elhivatott emberek, rejtett értékek, válogatott kulturális huncutságok

2017. március 16., csütörtök

"Nagy, de okos átverés" – Beszélgetés Vágó Istvánnal

Az angol The Sun című lap felmérése szerint a világ összes Legyen Ön is milliomos! játékát tekintve ő volt a legideálisabb játékvezető. Akkor beszélgettem vele, amikor csúcsra járt a tévében. Kedves-e a néző vagy nem kedves? Ő maga miért nem készít igényes kulturális műsorokat? És miért beszél hülyeségeket a bulvársajtóban?
A minap olimpiai bajnokainkkal beszélgetve megjegyezte: milyen jó nekik, hogy bevonultak a történelembe, ellenben ön levezet még pár műsort, aztán vége. Nem úgy hangzik, mintha tökéletesen meg volna elégedve önmagával. (Megjegyzés: Az interjú 2003. decemberében készült.)
Vágó István: Persze hogy nem, ellenkezőleg. De én ezzel már számot vetettem. A televíziózás efemer műfaj, borzasztó illékony. Nem baj, hogy nem maradunk meg az örökkévalóságnak. Milyen nagy dolog volt, amikor a százméteres síkfutás rekordja lement tíz másodperc alá. Ma ezzel a középmezőnybe sem lehetne bekerülni. Mégis feljegyzik, mert a sport fejlődése lineáris.
A televíziózás nem ilyen. Ötven év múlva teljesen más lesz a stílus, az eszmevilág, csak röhögni fognak rajtunk. Ma például azt mondjuk: "két kedves néző írt nekünk a műsorba." Ennek a "kedves"-nek a hallatán a jövő emberét kirázza majd a hideg. Miért volna a néző kedves? A néző az néző.
Ez nagyon cinikusan hangzik.
Viszont érdekes probléma. Hadd mondjam el ezzel kapcsolatban a "Vágó-féle sejtést": a néző minden országban olyan embereket szeret látni a tévében, amilyen ő maga nem. Például A leggyengébb láncszem azért lehetett sikeres Angliában, mert egy olyan országban, ahol a hétköznapokban mindenki nagyon kedves a másikkal, egy műsorvezető durva volt a játékosokkal. Ez Magyarországon azért nem jött be, mert itt mindenki durva a másikkal. Ezt a képernyőn látni visszatetsző. A néző elvárja, hogy kedvesnek szólítsuk, mert valójában kevés kedves ember van ebben az országban.
Fotó: Magyar Narancs
Elvállalta volna A leggyengébb láncszem nyíltan alázó műsorvezetőjének a szerepét?
A kérdés konkrétan fel is merült. De azt javasoltam az RTL Klub vezetőinek, hogy ne vegyék meg a műsort, mert a magyar nézők nem viselik el azt a durvaságot, amelyet ők maguk nap mint nap gyakorolnak. Egyébként a műsorban megjelenő játékvezető szadizmusa olyan szerep, ami a játék lényegét nem érinti: ha a játékvezető megkérdezi, mi Franciaország fővárosa, és a játékos azt mondja, Párizs, akkor a játékvezető ezt elfogadja. Csak utána mindenkit jól lehord. Az igazán gonosz műsorvezető én vagyok, mert én nem fogadom el automatikusan a jó választ.
Újabban szereti hangsúlyozni, hogy a kvízműsorban az intrikus szerepét játssza. Pedig az indulásakor erről nyíltan nem beszélt, és nem dorgálta ilyen sűrűn a játékosokat. A műsorpolitika változott, vagy az ön hozzáállása?
Sokáig szerepzavarban voltam. Csak mostanában mondom ki ezeket a dolgokat, hogy a nézők számára tisztázzam a viszonyokat. Régen mosolygós, tanár bácsis játékvezető voltam, aztán a nézők elkezdtek nagyon utálni. Levélben, e-mailben és az utcán is értek atrocitások, a szememre vetették, miért vagyok ilyen gonosz. Úgyhogy egy nap leültem, és úgy döntöttem, nyíltan gonosz leszek. A játékosokat elkezdtem ellenfélnek szólítani, amire nem volt példa a hazai kvízműsorok történetében. Ez mindenkinek sokat segített, nekem is, a játékosoknak is. A szerepinstrukció nem változott, eredetileg úgy szólt, hogy kezdetben legyek barátságos, aztán körülbelül az ötödik-hatodik kérdésnél hirtelen változtassak attitűdöt, hogy a játékos teljesen megzavarodjon. Ekkor áll ott igazán pőrén, és így lesz a kvízműsorból valóságshow.
Az nyilvánvaló, hogy a műsor nem a tudásról szól, de nem gondolja, hogy a tudásnak valamiféle hamis ideáját mégiscsak megjeleníti?
Nézze, ez a játék a világ legnagyobb manipulációja. Az első kérdések nem azért olyan egyszerűek, hogy bemelegítsük vagy bemérjük a játékost, hanem azért, hogy otthon, amikor a család nézi, a 3 és 8 éves kor közötti gyerekek is meg tudják ezeket fejteni, és anyuka megsimogassa a buksijukat. Nem a játékos a fontos, hanem a néző. Később jönnek a nehezebb kérdések, melyeket a nagyobbak, majd a szülők tudnak megfejteni, végül a legutolsót a "család esze", a családfő. Az a nagy, de okos átverés, hogy a műsor végigjárja egy család tudásszintjét, tagokra lebontva.
Ön ezeket a folyamatokat remekül átlátja, de mi a helyzet a nézővel?
Neki ezt nem kell látnia.
De a fejében összekapcsolódik a tudás meg a pénz.
Nem így van. Mondok egy példát. Egyszer nyolcszázezer forintért adtuk fel azt a kérdést, hogy mi Zámbó Jimmy igazi keresztneve. Emiatt engem az értelmiség mélységesen ledorongolt. Pedig egyrészt a válasz megközelíthető nyelvi-logikai úton – azért Jimmy, mert Imi. Másrészt a kérdés önmagában cáfolja a feltételezést, hogy a műsorban a tudást preferáljuk, hisz ez az információ nyilván nem "tudás". Ugyanakkor a nézők nagy többségének az érdeklődését érinti, úgyhogy mégis jó kérdés. Megméri a játékos vállalkozó kedvét, kockázatviselő képességét, játékstratégiáját.
Nem zavarja, hogy a kérdések többnyire elszigetelt adatokat, lexikális elemeket, a tudás morzsáit firtatják?
Rosszul látja. A kérdések legnagyobb része megközelíthető logikailag. Nemrég egy ötdiplomás emberrel játszottam, aki - nagyon igazságosan - leégett. Utolsó kérdése: ki volt Zeusz anyja? A négy válaszlehetőség Léda, Héra, Gaia és Rheia volt. Ez ugye lexikális kérdésnek tűnik, pedig valójában a kultúrtörténet számos oldala felől meg lehetett volna közelíteni, a Héra gáztűzhelytől Ady Lédájáig - ez mind mitológia. Ki lehetett volna következtetni, annak ellenére, hogy a játékos sosem hallott arról, hogy Zeusznak volt egy anyja. De a játékos nem jött velem, nem gondolkozott velem, úgyhogy megérdemelten veszített.
Hány forinttól tekinti partnerének a játékost?
Kétszázezertől.
Játékvezetőként láthatóan élvezi a műsort. Nézőként is érdekelné?
Nézőként az érdekel, hogy a műsorvezetők hol kapják el a játékos tökét. Végtelenül szomorú vagyok, mert azt látom, hogy sok testvérműsorban nem kapják el.
Nehéz elhinni, hogy nem unja három és fél év után.
Amit unni lehet, az egyedül a mechanikus része, az, hogy a második kérdés után jön a harmadik. De minden játékos más és más személyiség.

Mi a véleménye a hazai oktatási rendszerről? Sokan kárhoztatják, hogy felesleges lexikális adatok bemagolását forszírozza készségfejlesztés helyett.
A hazai porosz tradícióval szemben, ami bifláztatásra, drillekre épül, az angolszász iskolarendszerben azt tanítják meg a gyerekeknek, hogy mit hol tudnak megkeresni. Szerintem ez bölcs, különösen az internet és a keresőgépek korában. Ezt az álláspontot egyébként a Nemzeti Emlékezet Program szóvivőjeként Magyar Bálint mellett is képviseltem. Természetesen szükséges néhány sarokpont, hogy a tanuló tudja, mit merre keressen. Kellenek olyan készségek, amelyekkel egy festményt be tud fogadni, vagy értékelni tud egy történelmi tényt. A legfontosabb, hogy legyen véleménye arról, amit hall. Sajnos nálunk óriási az ellenállás ezzel a nézettel szemben, pontosan azért, mert a magyar társadalom oktatásügyben is poroszos.
Nem akar lassan olyan műsort készíteni, amelynek van tényleges kultúraközvetítő szerepe? Megengedhetné magának.
Mondok valamit, amitől magam is megrémülök: nem tudom, hogyan kellene ezt csinálni. Elképzelésem sincs, a mai huszonéveseket hogyan lehetne megfogni. Nézem a meglehetősen avantgárd kulturális műsorokat a televízióban, és tanácstalan vagyok. Jó ez így? Nem merném venni a bátorságot, hogy azt mondjam, nem. Úgy érzem, túl sok a formai elem a tartalom rovására, és túl agresszív a közlés módja. Én biztos nem úgy csinálnám, mint Till Attila vagy a Winkler, úgyhogy biztos nem is lennék olyan hatásos. Nem tudnék lecsúszni egy lépcsőkorláton, és közben elmondani, milyen mozit kell megnézni. Ráadásul a maga generációja meg az enyém teljesen más nyelvet beszél. Nagyon kedves, hogy most az én nyelvemet használja, de én a magukét nem ismerem, pedig kellene. Jó lenne, ha jönne egy olyasmi pali, mint én, csak huszonéves, és megmondaná, hogyan nézzen ki egy ilyen műsor.
Nyilván egy stáb dolgozta ki, hogy a Nekünk 80 nosztalgiashow fókuszában a 80-as évek legyenek, lévén ez most divat. Mit jelent önnek ez az időszak?
Az égvilágon semmit. A 80-as éveknél unalmasabb évtized a világtörténelemben nem volt, 1988-ig semmi nem történt. Ez az évtized a maga korosztálya számára divat, és persze maguk a célközönség. Én régebben születtem, nálam a 60-as évek vannak divatban. Ráadásul mennyi minden történt! `63-ban volt egy amnesztia, átmentünk a kemény diktatúrából a puhába, volt új gazdasági mechanizmus, aztán annak a bukása, Csehszlovákia megszállása, biafrai háború, párizsi diáktüntetés, vietnami háború. A világ forrongott. Én nem érzek nosztalgiát a 80-as évek iránt, szívesebben hallgatom a Klubrádió Addig jó, míg Kádár él című műsorát.
Az IQ-tesztben egyszer szőke nőket és rendőröket vizsgáztattak az előítéletek lerombolása címén.
Ne vegye komolyan!
Efelől nyugodt lehet, az viszont érdekel, miért játszik rá erre a bulvársajtóban? Kötelezik, hogy nyilatkozzon egy ilyen műsor kapcsán a felesége szőkeségéről?
Nézze, a riportalany mindig szerepet játszik. A bulvárújságíróknak olyan választ adok, ami őket érdekli. Egyszerűen kollegialitásból. Persze a főnökeim is jó néven veszik ezt, mert a bulvársajtó hozzájárul a műsor nézettségéhez. Megtehetném, hogy nem nyilatkozom, de nem akarom X. Y. bulvárújságírót, aki egyébként nagyon szívélyes ember és nagyon kedvelem, elküldeni a csudába. Eközben tisztában vagyok azzal, hogy amikor majd nekem lesz szükségem a bulvársajtóra, mert lefelé hanyatlik a csillagom, akkor nem fognak hívni. Higgye el, szívesebben beszélgetnék mondjuk a liberalizmus alapértékeiről vagy arról, hogy ki kapta a Prima Primissima közönségdíjat. De maga se erről kérdez.
Rendben, mi a véleménye arról, hogy a Hír TV kapta a közönségdíjat? (Megjegyzés: ez még a 2003-as Hír TV.)
Na látja, erről meg nem beszélhetek, mert az RTL szabályzata tiltja, hogy más televízióról nyilatkozzak.
Meséljen akkor az ezotéria ellen folytatott többfrontos harcáról. Mit csinál a Tényeket Tisztelők Társaságának elnökségi tagjaként?
Kiléptem. Azért, mert magamra hagytak az X-aknákkal. Azt hittem, hogy ez a műsor a Tényeket Tisztelők Társasága eddigi tevékenységének a koronája lesz. A világon még soha nem volt olyan televízióműsor, amelyben a tudomány összecsaphatott az ezotériával. A Tényeket Tisztelők Társasága azonban kiállt mögülem, valószínűleg azért, mert egyik legkitűnőbb tagja, akit most nem szeretnék megnevezni, egy adásban alulmaradt egy auralátóval szemben. Nem jól érvelt. Utána ő feljelentett minket a Magyar Tudományos Akadémiánál, mondván: nem lehet ilyen közös műsort csinálni az ezoterikusokkal. A műsor aztán meg is szűnt. Úgyhogy a Tényeket Tisztelők Társaságának a tevékenysége újra abból áll, hogy egy évben egyszer Székesfehérváron összejönnek, és egymás vállára borulva zokognak.
Ez volt az ok, amiért a ATV lehúzta az X-aknák rolóját?
Az egyik. A másik, hogy a szerkesztő magánéleti okokra hivatkozva bedobta a törülközőt. Megpróbáltam pótolni, de a befogadó televízió azt mondta, amúgy sem nagyon szeretik a műsort. Hihetetlen indulatokat gerjesztett.
Ön pedig, szokatlan módon, rendkívül népszerűtlen szerepben tűnt fel benne. Miért idegesíti ennyire az ezotéria?
Mert gyűlölöm a tőmondatokat. Az élet sokkal bonyolultabb a tőmondatoknál, a nagy problémákra nem az a válasz, hogy a Jupiter és a Szaturnusz konjugált egymással. Itt visszakapcsolódnék a korábbi kérdéséhez. Ha megfigyeli, Kerényi Imre (a Hír TV egyik műsorában - O. I.) is tőmondatokban beszél. Ő is egy ezoterikus.
A Favágókat alaposan megosztotta a politika, miután az együttes úgy döntött, hogy letiltatja magát a Pannon Rádió műsoráról, de Makrai Pál betelefonált, hogy ő inkább mégis szerepelne. Mi lett ennek a folytatása?
Az ellentét eredetileg nem politikai természetű volt. Amikor Pali betelefonált, nem is tudta, mi ez a rádió. Egyszerűen szeret szerepelni, és azt akarta, hogy továbbra is játsszák a felvételeit. Amikor leültünk megbeszélni a dolgot, átadtam Palinak egy tanulmányt, hogy megpróbáljam elmagyarázni, miért léptük ezt. Amióta kiderült a számára, hogy a dolognak politikai vetülete van, azóta megy el minden Orbán-tüntetésre. Szerintem ez ébresztette rá, hogy ott a helye.
Önnek vannak politikai ambíciói?
Feltétlenül. De nem tudom még, hogy a politikai indulataim milyen formában ölthetnek testet. Vannak nosztalgiáim, elsősorban az, hogy a parlamentnek vissza kell adni azt a tekintélyt, amelyet sajnos eljátszottak. A 90-es évek elején még azokat a vicceket meg pletykákat utáltam legjobban, amelyek arról szóltak, hogy a parlament mint olyan egy kupleráj.
Egyszer azt mondta, vannak korok, amikor az okos ember idegesítő. Hogy áll most ehhez?
Módosítom az állítást: az okoskodó ember mindig idegesítő. Ezt megtapasztaltam a saját bőrömön. Most viszont megfizetnek az okoskodásomért.
Orosz Ildikó
Az interjú a Magyar Narancsban jelent meg (2003/51).

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Az oldalról

Az oldalról
Orosz Ildikó budapesti újságíró, szerkesztő, fordító szerzői oldala. Válogatás különböző helyeken megjelent régi és új írásokból, fordításokból.

Népszerű bejegyzések

Kategóriák

abortusz Afganisztán Afrika agy Alkonyat állatkert állatok aloha altruizmus alumínium amazon Angela Merkel apaság árvíz autizmus bábszínház Bahrein Balassagyarmat Bánk bányászat baptista bauxit Berg Judit Bertók László birkózás bizarr Bodor Ádám bor borderline Bozsik Yvette bölcsőde börtön bűnügy Charcot Cinkota Czeizel Endre család csimpánz CSR D. Tóth Kriszta Dawkins demográfia denevér depresszió diagnosztika diktatúra dinó divat életmód életrajz elfojtás emberkereskedelem énekes erdő Észak-Korea etológia evolúció falcolás farkas fejlesztő fekete közösség Fertőd fertőzés film filozófia fizika fogamzásgátlás foglalkoztató fogyatékosság fordítás forradalom főemlős földtörténet Franciaország Freud gender genetika génmódosítás gulag gyerek gyilkosság háború hagyomány hajkereskedelem hajó halál Halász Judit halpedikűr hamisítás hangzás használt Hawaii házasság hisztéria holokauszt Hugonnai Vilma India interjú Irak Irán irodalom Irvin D. Yalom iskola iszlám Izrael Jadviga párnája Jane Goodall játék Karafiáth Orsolya karrier Karski kereszténység kert kiállítás Kína kirándulás kocsma kommunikáció kommunizmus kooperáció kortárs könyv könyvfordítás könyvírás környezetvédelem kötődés kreativitás kultúra kutya Lajta Lengyelország London malom Margaret Thatcher mártír média memoár menedzsment mérnök mesterséges intelligencia modell MOM Park motiváció múzeum műemlék művészet Nagy Ervin narcizmus népesség neurológia nevelés nonprofit Obama Olaszország olimpia olvasás Ónodi Eszter orvostudomány öngyilkosság önsebzés ősember Palya Bea parasport paróka Parti Nagy Lajos Pataki Ági pedagógia Pilinszky politika postagalamb pro bono pszichiátria pszichológia radikalizmus regény rendellenesség restaurálás robot roma Románia ruha Rumini sakk segélyezés Selmec siker sikerlista sport stratégia szabadságharc szabadulószoba szaporodás szén Szent Hildegárd szépség Szervét Tibor szexipar szexualitás színház szivattyú szoptatás szovjetek szülés tanár tánc Tandori Tanganyika tanulás társadalom társasjáték tehetség Temple Grandin Teréz anya terrorizmus Tisza Tokaj történelem troll tudomány UK USA üvegplafon üzlet Vágó István vallás változás vámpír varázsló védőnő Vekerdy Tamás vers verseny vezető videó wellness zene zongora Zwack zsidóság
Szerző: Orosz Ildikó. Tulajdonos: a cikk végén feltüntetett sajtótermék. Idézz ennek fényében. Üzemeltető: Blogger.