„Mint egy szimfónia” – Interjú Alföldy Gábor tájépítész, kerttörténésszel

Hazánkban a világháború után háttérbe szorult az addig európai színvonalú kertkultúra, sokan azt sem tudjuk, mit jelent a történeti kert kifejezés. A Műemlékek Nemzeti Gondnoksága (NG) főkertésze és tudományos munkatársa tíz éve küzd azért – olykor szó szerint „bozótharcosként” – , hogy ez megváltozzék. Az Europa Nostra díjas kert-műemlékvédelmi szakember volt az előkészítője öt nyertes uniós pályázatnak, és ennek köszönhetően 1945 óta nem jutott annyi pénz kastélyparkjaink helyreállítására, mint a következő néhány évben. (A cikk 2011-ben készült – O. I.)

Az NG kezelésébe jelenleg húsz jelentős park tartozik. Ön főkertészként asztalnál vagy terepen dolgozik?

Alföldy Gábor: Itt is, ott is. A munkámba a klasszikus tájépítészi és tervkonzultációs feladatoktól a kerttörténeti kutatásokon át a projektmenedzsmentig vagy a bozótirtással kapcsolatos helyszíni bejelölésekig sok minden beletartozik. Egyszerre kell az egynyári virágkiültetés ügyeivel foglalkozni, egyeztetni az erdészeti hatóságokkal, de sokszor levéltári kutatást kell végeznem, ami szintén a szenvedélyem.

A mostani pályázatok történeti kertek helyreállítását célozzák (lásd keretes írásunkat - O. I.). Mit tekintünk pontosan történeti kertnek?

Azokat a múltban - akár a 60-as, 70-es évekig bezárólag - keletkezett kertművészeti alkotásokat, amelyek magukban hordozzák egy vagy több kor kertészeti ismereteit, stíluselemeit, természetről vallott felfogását, ízlésvilágát, és jelentős műemléki értéket képviselnek. Jelen esetben kastélykertekről van szó, de ide tartoznak a villakertek, közparkok is, például a Városliget vagy a Népliget. A kertművészetnek ugyanúgy vannak stíluskorszakai, mint az építészetnek vagy a zenének, és ezekkel egyenrangú művészeti ágról van szó, még ha erről sokszor meg is feledkezünk.

Fertődön megújul az a historizáló rózsakert, amely Cziráky Margit grófnő megrendelésére készült 1908-ban. Ez azonban Fényes Miklós barokk konyhakertje helyén épült. Mi alapján dől el, hogy melyik állapotot állítják helyre?

Több szempontot kell mérlegelni. Alapvető, hogy nem rombolunk le létező műemléket egy korábbi állapot visszaállításáért. A rózsalugas és a közepén álló pagoda rossz állapotban van ugyan, de helyreállítható. Ha ezeket megőrizzük, értelmetlen volna konyhakertet építeni köré. Emellett, bár ez nem műemlékvédelmi szempont, a rózsakert turisztikailag fontos vonzerőt jelent. Elképzelhető, hogy hosszú távon növényárusítás is lesz a rózsakert mögötti területen – ahol mellesleg a „magyar narancs” története játszódott le az 50-es évek elején, amikor a kastélyban működő növénynemesítési kutatóintézetnek gyapottal és déligyümölcsökkel kellett kísérleteznie. Gondolni kell a rekonstruált állapot fenntarthatóságára is: mire a rózsakert elkészül, legalább három embert kell rózsaszakértővé kiképeztetnünk a húszezer tő gondozása miatt.

A fertődi rózsalugas állapota a felújítás előtt

Van úgy, hogy a régi állapotot nem érdemes helyreállítani?

A fertődi angolkertet például Anton Umlauft, Ferenc József kertészeti igazgatója tervezte 1906-ban – pontosan oda, ahol egykor Haydn operaháza és Fényes Miklós herceg gárdistáinak szálláshelye állt. Kihasználjuk a kert helyreállítását arra is, hogy megkeressük az operaház maradványait, viszont az egykori épület újjáépítésének itt nincs realitása – a védendő műemlék most már a 105 éves park.

A dobai Erdődy-kastély esetében a helyi lakosok fotói is segítséget jelentettek a régi állapotok megismeréséhez. Milyen forrásokból dolgozik még a kerttörténész?

A családi levéltárak pusztulása ellenére számos forrásból eredményesen dolgozhatunk, bár több szerencse és kitartás kell, mint más műemléktípusok esetében. Régi leírások, tervrajzok, újságcikkek, növénylisták, grafikák, képeslapok mellett nagyon fontos az oral history. Az utolsó pillanatban vagyunk, amikor még élnek olyan emberek, akik látták az 1945 előtti, nem feltétlenül a fénykort jelentő, de azért elfogadható állapotokat. Bányai Balázs történész kollégám például több tucat embert interjúvolt meg Dégen, akik beszámoltak a kastély egykori berendezéséről, használatáról és a parkról. Füzérradványban a parkot 1900 körül kiépítő főkertész unokájától tudtam meg fontos adatokat. A dobai park kutatásakor számos fényképet kaptam a ma Nymphenburgban élő Erdődy-leszármazottól, Lászlótól, akinek apja szenvedélyes fotós volt. De sokszor még a 1970-es években készült képek is tartalmaznak olyan elemeket, amelyeknek már nyoma sincs. Mára nélkülözhetetlenné vált a kertrégészet műfaja is, amely hihetetlenül sok, a talajban megőrződött részletet képes meghatározni. Az is lényeges, hogy a kerttörténész a kulturális-történeti vonatkozások ismerete mellett rájöjjön, akár a helyszíni bozótbejárás során, akár otthon, a régi térképeket és légi fotókat bújva, hogy milyen volt a parkok kompozíciója – hiszen ezek a kertművészeti alkotások az állandó változás ellenére éppúgy egységes, nagy egészet alkottak, mint, mondjuk, egy szimfónia.

A dobai kastély és parkja légifelvételen

Tudott valami még az 1970-es évek óta is eltűnni ezekből a kertekből?

Nagyon sok minden! Például amíg a dobai kastély tüdőszanatóriumként működött, gondozták a tórendszert: a négy tóba halakat telepítettek, ebből főztek a konyhán, és el is adták. A rendszer kitűnően működött, a tavakat halászmester gondozta. Aztán a kastély funkciót váltott, az 1970-es években pszichiátriai otthon lett belőle. Mivel szálkás ételt nem adhattak az elmebetegeknek, elküldték a halászmestert, és leeresztették a tavakat. Dégen épp a fordítottját tapasztalhatjuk: az a baj, hogy túl sok a víz, és időnként elárasztja a szigeten lévő gyönyörűséges Hollandi házat, amelyet egy nemrég megjelent oxfordi kertenciklopédia egész oldalon mutat be. Az áradás oka, hogy 1980 körül – jó szándékkal – úgy kotorták ki a tavat, hogy az árapasztó csatornákat nem tisztították ki, sőt, elzárták.

A dégi volt az első olyan kastélykert, amelyet teljes történeti egységében nyilvánítottak védetté. Nehezen ment át?

2004-ben kezdeményeztük az összes, a Műemlékek Nemzeti (akkor még Állami) Gondnoksága kezelésében lévő történeti kert védetté nyilvánítását – ez akkor 15 kastélykertet jelentett, amelyek többsége azonban a mai napig nem műemlék. A dégi park védetté nyilvánítása a széttagolódott tulajdoni viszonyok ellenére példátlan gyorsasággal, fél év alatt átfutott. Az azóta eltelt években, főként 2008 óta rettenetesen lelassult, sőt évekig le is állt a védések sora, magát a védési osztályt is hathatósan parkolópályára tették, holott a veszélyeztetettség nem csökkent. Korábban Dégen a 300 hektárból csupán 35 hektár, a kastély közvetlen környezete volt védett. Ma a teljes történeti kert, a melléképületek és kerti építmények is védelem alatt állnak – csakúgy, mint egy benzinkút és egy üdülőfalu, amelyek még korábban épültek bele. Azóta a védelemmel sok olyan spekulációs beruházást sikerült megakadályozni, amelyek már teljesen tönkretettek volna bizonyos területeket. Sajnos a legtöbb park esetében még ma is csupán az a helyrajzi szám van műemléki jegyzékbe véve, amelyen a kastély vagy más védett épület található.

Dég, rózsalugas

Ahol egyelőre nincs uniós pénz a helyreállításra, például Nádasdladányban, ott a bozótirtás az egyik legfontosabb cél. Baj, ha a természet visszahódítja az elhagyott kerteket?

A bozót nem olyan, mint egy szép erdő, amelynek megvan a maga harmóniája és biológiai egyensúlya: egy invazív fajokból álló, kefesűrűségű növényállományt kell elképzelni, amelyben igazán madárvilág meg aljnövényzet sincs. Egy tíz méter magas bozótban gyakran látunk haldokló faóriásokat, amelyeknek csak a fölső ágai kapnak fényt. Sokkal nagyobb élmény nyírt – vagy éppen legeltetett – gyepet, gondozott facsoportokat látni, ahol egy-egy megtisztított nyiladékban előbukkan a kastély oszlopcsarnoka vagy a szomszéd falu templomának tornya.

A hazai kertkultúra elég lehangoló állapotban van. Mivel magyarázza ezt?

Elsősorban történelmi okokkal. A kertkultúránk egykor európai szintű volt - hogy mást ne mondjak, a füzérradványi Károlyi-kastély parkját az a világhírű Édouard André tervezte, aki a 19. század közepén Haussmann báró munkatársaként a nagy párizsi közparkokat is megalkotta, de voltak világhírű hazai kerttervezőink, kertészeink is. Az államosítással megszűntek az uradalmi kertészetek, és pillanatok alatt elveszett a kastélyparkok történetéről és azok szakszerű fenntartásáról való tudás.
Furcsának tűnhet, de a rendszerváltással tovább romlott a helyzet. A privatizált ingatlanok tulajdonosai rossz ízléssel, kulturális háttér nélkül nyúltak a kertekhez, a szállodává alakított kastélyok parkjában a fő látványelem az úszómedence és a teniszpálya lett, a gipszoroszlánokról nem is beszélve. Ahol jó állapotban fennmaradtak az épületek – például Szigligeten –, ott is elhanyagolták a kerteket az előző évtizedekhez képest a pénzhiány miatt.
1992 után a műemlékvédelmi hivatalnál nem maradt kertszakember, miközben fontos rekonstrukciók kezdődtek. A nem kellően megkutatott, szakszerűtlen "helyreállítások" még a sok évtizedes elhanyagolásnál is nagyobb károkat okoznak: végleg el lehet pusztítani több száz éves értékeket, és erre sajnos ma is látunk példát. Külföldön a kert-műemlékvédelem módszereit és szemléletmódját tekintve ugrásszerű fejlődésen ment át az utóbbi két évtizedben.
Nekünk nemcsak e terén vannak lemaradásaink, hanem az általános kertkultúrát tekintve is. Míg egy brit polgár az anyatejjel és jobbnál jobb BBC-sorozatokkal szívja magába ezt a tudást, addig nálunk nincs egy olyan markáns, greenfingered személyiség, aki a díszkertkultúrát magas színvonalon népszerűsíteni tudná. A mostani projektjeink célja, hogy a közönség számára evidenssé tegyük a történeti kertek fogalmát, fontosságát, és élményszerűvé, szokássá váljon a látogatásuk. Szeretnénk hozzájárulni az egykor virágzó hazai kertkultúra feltámasztásához.

Megújuló történeti kertek

A Műemlékek Nemzeti Gondnoksága (NG) az állami tulajdonban maradt kiemelkedő értékű műemlékek kulturális hasznosítója és szakmai vagyonkezelője. Május elején hozták nyilvánosságra, hogy öt kastélypark-rekonstrukciós projektjük nyert a „Gyűjteményes növénykertek és védett történeti kertek megőrzése és helyreállítása” (KEOP 3.1.3.) pályázatok keretében. Ilyen pályázatok névleg 2007 óta léteztek, de kezdetben csak védett fajok és élőhelyek megőrzésére irányultak; csak a legutóbbi években változott a kiírás úgy, hogy valóban figyelembe veszik a műemléki szempontokat. Így az elkövetkező három évben öt helyszínen hét parkrekonstrukciós projekt fut közel másfél milliárd forint összértékben.

A dégi Festetics-kastély körül található az ország legnagyobb, közép-európai viszonylatban is egyik legjelentősebb angolkertje. A 300 hektáros park központi eleme egy másfél kilométer hosszú, helyenként 100 méter széles kerti tó. A fejlesztés során a tavat helyreállítják, a zsiliprendszert működőképessé teszik, rekonstruálják a parti sétányokat, a hiányzó hidakat és a Festetics család sírdombját.

A fertődi Esterházy-kastély óriási parkjának három része újul meg, valamennyi a kastélyegyüttes második fénykora idején, a 20. század első évtizedében keletkezett. A rózsakertben helyreállítják a 220 méter hosszú, kereszt alakú lugast, közepén a pagodaszerű pavilonnal, és ismét 20 ezer rózsatő fog itt illatozni. Itt kap helyet a 87 esztendős Márk Gergely nemzetközi hírű rózsanemesítőnk több mint 700 saját nemesítésű fajtájának teljes gyűjteménye.

Megújulás alatt a dobai park (Fotó: Ruzsa István/MTI)

Dobán és Füzérradványban kisebbek a parkok, ezért ezek szinte hiánytalanul megújulhatnak. A füzérradványi Károlyi-kastély 85 hektáros parkjában a tó és a dombokra felfutó tisztások helyreállítása, több kilométer sétaút rekonstrukciója valósul meg (a projektet az NG konzorciumi partnere, az Északerdő Zrt. viszi). A dobai Erdődy-kastély körül visszaállítják a négy tóból álló tórendszert. A kastély egy dombtetőn áll, a nyiladékok megtisztítása után a kastélyt és a 91 hektáros parkot tervező francia Charles Moreau elképzelésének megfelelően ismét látszani fog a környező táj összes látványos épülete - templomtornyok és a somlói vár.

Az ötödik helyszín az edelényi L'Huillier-Coburg-kastély, ahol már kivitelezés alatt áll a kastélyszigetet körülölelő Holt-Bódvaág revitalizációja.

Orosz Ildikó

Az interjú a Magyar Narancsban jelent meg (2011/22.)
Fotók: epiteszforum.hu (1), nemzetimuemlekek.hu (2,4), kertorokseg.hu (3)