Kudarcparti, konfettieső – Három gyerekkönyv
Az első és a harmadik könyv már nem kapható, de érdemes kivenni könyvtárból. Kertész Erzsi művei folyamatosan elérhetőek a boltokban is.
Caleb Krisp: Állítsátok meg Ivyt!Tisztában vagyok vele, hogy udvariatlan dolog egy trilógia második kötetét ajánlani, mégis megteszem, mert ritka az a könyv, amit egymás kezéből tépnek ki a gyerekeim. A 9 éves lányok és a 12 éves fiúk érdeklődési köre közismerten divergens, a közös metszetbe Bud Spenceren, Pamkutyán és a hagymás csipszen kívül nem sok minden tartozik – de most már ide sorolható Ivy Pocket, a nagyszájú angol szobalány hajmeresztő és mulatságos kalandfolyama is. Tovább gyűrűzik a kalamajka a rejtélyes óralánc körül, ami átjárást biztosít egy másik világba, csak most még penetránsabb a hullaszag, ugyanis hősnőnket egy temetkezési vállalkozó házaspár veszi magához, amely szemlátomást érdekelt a gyors és csendes elmúlásban. (A trilógia bizarr humora és cselekményszövése miatt 9 éven aluliaknak nem ajánlott.)
Ivy különleges tüneménye a gyerekirodalomnak, mindent
elsöprő szívjósága és mérsékelt belátó képessége megingathatatlan önbizalommal
párosul; ő az, akitől isten óvja Angliát, mert ahol jár, ott ember nem marad
megváltatlan, hiába is könyörög, hogy hagyják már békén. Ivy teljességgel
öntörvényű, ráadásul nem is száz százalékig evilági figura – ezért is vettem
tőle rossz néven, hogy az első kötetben folyamatosan szitokszóként használja
másokra az „elmebeteg, őrült, tébolyodott, féleszű, háborodott” kifejezések
valamelyik – amúgy Pék Zoltánnak hála igencsak sokféle – szinonimáját. Ezt
mostanra kinőtte, de megtartotta jó szokását az abszurdba hajló szentenciák
képzésére. Ami az illusztrációkat illeti, hősnőnknek némileg groteszkebb,
elrajzoltabb fizimiskát képzelnék, de a többi figura nagyon rendben van. (Fordította:
Pék Zoltán, illusztráció: John Kelly. Kolibri, 2017, 304 oldal, 2499 Ft)
Kertész Erzsi: Göröngyös úti iskola – Lássatok csodát!
Kertész Erzsi napjaink egyik legsokoldalúbb gyermek- és
ifjúsági írója, több korosztály számára különböző műfajokban alkot, és
termelékenysége különös módon nem megy a minőség rovására, ami sajnos nem
mondható el minden kortárs sikerszerzőnkről. Eddig leginkább az általa
teremtett világok eredetiségével tűnt ki (Panthera, Labirintó, Fény
Sebestyén), a Göröngyös úti iskola érdekessége viszont az,
hogy éppen olyan, mint bármelyik iskola. Nyilván pocsék a menza (vagy ha
mégsem, akkor is illik szidni), lehetetlen megtartani a mindennapos
testnevelést (nincs hol), és titokban kell becsempészni a fénymásoló papírt
(hogy a „klikk” meg ne tudja). Ez mind egészen nyilvánvaló, de minderről nem
esik szó a Cerkabella kiadó alsó tagozatosoknak szánt sorozatában, mert ezek a
könyvek a gyerekközösségek sokkal mélyebb és archaikusabb problémáit mutatják
be egy-egy különálló, magában is kerek egész történetben.
Az első könyv, a Helló, felség! főszereplője
a 2.b osztályba érkező új fiú volt, aki naphosszat koronával a fején, palásttal
a vállán jött-ment, és meg volt róla győződve, hogy ő egy igazi király. Míg az
a könyv az el- és befogadás, az egyéniség és betagozódás kérdései körül forgott,
addig a Lássatok csodát! a népszerűségvágy és a másoknak való
megfelelni igyekvés útvesztőibe kalauzol egy hangsúlyosan lányos közegben,
szivárványszínű radírok és mosómedvés hajcsatok világában. Arika élénk
fantáziával megáldott kislány, aki az osztálybeli népszerűségi indexét emelendő
kiötöl magának egy csodálatos élménybirtokkal rendelkező, gazdag svájci
nagynénit, akihez hamarosan elmehet látogatóba, és magával viheti a legjobb
barátját is. Egy csapásra beindul a rivalizálás és taposás Arika figyelméért,
ám a füllentéslufi, ahogy az várható, hamarosan kipukkad. Az igazi kérdés az,
hogy mi történik ezután. Kedves humorral és empátiával megírt történet,
amelyben sok gyerek magára ismerhet, miközben az alapvetően jó szándékú
felnőttek felelőssége sincs elkenve – remek kiindulópont egy erkölcstanórához
vagy otthoni beszélgetéshez. (Illusztráció: Metzing Eszter. Cerkabella,
2017, 120 oldal, 2950 Ft)
Helaine Becker: Ne izgulj!
Ez a kis könyv alcíme szerint „trükköket, tanácsokat,
praktikákat” kínál gyerekeknek, „hogy ne legyenek stresszes felnőttek”. Nem
világos, milyen korosztályhoz szól pontosan, a tanácsok egy része kamasz (sőt
akár felnőtt) olvasót feltételez, más ötletek már 10 éves kor alatt
működhetnek. Táncolj, pörögj, mint egy búgócsiga, fogadd el és köszönd meg a
dicséretet, írd fel egy papírra és zárd befőttesüvegbe a gondjaidat, keress
magadnak egy sima felületű, jó fogású „nyugikövet” – ilyesmi praktikus módszereket,
relaxációs és attitűdformáló gyakorlatokat gyűjt össze, és bár némelyik
nyilvánvalóan a „könnyű azt mondani” kategóriába tartozik, azért kár lenne
kihajítani. Már az is egy lépés a jó irányba, ha nem idegesítjük fel magunkat a
„vedd elő a partikellékeket, fújd meg a trombitát és dobálj konfettit, így
ünnepeld a kudarcaidat, mert minél többet hibázol, annál többet tanulsz” típusú
bölcsességeken. Hanem ráhagyjuk a gyerekre, hogy esetleg megfontolás tárgyává
tegyen egy olyan szemléletet, amelyhez mi már túl fásultak vagyunk, de a
Szilícium-völgyben – ahol komoly cégek díjazzák a legkreatívabb hibákat,
mondván, ezeken át vezet az út a sikerhez – teljességgel alap. (Fordította:
Kiss Enikő Hajna. Manó Könyvek, 2017, 96 oldal, 1990 Ft)
Orosz Ildikó
A cikk eredetileg a Magyar Narancsban jelent meg (2018. március 15.)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése