elhivatott emberek, rejtett értékek, válogatott kulturális huncutságok

2016. március 13., vasárnap

Félre gatya, pendely – Használtruha-üzletek

A nyugati használt ruha fénykorát a rendszerváltás jelentette. A piac némileg visszaesett, de a turkálás sokak számára ma is az önmegvalósítás része. Honnan jön és milyen stációkon megy keresztül egy széjjelmosott márkás trapéznadrág, öt percig viselt kombiné, kinyúlt motoros kezeslábas?
A turkálók vásárlóközönsége nem kizárólag a szociálisan rászorulókból áll. Egyre többen vannak, akiknek a túrás nem gazdasági kényszer, hanem az önmegvalósítás része. Mánia, szenvedély, mámorító örömforrás, hetente akár kétszer is. A belvárosi luxusturkálók jómódú közönsége sok pénzt megad egy-egy darabért, amely biztosan nem fog szembejönni az utcán. Az üzletek ennek megfelelően differenciálódtak, és a növekvő igények alaposan felsrófolták az árakat.
Mindenki másképp csinálja: feszült csendben, halk sikolyok kíséretében operál, ráérősen lapozgat, vagy gyors, szakszerű mozdulatokkal dolgozik. Jól szituált asszonyok hatosával viszik a próbafülkébe a kétezer forintos, látszólag tökegyforma virágos ruhákat, fiatal nők karon ülő gyerekkel, fél kézzel válogatnak. Színészek és közszereplők napszemüvegben, behúzott kalapban osonnak. Egyesek a magányos portyákra esküsznek, mások szerint az élmény terjeszkedni akar. A közös turkálás nem pusztán jó program, de
egy barátság igazi próbája is
Ha közel a tél, a vadiúj metálzöld pufidzsekit egy ezresért csak a legkedvesebb barátnőjének engedi át az ember. Van abban némi perverzió, amikor az ember kikotor egy rozzant ridikült, melyben valaki valaha a noteszát meg a rúzsát tartotta, vagy felhúz egy topot, ami ki tudja, hány mellen feszült már.
"Alapvetően Nyugat-Európából importáljuk a használt ruhát, mivel tapasztalataink szerint az ottani divat áll a legközelebb a hazai ízlésvilághoz" - állítja dr. Jelinek István, a Rutitex Rt. elnök-vezérigazgatója. Az egykori Fővárosi Ruhatisztító Szövetkezet jogutódjaként működő cég nagy- és kiskereskedelemmel (Ruti Butik üzletlánc) is foglalkozik. Egy csoportot alkot a magánszemélyek által alapított Pontex Kft.-vel, valamint az Alkalmi Áruház Vállalat jogutódjával, az Alkalmi Kft.-vel. Az importruha alapvetően két forrásból érkezik. Egyrészt Nyugat-Európában az emberek megunt ruháikat a szelektív hulladékgyűjtés szellemében az utcán kihelyezett konténerekbe dobják. Ekkor a konténer üzemeltetője jogosult a rongyok továbbadására.
A másik, célirányosabb gyűjtési mód, amikor segélyszervezetek, egyházak karitatív gyűjtést rendeznek. Ilyenkor az emberek viszonylag jó minőségű ruhákat visznek a megadott helyekre, illetve a szervezetek házhoz mennek az adományokért. A ruhákat azután rongygyűjtő, -feldolgozó üzemeknek adják el. A közvélekedéssel ellen-tétben a segélyszervezetek nem a ruhákat fordítják jótékony célra, hanem az ebbõl származó pénzt. Amint a rongyok-ruhák bekerülnek a kereskedelmi forgalomba, minden karitatív jelleg lekopik róluk.
A válogatás már a külföldi fel-dolgozó üzemekben megkezdődik. A levetett ruhák nagy része
ipari tömítőanyag, géprongy
formájában teljesíti ki karrierjét. A jobb sorsra érdemes darabok kelet felé indulnak. A legsilányabb, ún. "afrika minőségű" holmi préselt bálákban, hajón utazik Afrikába, a Közel-Keletre, Pakisztánba, Bangladesbe. A begyűjtött ruháknak csak igen kis százaléka, elméletileg a legjobb minőség kerül Kelet-Közép-Európa országaiba.
"Az ún. originál, azaz válogatás nélküli ruha 100-150 kg-os juta-zsákokban érkezik a hazai leraka-tokba - tájékoztat Fekete Éva, a használtruha-importtal foglalkozó Dressland Kft. nagykereskedés tulajdonosa. - Fontos, hogy ezeket valóban senki ne bontsa meg, hiszen ha valaki előzetesen belenyúl, akkor már kiválogatja az értékesebb darabokat. Épp ezért az egész folyamat egyik legfontosabb tényezője a megbízható partner." Résen kell lenni: előfordulhat, hogy a gyűjtőhelyen téglával vagy más nehéz tárggyal próbálják növelni a szállítmány súlyát, de arra is volt példa, hogy egy kamionnyi ruhát vízzel belocsoltak.
A másik lényeges pont a gyors és pontos válogatás. A nagyker lerakatokban betanított munkások, többnyire nők szortíroznak minőség és típus szerint. Minden egyes darabot megfognak és átnéznek, keresik a szakadásokat, foltokat, hibákat. Pontosan kell ismerniük a márkákat; van, aki a férfiingekre vagy épp a legnagyobb ügyességet igénylő gyerekruhákra szakosodik. "Egy kamion 17-18 tonna ruhát jelent, ezt 10 embernek körülbelül egy hét alatt szét kell válogatnia. Az általunk importált áruból átlagosan 10 százalék az extra, vagyis a legjobb minőségű ruha, 30-40 százalék az I. osztály és ugyanennyi a II. osztály" - mondja Fekete Éva, hozzátéve, hogy mindig felbukkannak olyan exkluzív darabok, egy hibátlan frakk, sosem hordott esküvői ruha, amelyeket magasabb áron értékesítenek.
Manapság egyre ritkább a régi jó kilós bolt. A 100-200 forintos nagy fogás már a múlté, akárcsak a jellegzetes turkaszag. A kiskereskedők többsége a szétválogatott, becsomagolt ruhát kilóra veszi, és kimosva, kivasalva,
egyesével, vállfára akasztva
kínálja, darabáron. Élelmesebb kereskedők a vásárlókra bízzák a ruha piacképességének megítélését: sok helyen az a rendszer, hogy hét elején, "új" áru érkezésekor magasabb az egységár (a Belvárosban akár 1500 Ft is), hét közepére a maradék hátrébb kerül a boltban (1200 Ft), végül a legeldugottabb sarokban köt ki. Sok helyütt még ekkor sem adják 600 forintnál alább, rajtuk is marad az elszabott mini, az "afrika minőségű" Lacoste. A maradék elsuvasztása nem is olyan egyszerű. A hosszú kitérő után a sokszorosan átválogatott ruha visszakerül oda, ahonnan vétetett: jótékonysági és civil szervezetek, kutyamenhelyek, üzemek kapják, szegényebb vidéken.
Nagyobb hatásfokkal dolgoznak az "extrém" használtruha-boltok, amelyek inkább egy életstílust képviselnek. Tóth Kristóf, a Ciánkáli vezetője elmondta, hogy ők részben már a külföldi gyűjtőhelyeken elvégzik a ruharostát, és csak a számukra értékes darabokat fuvaroztatják ide. Egyedi darabokra vadásznak - körbenézve csak fejfedőből vagy húszfélét találunk, a cilindertől a filc-kalapon át a repülős sapkáig. A népszerű antidivatüzlet annak idején "ávós" bőrkabátok felvásárlásával tört be, és bőrben, farmerben, bakancsban ma is erős, bár jelenleg úgy tűnik, az oldschool az üdvözítő. Nem okoz nekik nagy gondot, ha a legextrémebb darabok nem kelnek el, hiszen színházi és filmes produkciók számára is kölcsönöznek. A legmerészebb darabokat többnyire még mindig a külföldiek veszik meg, akiknek kevésbé számít az ár.
A használtruha-biznisz momentán stagnál. A rendszerváltás utáni virágkornak régen vége, de sikerült túljutni a néhány évvel ezelőtti hanyatlás időszakán is, amelyet az olcsó és gyenge minőségű, de mégiscsak új árut kínáló ázsiai boltok és a hipermarketek megjelenése okozott. Turkálót ma bárki viszonylag könnyen nyithat, és a vámunió óta mind több kisvállalkozó hoz be használt ruhát, kis tételben. Egyre-másra tűnnek fel a pár négyzetméteres üzletek, többségük viszont nem éri meg a szezon végét. Szakértelem és kapcsolatok hiányában könnyen betemetheti őket egy vonzó áron felvásárolt, értéktelen rongyhalmaz.
Ügyeskedésre
persze mindig van mód. A "kamionról leesett" típusú csencselés, a nyugat-európai ruhagyűjtő konténerek megdézsmálása - ami miatt egy idő után már inkább nem tették ki a gyűjtőket a határ közeli városokban - csak a kisüzem. A nagy tételben játszóknak is megvannak a módszereik. Nagy botrányt okozott néhány éve, amikor kiderült, hogy a használt ruhások jelentős hányada jogosulatlan vámkedvezményeket vett igénybe olyan nyilatkozat kiállításával, miszerint az importáru az EU-ból származik - holott a mindenfelől begyűjtött ruhánál az eredet nem igazolható. Másrészt a legalacsonyabb értékkategóriában, géprongyként hozták be az árut, amivel jócskán lehetett spórolni a vámon és az áfán. Az EU-csatlakozás óta megszűnt a vám, de a használt ruha alulszámlázása továbbra is járható út.
A nyugat-európai országokban nagy hagyománya van a használt ruha gyűjtésének és feldolgozásának. Hollandiában nagyon megy, de Németország, Ausztria, Franciaország sem panaszkodhat. A szakemberek szerint Magyarország messze van attól, hogy idáig jusson. Egyrészt mi valósággal ronggyá hordunk mindent, másrészt a szelektív gyűjtésben is van még javítanivalónk. Amíg nem alakul ki a használtruha-gyűjtés társadalmi háttere és infrastruktúrája, addig nem érdemes ilyesmivel foglalkozni, legalábbis nagy tételben.
Orosz Ildikó
Sztár ár
- lila melegítőfelső, karján két fehér csík, 100 százalék poliészter, magyar termék, hetvenes évek, ramaty állapotban: 2480 Ft; ugyanez bordóban: 1280 Ft;
- katonai hátizsák, semmi extra: 2800 Ft;
- Pantene Pro-V reklámpóló, rávasalt ábrával (selymes haj), sosem hordott, "not for sale": 690 Ft;
- férfi westerncsizma, hegyes orrú, varrott, közepesen roggyant: 9800 Ft;
- sötétbarna bõr orvosi táska, a zár nem mûködik: 12 000 Ft.
A cikk a Magyar Narancsban jelent meg (2004/35).

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Az oldalról

Az oldalról
Orosz Ildikó budapesti újságíró, szerkesztő, fordító szerzői oldala. Válogatás különböző helyeken megjelent régi és új írásokból, fordításokból.

Népszerű bejegyzések

Kategóriák

abortusz Afganisztán Afrika agy Alkonyat állatkert állatok aloha altruizmus alumínium amazon Angela Merkel apaság árvíz autizmus bábszínház Bahrein Balassagyarmat Bánk bányászat baptista bauxit Berg Judit Bertók László birkózás bizarr Bodor Ádám bor borderline Bozsik Yvette bölcsőde börtön bűnügy Charcot Cinkota Czeizel Endre család csimpánz CSR D. Tóth Kriszta Dawkins demográfia denevér depresszió diagnosztika diktatúra dinó divat életmód életrajz elfojtás emberkereskedelem énekes Észak-Korea etológia evolúció falcolás farkas fejlesztő fekete közösség Fertőd fertőzés film filozófia fizika fogamzásgátlás foglalkoztató fogyatékosság fordítás forradalom főemlős földtörténet Franciaország Freud gender genetika génmódosítás gulag gyerek gyilkosság háború hagyomány hajkereskedelem hajó halál Halász Judit halpedikűr hamisítás hangzás használt Hawaii házasság hisztéria holokauszt Hugonnai Vilma India interjú Irak Irán irodalom Irvin D. Yalom iskola iszlám Izrael Jadviga párnája Jane Goodall játék Karafiáth Orsolya karrier Karski kereszténység kert kiállítás Kína kirándulás kocsma kommunikáció kommunizmus kooperáció kortárs könyv könyvfordítás könyvírás környezetvédelem kötődés kreativitás kultúra kutya Lajta Lengyelország London malom Margaret Thatcher mártír média memoár menedzsment mérnök mesterséges intelligencia modell MOM Park motiváció múzeum műemlék művészet Nagy Ervin narcizmus népesség neurológia nevelés nonprofit Obama Olaszország olimpia olvasás Ónodi Eszter orvostudomány öngyilkosság önsebzés ősember Palya Bea parasport paróka Parti Nagy Lajos Pataki Ági pedagógia Pilinszky politika postagalamb pro bono pszichiátria pszichológia radikalizmus regény rendellenesség restaurálás Ritter Andrea robot roma Románia ruha Rumini sakk segélyezés Selmec siker sikerlista sport stratégia szabadságharc szabadulószoba szaporodás szén Szent Hildegárd szépség Szervét Tibor szexipar szexualitás színház szivattyú szoptatás szovjetek szülés tanár tánc Tandori Tanganyika tanulás társadalom társasjáték tehetség Temple Grandin Teréz anya terrorizmus Tisza Tokaj történelem troll tudomány UK USA üvegplafon üzlet Vágó István vallás változás vámpír varázsló védőnő Vekerdy Tamás vers verseny vezető videó wellness zene zongora Zwack zsidóság

Archívum

Szerző: Orosz Ildikó. Tulajdonos: a cikk végén feltüntetett sajtótermék. Idézz ennek fényében. Üzemeltető: Blogger.