében (a robbantásban hatan haltak meg, és több mint ezren megsebesültek). Hogyan élte át Zak kisgyerekként apja radikalizálódását? Milyen személyes frusztrációk és nemzetközi politikai események hatására vált a „tréfás kedvű, meleg szívű apa” amerikai földön kinevelődő terroristává? Zsebkönyvnyi mérete ellenére meglepően sok információt sűrít a TED-előadásokhoz kapcsolódó, új zsebkönyvsorozat nyitó darabja, amely az eredetivel csaknem egy időben jelenik meg magyarul.
Hogy az agitátorok tevékenysége nem korlátozódik az afganisztáni helyzetre, annak tanulságát majd csak jó két évtized múlva (a 2001. szeptember 11-diki terrortámadások után) vonja le a világ. Érdekes módon Nosairt kezdetben magányos elkövetőnek tartják: a lakásukban lefoglalt 47 doboznyi iratot évekig még csak le sem fordítják, gondolván, hogy azok csupán „arab versek”. Csak az ikertornyok elleni első támadás után fejtik fel, hogy itt valójában az első, laza terrorista sejtek szerveződtek, a „versek” pedig hidak, magas épületek és zsidó célpontok elleni támadások vázlatai.
A bizarr panteonban ott van az 59 éves, egyiptomi születésű El Sayyid Nosair is, akinek lelki üdvét jelenleg nyolcan viselik a szívükön. E mérsékelt érdeklődés átlagosnak mondható, csupán két személyt fogadtak örökbe ennél jóval többen. Az egyik a bostoni maratoni robbantás szinte még gyerek vádlottja. A másik a Dzsihad Jane-ként elhíresült szőke amerikai nő, aki egyebek mellett a svéd Lars Vilks ellen szervezett merényletet Mohamedet kutyaként ábrázoló rajzai miatt – ez az öt évvel ezelőtti, meghiúsult támadás volt az első a Charlie Hebdo szerkesztőségéig vezető eseménysorban.
Nosairt 1990-ben tartóztatták le a világ egyik legmegosztóbb, ultraortodox rabbija, a Zsidó Védelmi Liga alapítója, Meir Kahane megölése miatt. Fia, jelen könyv szerzője, 7 éves volt ekkor. Az apát később bűnösnek találták több terrorcselekmény megtervezése és a World Trade Center elleni első, 1993-as támadás megszervezésében (a robbantásban hatan haltak meg, és több mint ezren megsebesültek). Hogyan élte át Zak kisgyerekként apja radikalizálódását? Milyen személyes frusztrációk és nemzetközi politikai események hatására vált a „tréfás kedvű, meleg szívű apa” amerikai földön kinevelődő terroristává? Zsebkönyvnyi mérete ellenére meglepően sok információt sűrít a TED-előadásokhoz kapcsolódó, új zsebkönyvsorozat nyitó darabja, amely az eredetivel csaknem egy időben jelenik meg magyarul.
 |
| Zak felnőve megszakította a kapcsolatot az apjával, aki élete végéig börtönben lesz. (Fotó a könyvből) |
Zak története valóban sokkal több és érdekesebb annál, mint ami egy tízperces szóbeli előadásba beleférhet. Anyja pittsburgi születésű fehér amerikai, aki egy rossz házasság után, a kereszténységből kiábrándulva talál vigaszt az útkeresőket szívesen fogadó iszlám közösségben. A Korán elvei mentén elrendezett második házassága kezdetben valódi boldogságot jelent. Ám a mérnök Nosair (aki nem sokkal korábban vándorolt ki Egyiptomból Amerikába) nehezen viseli, hogy egy üzemi baleset következtében megroppan családfenntartói tekintélye. Az 1980-as években járunk, az apa bekapcsolódik egy radikalizálódó mecset életébe, amely utóbb a „jerseyi dzsihádiroda” néven vonul be az FBI aktáiba. A kínai kifőzde felett található, málladozó falú maszdzsid a világ minden tájáról fogad sejkeket és vallási vezetőket, akik azzal a céllal érkeznek az Egyesült Államokba, hogy a muszlimokat afgán testvéreik megsegítésére mozgósítsák. A hidegháború forró pillanatai ezek: a Szovjetunió intervenciójára válaszul Amerika a szaúdiakkal karöltve dollármilliókkal támogatja az afganisztáni dzsihadistákat.
Hogy az agitátorok tevékenysége nem korlátozódik az afganisztáni helyzetre, annak tanulságát majd csak jó két évtized múlva (a 2001. szeptember 11-diki terrortámadások után) vonja le a világ. Érdekes módon Nosairt kezdetben magányos elkövetőnek tartják: a lakásukban lefoglalt 47 doboznyi iratot évekig még csak le sem fordítják, gondolván, hogy azok csupán „arab versek”. Csak az ikertornyok elleni első támadás után fejtik fel, hogy itt valójában az első, laza terrorista sejtek szerveződtek, a „versek” pedig hidak, magas épületek és zsidó célpontok elleni támadások vázlatai.
Fontos a társadalompolitikai háttér, de a főszereplő mégiscsak az a Tini Nindzsa Teknőcökért rajongó, riadt fiúcska, akinek kiegyensúlyozott gyerekkora egy csapásra véget ér apja letartóztatásával. Az iszlámellenes indulatok és a fanatikus muszlim kisebbség ünneplése kereszttüzébe kerül, és egyedül kell feldolgoznia azt, hogy apja a fél világ szemében a megtestesült ördög, egy szűkebb közösség számára viszont hős és mártír. A radikális hívek 163 ezer dollárt gyűjtenek Nosair bírósági védelmére, Oszama bin Laden egymaga 20 ezret küld. Ám a támogatás idővel elapad, a börtönben ülő Nosair családjának sorsa a megvetettség, a zaklatás és az anyagi lecsúszás lesz. Nevet változtatnak, tíz év alatt hússzor költöznek, igyekeznek új életet kezdeni. Zak rendszeres iskolai bántalmazás célpontja, de akárcsak egy Dickens-regényben, ennél is van lejjebb.
Nem áruljuk el, miként lesz ebből a zárt, megfellebbezhetetlen vallási és erkölcsi dogmák közt nevelkedő gyerekből az erőszak elutasítását hirdető aktivista, de a folyamat lassú és keserves. Nem sok fájdalmasabb dolog lehet annál egy fiúcska számára, mint rájönni, hogy az apja soha többé nem focizik vele, mert helyette az értelmetlen erőszakot választotta.
Zak – pontosabban szerzőtársa, a profi újságíró Jeff Giles – hatásosan ír, van dramaturgiai érzéke és humora, a könyv végének didaxisa és békepropagandája miatt pedig kár lenne fanyalogni: hozzátartozik a TED szellemiségéhez. És ez jól is van így, még akkor is, ha az al-Káida kiképző központjaiban nem ez lesz a kötelező olvasmány.
Zak – pontosabban szerzőtársa, a profi újságíró Jeff Giles – hatásosan ír, van dramaturgiai érzéke és humora, a könyv végének didaxisa és békepropagandája miatt pedig kár lenne fanyalogni: hozzátartozik a TED szellemiségéhez. És ez jól is van így, még akkor is, ha az al-Káida kiképző központjaiban nem ez lesz a kötelező olvasmány.
Fordította: Garamvölgyi Andrea. HVG Könyvek, 2014, 98 oldal, 1990 Ft
Orosz Ildikó
A cikk a Magyar Narancsban jelent meg (2015/3).
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése