Kamaszadó – Három ifjúsági és gyerekkönyv

Az első (kortárs antológia)

„Tizenöt író, tizennégy történet arról, amiből csak egy lehet”, így a szemérmes alcím, ami kevésbé virágnyelven azt jelenti, hogy ebben az antológiában kortárs szerzők írnak az első szexről. Írnak, és nem vallanak, ez pedig jó hír, mert talán nem vagyok egyedül, akit őszintén nem érdekel, hogyan vesztette el úgy igazából a szüzességét Dragomán György, Karafiáth Orsolya, Fiala Borcsa vagy Lakatos Levente. Szerencsére nem a hálószobájukba kukkolunk be, hanem egy novellagyűjteménybe, amelynek egy-egy darabján átsejlik a személyes indíttatás, de a lényeg mégis a hangok és stílusok sokfélesége.

A panteon változatos, a szerzők közt van huszonéves és 50 pluszos, József Attila-díjas és bestsellerszerző. A némileg hatásvadász téma ellenére a végeredmény kívül-belül ízléses, és ha nem is tabudöntő, azért mindenképpen fontos kísérlet. Van itt plátói és csíkoskönyveket idéző szerelem, sutaság és tévedések vígjátéka, ismerkedés egy óvszerrel, és durva beavatás a nőgyógyászati székben; első alkalom megfontoltan és hebehurgyán, szépszerével és erőszakkal.

Ezzel együtt a történetek túlnyomó többsége egy visszahozhatatlanul naiv és infantilis világban, az internet előtti őskőkorban játszódik, amikor a legkiműveltebb főket is édes-bús fantáziák és óriási kérdőjelek töltötték meg – másfelől viszont nem torzította a végletekig a tinédzserek önértékelését és a szexualitással kapcsolatos elvárásait az online pornó. Az ezzel kapcsolatos kötetszintű reflektálatlanság nem kis hiányérzet kelt, hisz a Manó könyvek új ifjúsági kiadója, a Menő Könyvek 17 és ¾ évtől ajánlja az antológiát. Én bátran odaadnám már 16 évtől, úgy is, mint kultúrtörténeti érdekességet, amely talán elindíthatja a generációk közti párbeszédet, ha mással nem, hát azzal, hogy „anyám/apám, ti tényleg ilyen lúzerek voltatok?”
Menő Könyvek, 2017, 216 oldal, 2990 Ft


Kertész Erzsi: Panthera. A hógömb fogságában

„Ezt olvasd a Rumini után és az Időfutár előtt”, javasolja a kiadó, felismerve, hogy az olvasás iránti elköteleződés szempontjából kulcsfontosságú korosztálynak, a 10-14 éveseknek még nincs meg az a magyar szerzésű, kultikus regényfolyama, amit a kisebbek számára a Rumini, a nagyobbak számára az Időfutár jelent. Most mintha valóban egy ilyen jól sikerült széria születésének lehetnénk tanúi, hiszen a Panthera a sokadik utánnyomásnál tart, és a Könyvfesztiválon már a folytatását lehet kézbe venni.

Kertész Erzsi már a Labirintó című mesekönyvével is bizonyította, hogy egészen eredeti vizuális képzelőerővel megáldott történetmesélő. A Panthera kis túlzással egy kortárs magyar Verne-regény, amelyben benne van mindaz, amiért a francia írót szeretjük, ugyanakkor hiányzik belőle, amiért egy mai gyerek számára nehézkes, nehezen érthető vagy unalmas lehet. Azok kedvéért, akik nem rajonganak a téli sportokért, ezért talán vonakodva vennék kézbe a könyvet a címe miatt: a hógömb nem egy lavina, hanem az a kis üveg giccs, amibe havas vagy csillámporos tájat, házikót, emberkéket telepítenek, aztán lehet rázni és bambulni. Egy ilyen hógömb fogságába kerülnek gyerek hőseink egy komplett ellopott hegy társaságában, miután a főgonosz mindőjüket lekicsinyíti egy ördögi gépezettel.

Remek karakterek, valódi jellemfejlődés és intelligens humor. Kiskamasz szemmel szokatlanul hathat a jelenből visszatekintő én-elbeszélés, és kétségtelenül elvesz a „live show” izgalmából. De van annak előnye is, hogy már kezdettől tudjuk, hogy a gyerekek túlélik az amúgy igencsak hajmeresztő kalandokat. Például este, amikor az olvasó gyerek kénytelen letenni a könyvet, nem csinálja össze magát a takaró alatt.
Pagony, 2016, 224 oldal, 2990 Ft


David Williams: A nagy szökés

Témáját tekintve hiánypótló gyerekregény, hiszen nagypapák és unokák kapcsolatáról nem sok mű születik. A nagypapák egyébként is alulreprezentáltak, nincs könnyű dolguk, amikor helyüket keresik a sokkal körülírtabb társadalmi szerepek mentén tüsténkedő, piskótasütő, sapkahorgoló nagymamák mellett. Ám aki ismeri a szerző – brit komikus és népszerű celeb – korábbi könyveit, kivált a jelen művel leginkább párhuzamba állítható Gengszter nagyit, sejtheti, hogy ez nem lesz egy szokványos történet. Ott egy unalmas, káposztaszagú, sűrűn pukizó nagymamáról derül ki, hogy valójában visszavonult, nemzetközi hírű ékszertolvaj, aki unokájával közösen megcsinálja az utolsó nagy dobást. A hülye angol humorral és londoni turista-látványosságokkal bőven meghintett, fordulatos történet világszerte sikert aratott.

A nagy szökés nem éri utol. Itt a (kimondatlanul is) Alzheimer-kórban szenvedő nagypapa azt képzeli, hogy ismét a brit légierő tisztje az 1940-es években, és a hazáját védi a német Luftwaffe ellen. Elkóborol az éjszaka közepén, templomtornyok tetejéről kell összeszedni, s végül kénytelenek elhelyezni egy idősotthonban. Az egyetlen, aki szót ért vele, a 12 éves unokája, aki rajong a repülőkért, szabadidejében repülőmodelleket épít és imádja a régi háborús sztorikat – ő fogja kiszabadítani az öreget az idősotthonnak álcázott bűnszervezet karmai közül.

Jó pontot kap a sok rajz, nagy betűk, tipográfiai játékok és a Gengszter nagyiból már ismert migráns trafikos, Rádzs alakja. De a cselekmény igencsak kiszámítható és nyúlik, mint a bugyigumi, amin az öregek az otthonból menekülni próbálnak. Humora (mint az előző példánkból is látszik) nem kacsint ki a 8-12 éves regiszterből, ami nem jelenti, hogy ez a kis idétlen korosztály ne szórakozna rajta jól. Ugyanakkor ez a történet is, mint a nagymamás párja, a nagyszülő elvesztésével ér véget, így érzelmileg jóval összetettebb olvasmányélmény, mint az Egy ropi naplója-féle (amúgy helyénvaló) ökörködés.
Kolibri, 2017, 472 oldal, 3499 Ft

Orosz Ildikó

A cikk szerkesztett formában a Magyar Narancsban jelent meg (2017/29.)