Kudarcparti, konfettieső: Három gyerek- és ifjúsági könyv
Helaine Becker: Ne izgulj!
Világszerte riasztó mértékben növekszik a gyerekek körében a szorongás, a depresszió és más hangulatzavarok előfordulása, amihez jórészt hozzájárul az itthon sokat kárhoztatott, de egyébként a nyugati országok többségére jellemző, teljesítménycentrikus oktatási rendszer. Bármennyire kényelmes áthárítani a felelősséget, erre szülőként sokszor mi is ráteszünk egy lapáttal kimondatlan elvárásainkkal, kismillió különórával és a gyerekek percre beosztott napirendjével, amelybe a Vekerdy-féle termékeny álmodozás és semmittevés még véletlenül sem fér bele. Épp ezért minden olyan igyekezet, amely szelepet kínál az új generációkban felgyűlt feszültség levezetésére, rendkívül fontos.

(Fordította: Kiss Enikő Hajna. Manó Könyvek, 2017, 96 oldal, 1990 Ft)
Caleb Krisp: Állítsátok meg Ivyt!
Tisztában vagyok vele, hogy udvariatlan dolog egy trilógia második kötetét ajánlani, mégis megteszem, mert ritka az a könyv, amit egymás kezéből tépnek ki a gyerekeim. A 9 éves lányok és a 12 éves fiúk érdeklődési köre közismerten divergens, a közös metszetbe Bud Spenceren, Pamkutyán és a hagymás csipszen kívül nem sok minden tartozik – de most már ide sorolható Ivy Pocket, a nagyszájú angol szobalány hajmeresztő és mulatságos kalandfolyama is. Tovább gyűrűzik a kalamajka a rejtélyes óralánc körül, ami átjárást biztosít egy másik világba, csak most még penetránsabb a hullaszag, ugyanis hősnőnket egy temetkezési vállalkozó házaspár veszi magához, amely szemlátomást érdekelt a gyors és csendes elmúlásban. (A trilógia bizarr humora és cselekményszövése miatt 9 éven aluliaknak nem ajánlott.)
Ivy különleges tüneménye a gyerekirodalomnak, mindent elsöprő szívjósága és mérsékelt belátó képessége megingathatatlan önbizalommal párosul; ő az, akitől isten óvja Angliát, mert ahol jár, ott ember nem marad megváltatlan, hiába is könyörög, hogy hagyják már békén. Ivy teljességgel öntörvényű, ráadásul nem is száz százalékig evilági figura – ezért is vettem tőle rossz néven, hogy az első kötetben folyamatosan szitokszóként használja másokra az „elmebeteg, őrült, tébolyodott, féleszű, háborodott” kifejezések valamelyik – amúgy Pék Zoltánnak hála igencsak sokféle – szinonimáját. Ezt mostanra kinőtte, de megtartotta jó szokását az abszurdba hajló szentenciák képzésére. Ami az illusztrációkat illeti, hősnőnknek némileg groteszkebb, elrajzoltabb fizimiskát képzelnék, de a többi figura nagyon rendben van.
(Fordította: Pék Zoltán, illusztráció: John Kelly. Kolibri, 2017, 304 oldal, 2499 Ft)
Kertész Erzsi: Göröngyös úti iskola – Lássatok csodát!
Kertész Erzsi napjaink egyik legsokoldalúbb gyermek- és ifjúsági írója, több korosztály számára különböző műfajokban alkot, és termelékenysége különös módon nem megy a minőség rovására, ami sajnos nem mondható el minden kortárs sikerszerzőnkről. Eddig leginkább az általa teremtett világok eredetiségével tűnt ki (Panthera, Labirintó, Fény Sebestyén), a Göröngyös úti iskola érdekessége viszont az, hogy éppen olyan, mint bármelyik iskola. Nyilván pocsék a menza (vagy ha mégsem, akkor is illik szidni), lehetetlen megtartani a mindennapos testnevelést (nincs hol), és titokban kell becsempészni a fénymásoló papírt (hogy a „klikk” meg ne tudja). Ez mind egészen nyilvánvaló, de minderről nem esik szó a Cerkabella kiadó alsó tagozatosoknak szánt sorozatában, mert ezek a könyvek a gyerekközösségek sokkal mélyebb és archaikusabb problémáit mutatják be egy-egy különálló, magában is kerek egész történetben.

(Illusztráció: Metzing Eszter. Cerkabella, 2017, 120 oldal, 2950 Ft)
Orosz Ildikó
A cikk eredetileg a Magyar Narancsban jelent meg (2018/7).
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése