elhivatott emberek, rejtett értékek, válogatott kulturális huncutságok

2017. május 6., szombat

Orosz Ildikó: Marton László. Összpróba. Múzsák és mesterek, avagy egy rendező emlékezései

Update: Ezt a posztot 2017. október 24-én frissítettem az alábbiakkal:

2016-ban a Park Kiadó kért fel, hogy működjek közre Marton László önéletrajzi könyvének megírásában. Az Összpróba – Múzsák és mesterek, avagy egy rendező emlékezései című memoár 2017. júniusában, az Ünnepi Könyvhétre jelent meg. Célja a nemzetközileg is elismert igazgató, rendező és tanár életútjának megörökítése volt – az ő saját nézőpontjából, saját hangsúlyaival, reflexióival, egyes szám első személyben elbeszélve. Olyan könyvet akartunk létrehozni, amely színház- és társadalomtörténetileg is érdekes és értéket közvetít. 

Ezért különösképpen megrendülve értesültem a Sárosdi Lillával és más nőkkel történtekről. 
Szeretném kinyilvánítani, hogy elítélem az anyagi, státuszbeli, intellektuális és pszichés fölénnyel vagy hatalommal való visszaélés, bántalmazás minden formáját. Együtt érzek és szolidaritást vállalok minden ilyen visszaélés elszenvedőjével, támogatom a megelőző és segítő rendszerek kiépítését és a jó gyakorlatok bevezetését, mindenek előtt a leginkább hierarchikus intézményekben: az oktatási és egészségügyi intézményekben, illetve a munkahelyeken.

Felnőtt emberek konszenzuális szexuális viszonya magánügy, senkinek sincs joga beleszólni vagy erkölcsi ítéletet mondani felette. Ám a hatalmi helyzetekkel való rendszerszintű visszaélés közügy. A köz mi magunk vagyunk. 


Marton László visszaemlékezéseinek könyv formába öntésekor nem végeztem tényfeltáró újságírói munkát, hiszen nem ez volt a feladat, és általában véve idegen tőlem híres (és nem híres) emberek magánéletével foglalkozni. Azonban kötelességemnek érzem, hogy ebben az ügyben lehetőség szerint Marton Lászlót is megszólaltassam. Őszintén remélem, hogy előbb-utóbb lesz erre alkalmam. Az igazság szövevényes holmi, és fontosnak tartom minden érintett fél szempontjainak megismerését. 

Végül, hiszek a nyílt és őszinte párbeszédben, a nyilvános bocsánatkérés erejében és a megbocsátásban – mások mellett ezek a képességek tesznek bennünket emberré.


Orosz Ildikó


***
Az alábbiakban azt a posztot lehet olvasni, amelyet 2017. 05. 06-án, a könyv megjelenésekor tettem ki:

Emlékek egy letűnt polgári világból. Vígszínház minden mennyiségben. Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, A Pál utcai fiúk, Ibsen, Csehov, Moliere. Várkonyi, Darvas, Ruttkai, Páger, Sulyok, Halász Judit"Marton elvtárs, téged fúrnak nálam." Hortobágy-látogatás Károly herceggel, sörözgetés az ír miniszterelnökkel. Kertész, Spiró és 2 db, eddig közöletlen Örkény-anekdota.

Orosz Ildikó:
Marton László – Összpróba. Múzsák és mesterek, avagy egy rendező emlékezései


„Különös krónikát tart a kezében az olvasó. Egy olyan összetett, rétegzett szöveget, mint amilyenek egy jó színdarab mondatai. Ez nem véletlen, hiszen a könyv főhőse színházi ember, ismeri a jó előadás követelményeit, és kiváló érzelmi és képi memóriával rendelkezik. Ez a krónika egyszerre családtörténet, korszaktörténet, színháztörténet, nevelődés- és fejlődéstörténet, egyúttal izgalmas művészkarrier-történet is.”
(Részlet Radnóti Zsuzsa előszavából)
Marton László (1943) színházrendező, a Vígszínház főrendezője, a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára.
A 88. Ünnepi Könyvhéten Marton László dedikál június 10-én szombaton, 15:00 órakor a Park Kiadó standjánál. A könyv a Könyvhét ideje alatt 20% kedvezménnyel vásárolható meg. Facebook esemény a dedikálásról itt.

Megjelenés : 2017. május
Terjedelem: 300 oldal, 32 oldal színes képpel
Méret: 140 x 210 mm
Kötés: keménytáblás védőborítóval
ISBN: 9789633553183
Ár: 3950 Ft

Ajánlók a könyvborítón:
„Marton László az egyik legfontosabb ember és művész a számomra. Örökké példamutató, fiatal, és új utakat keres. Egy padláson, Nóra babaházában, popfesztiválon, a Pál utcában. A Vígszínházban és külföldön. Közöttünk, a tanítványaival, a színészeivel, a nézőkért.”
Eszenyi Enikő
Eszenyi Enikő a könyvbemutatón a Vígszínházban, 2017. június (Fotó: Németh Dániel/Park)

„Olvasom Marton könyvét. Ismerős történetek közt homályos részletek jönnek föl, vagy épp olyanok, amelyekre én e könyv nélkül már biztos nem emlékeznék. És most tudok meg dolgokat, amelyek a sok-sok év alatt a közelemben játszódtak le, amelyeket észre se vettem vagy nem értettem…”
Presser Gábor

„Ebben a fontos könyvben feltárul egy korszakos magyar művész gazdag életének mentális térképe sok-sok szereplőjével, városaival, országaival, földrészeivel, melynek közepében ott ragyog a Vígszínház, Marton László rendezői, színházvezetői, színészpedagógusi életművének legfőbb alkotóműhelye.”
Hegedűs D. Géza

Marton Lászlóval régi tanítványa, Fesztbaum Béla beszélgetett a könyvbemutatón
(Fotó: Németh Dániel/Park)

„Marton Lászlót majdnem fél évszázada ismerem. Több jelentős rendezésében dolgozhattam. Így alkalmam volt tapasztalni, hogyan kamatoztak nála azok az élmények, melyeket egy kulturált polgári család szellemiségéből meríthetett. Hazai és külföldi művészi sikerei mellett a Vígszínház vezetését is legfontosabb szívügyének tartotta.”
Lukács Sándor

„Martonról? Sokat dolgoztunk együtt, sokat röhögtünk, sokat veszekedtünk, sok mindent megéltünk. Sokat köszönhetek neki. Több mint 50 éve ismerem… Boldog vagyok, hogy ismerhetem.”

Kern András


Részlet a könyvből:

A vizsga napján pokolian esett az eső. Várkonyi a Vas utcában, a Színművészeti Főiskola épületében jött lefelé az emeletről, hazafelé tartott. Köztudottan nagy hipochonder volt, mindig rettegett, hogy megfázik, beteg lesz. Ömlött az eső, nem volt kedve kimenni. Látva, hogy kisebb tömeg ácsorog a folyosón, megkérdezte, mi történik itt. Mondták neki, hogy a rendezőhallgatók vizsgái zajlanak. Éppen szünet volt, azért ácsorogtak a folyosón.
– Milyen hosszú lesz a következő darab? – kérdezte.
– Negyven perc – válaszolták.
Várkonyi felnézett az égre, látta, hogy addig biztosan nem áll el az eső. Sóhajtott, és beült a következő vizsgaelőadásra. Ez volt a mi Májusunk. Ő persze nem tudta, hogy kinek a vizsgarendezését látja, de tetszett neki az előadás.
Miután kijött, szólt valakinek, hogy beszélni akar a rendezővel. Odamentem hozzá, mire rám nézett, és felvonta a szemöldökét:
– Maga az? – Ismert ugyan a Vígből, ahol asszisztenskedtem, de addig nemigen keltettem föl az érdeklődését. – Mondja meg a Venczel Verának, hogy holnap tizenegyre magával együtt várom az irodámban.
Másnap mindkettőnket leszerződtetett a Vígszínházba.
Sokszor elgondolkoztam: ha nincs az a zápor, talán az egész életem másképp alakul.




0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Az oldalról

Az oldalról
Orosz Ildikó budapesti újságíró, szerkesztő, fordító szerzői oldala. Válogatás különböző helyeken megjelent régi és új írásokból, fordításokból és könyvszerkesztésekből.

Népszerű bejegyzések

Szerző: Orosz Ildikó. Tulajdonos: a cikk végén feltüntetett sajtótermék. Idézz ennek fényében. Üzemeltető: Blogger.