Koravén gyerekek – Kollár Árpád: Milyen madár

Kollár Árpád verseskötete újabb jó alkalom, hogy ellamentálgassunk a gyerek- és felnőttirodalom mibenlétéről, a két halmaz metszetéről, átjárhatóságáról. Gyerekversek a kétkönyves költőtől, így harangozzák mindenütt, pedig nem az.

Hisz egy vers nyilván nem attól lesz kicsiknek való, hogy gyerekhangon szól, és szerepel benne mackó, kakaó meg kitépett szárnyú dongó. Bár néhány darab beleeshet a nem gügyögő, témáiban, megformáltságában merészebb, ún. progresszív gyerekirodalom kategóriájába, és működhet is tíz év alatt, ám a kötet egésze felnőtt olvasót feltételez. A cél a határok játékos feszegetése, annak az édesbús életkornak a megragadása, amikor már kitágul a világ, de a fantázia még megélt valóság, a „hülyevers” találkozik az ontológiai bölcselettel, a halandzsa az időmértékkel, és a hétköznapi helyzetekből magától értetődő természetességgel bomlanak ki a lét­elméleti kérdések („anya, mi lesz a macimmal, hogyha meghalok”). A kiskorúság indiszkrét bája hálás téma, ám a kvázi-gyerekversek legnagyobb veszélyét, a közhelyesnek ható best of gyerekszáj jelleget nem mindig sikerül elkerülni.

Nagyot dob a köteten az illusztráció. Az első könyves Nagy Norbert karakteres, a szöveggel sokrétűen beszélgető, azt továbbgondoló munkája megérdemelten kapott több hazai és külföldi díjat. E különös, kissé groteszk, nosztalgikus világot busa nyúlfejjel rendelkező, koravén gyerekek és későn érő felnőttek lakják, a múló idő kimerevedik egy feldobott palacsintában, kilincshez kötözött fogban, csukott szemű, elengedett kezű biciklizésben.

Csimota, 2014, 62 oldal, 2900 Ft

Orosz Ildikó

A cikk eredetileg a Magyar Narancsban jelent meg (2014/50).