elhivatott emberek, rejtett értékek, válogatott kulturális huncutságok

2016. szeptember 15., csütörtök

"A modern orvostudomány úgy tekint az emberre, mint egy gépre" – Interjú Dr. Victoria Sweettel

Mit jelent a lassú orvoslás, miért drága, ha az orvos túlterhelt, és mi köze ennek a középkori Szent Hildegárdhoz? Victoria Sweet orvos-íróval a közelmúltban magyarul is megjelent könyve, az Isten Hotel kapcsán beszélgettünk.
hvg.hu: Bizonyára a legmodernebb orvosi szemléletet és eljárásokat tanulta a Harvardon. Mikor kezdte úgy érezni, hogy mégis hiányzik valami?
Victoria Sweet: Viszonylag sokára. Számomra nem volt evidens ez a pálya, a családunkban senki sem volt orvos. Először matematikát hallgattam a Stanfordon, majd a pszichiátria – Carl Jung és R. D. Laing munkássága – felől jutottam el a medicinához. A képzés után a karrierem nem az Amerikában megszokott módon alakult. Nem építettem ki magánpraxist, viszont szívesen dolgoztam szegényekkel, bevándorlókkal. A kezdetektől lenyűgözött a modern orvoslás hatékonysága, a tisztán logikus, tudományos megközelítés. Ugyanakkor többször találkoztam olyan megmagyarázhatatlan esetekkel, amelyek nagyon megérintettek. Például, hogy miért kezd el bizonyos körülmények között javulni egy olyan beteg állapota, akinek minden észérv alapján „meg kellene halnia”? Körülbelül tíz év praktizálás után úgy éreztem, hogy a születés és a halál, az orvos és a beteg kapcsolata, továbbá maga a gyógyulási folyamat sokkal mélyebb és összetettebb annál, mint amit a modern racionalitás megenged.
Dr. Victoria Sweet: "El kel távolítani a gyógyulás útjából az akadályokat"
hvg.hu: Később rátalált a középkori misztikus és gyógyító, Bingeni Szent Hildegárd életművére, amelyből tudománytörténeti doktorátust is szerzett. Mi fogta meg benne?
V.S.: Hildegárd XII. századi apáca volt, aki vallásos-látomásos munkái mellett gyakorlatias orvosi könyveket is írt. Ezekben nem imádkozást ír elő a különböző betegségekre, hanem precízen meghatározott, főként gyógynövényes kezeléseket. Nagyon fontos, hogy a premodern orvoslás az embert a környezetével egységben szemlélte. Hildegárd szerint mindenkiben ott van a viriditas, valamiféle természetes életerő, amely lehetővé teszi a belülről gyógyulást. Az orvos feladata, hogy támogassa ezt, illetve eltávolítsa az útjában álló akadályokat. A viriditas a latin „zöld” szóból ered, utalva arra, hogy megfelelő körülmények között a növények is képesek maguktól kizöldülni. Ezzel szemben a modern orvostudomány úgy tekint az emberre, mint egy gépre, amelyet – ha elromlott – meg kell javítani. A XIX. századtól a hangsúly a beteg emberről a beteg szervre helyeződött át, és fokozatosan szűkül a vizsgálódás fókusza – egyre lejjebb megyünk a szövet, a sejt, majd a DNS szintjére. Holott néha arra lenne szükség, hogy globálisan tekintsünk a jelenségekre.

Dr. Victoria Sweet
Amerikai orvos, író, előadó. Hitvallásának alapja a modern tudományos módszerek és a hagyományos, személy központú orvoslás integrálása. Isten Hotel című könyvében a San Franciscó-i Laguna Honda közkórházban szerzett tapasztalatait összegzi. Az eredetileg szeretetháznak épült kórház elmaradott körülményei között a társadalom peremén élők, bevándorlók és drogfüggők körében Sweet a gyógyító figyelem és az elkötelezett orvos-beteg kapcsolat fontossága mellett érvelt. Beszélgetésünk előtt nem sokkal tért vissza Kalifornába a Via Francigena zarándokút franciaországi szakaszáról.
hvg.hu: Napjainkban egyre nagyobb az érdeklődés az ön által is preferált „lassú orvoslás” iránt. Ebben a holisztikus megközelítésben kevesebb beavatkozást és gyógyszert használnak, ami időigényesebb, ugyanakkor sok esetben hatékonyabb. Mikor érdemes élni vele?
V.S.: Kezdem azzal, hogy mikor nem alkalmazható: például baleset, szívinfarktus, vakbélgyulladás vagy akár rák esetében. Ilyen sürgősségi helyzetekben azonnali beavatkozásra van szükség, arra a bizonyos modern szemléletre, amikor a lehető legkisebb szinten megkeressük és kezeljük a problémát. De miután elvégeztük a szívműtétet, összekapcsoltuk a csontokat, megtörtént a kemoterápia, akkor van szükség a lassú orvoslásra, a hildegárdi szemléletre. Intellektuális értelemben vissza kell helyezni a pácienst a környezetébe, és el kell távolítani a gyógyulása útjában álló akadályokat. Minimálisra kell csökkenteni a gyógyszerezést, sokszor nem kell más, mint megfelelő táplálkozás, alvás és érzelmi háttér. Ahogy a középkori bölcsesség tartotta: Diéta doktor, Nyugalom doktor és Öröm doktor mindig kéznél van. Ez különösen igaz a krónikus és lassú lefolyású betegségekre. Természetesen a „gyors” és a „lassú” gyógyászat nem zárja ki egymást, sokkal inkább kiegészíti.
Bingeni Szent Hildegárd
hvg.hu: A concierge orvoslás (ejtsd: konszierzs, jelentése: kapuőr) visszatérés a személyesebb, intenzívebb orvos-beteg kapcsolathoz. Hogyan működik, és mi hívta életre?
V.S.: A concierge rémes kifejezés, de nincs mit tenni, így honosodott meg. Körülbelül tíz éve indította el két orvos, akik felismerték, hogy képtelenség 2500 beteget felelősséggel ellátni – ugyanis ennyi ma Amerikában az elvárás egy belgyógyászi praxisban. 250-300 betegnél húzták meg a limitet, mondván: ennyit tudnak magas színvonalon ellátni, de ezért havonta plusz 200 dollár díjat kérnek a páciensektől. Mit jelent ez a kiváló ellátás? Hogy az orvosnak van ideje alaposan megvizsgálni a beteget, követi az állapotát, ott van a kórházban, asszisztál a műtéteinél, konzultál a radiológussal és a labororvossal. Az elitistának titulált concierge gyakorlatot azóta sok kritika érte. Ugyanakkor ma, amikor már több mint négyezer orvosnak van ilyen praxisa az Egyesült Államokban, egyre inkább látszik, hogy ha van idejük alaposan elvégezni a munkájukat, akkor pénzt takarítanak meg a rendszernek. Ezt én is tapasztaltam a régimódi San Franciscó-i Laguna Honda közkórházban, ahol még volt elég időnk a társadalom pereméről származó betegek kezelésére.
hvg.hu: Olyannyira, hogy ön el akart indítani a kórházon belül egy osztályt, ahol bizonyították volna a lassú orvoslás költséghatékonyságát, de akkor ez nem valósult meg. Mi a helyzet azóta?
V.S: A könyv megjelenése óta, számomra is meglepő módon, sokan megkerestek – nagy az érdeklődés egy ilyen program iránt. A közeljövőben szeretnék elindítani egy kutatást, amelyben rászoruló betegeket integrálnánk meglévő concierge praxisokba, és nyomon követnénk, mekkora ráfordítással milyen eredményeket lehet elérni. Valóban kevesebb gyógyszerre és kórházi befektetésre van szükség, ha elegendő idő van a gyógyulásra? Első körben negyven személyt választanánk ki véletlenszerűen egy Palo Altó-i csoport támogatásával, a legszegényebb, legtöbb betegségtől sújtott régiókból. Tapasztalatom szerint a rászorulók esetében még inkább kifizetődő ez a fajta „ráérős” gondoskodás, és sikerülhet megcáfolni az elitizmus vádját.
hvg.hu: Ez azt jelenti, hogy befektetői érdeklődés mutatkozik a concierge iránt?
V.S.: Abszolút! Az Egyesült Államokban kőkemény kapitalizmus van, és újabban a biztosítótársaságok is kezdik felkapni a fejüket, mondván: „Ácsi, itt pénzt lehetne megtakarítani?!” Pár hete jelent meg egy cikk a Forbes magazinban olyasmi címmel, hogy „Mindenkinek concierge orvosra lenne szüksége”. A cikk arról szólt, hogy ez a szemlélet nemcsak emberségesebb, hanem olcsóbb is. Ha egy orvosnak annyi betege van, hogy esélye sincs rendesen megvizsgálni őket, és csak annyi ideje marad, hogy a kezükbe nyomjon egy receptet, annak egyenes következménye lesz a sokkal több gyógyszer, a mellékhatások, a szövődmények, az elhamarkodott diagnózisok és a félrekezelések. Márpedig az egész folyamatban az orvos a legolcsóbb! Fél óra konzultáció egy orvossal, mondjuk, 100 dollár, intenzív osztályos ellátás viszont 5 ezer, kórházi befektetés minimum 20 ezer. Ha egy beteg fél órával több időt tölt az orvossal plusz 100 dollárért, és ezáltal évi egy sürgősségi ellátással kevesebbre lesz szüksége, akkor már mindenki jól járt!
hvg.hu: Az alternatív módszerek mennyire részei Amerikában a mindennapi orvoslásnak?
V.S.: Ezt a csatát már megvívták az 1980-as évektől kibontakozó ellenkulturális forradalom, a biogazdálkodás és a többi természetességre törekvő folyamat részeként. Az utóbbi harminc évben rengeteg kutatás született, amely bizonyítja az alternatív módszerek létjogosultságát, úgyhogy mára eléggé elfogadottak.
hvg.hu: Könyve, az Isten Hotel úgy ér véget, hogy a szegényeket ellátó Laguna Honda kórház a kissé kaotikus, de nagyon életteli régi helyéről új, csillogó-villogó modern épületbe költözik. Mi történt azóta a kórházzal és önnel?

V.S.: Az új, szupermodern épületben minden tiszta, a betegek egyszemélyes, lapos képernyős tévével felszerelt szobákban, zárt ajtók mögött élnek. Rengeteg az adminisztráció, minden be van kamerázva, és minden számítógépen történik. Bár az intézmény sok szempontból fejlődött, úgy éreztem, hogy ez a környezet orvosnak és betegnek is borzasztóan elszigetelő és stresszes. Ezért eljöttem a kórházból. Az Isten Hotel megírásához hosszabb írói szabadságot vettem ki. Azt hittem, néhány hónappal a könyv megjelenése után elcsitulnak körülöttem a megkeresések, de ennek éppen az ellenkezője történt. Rengeteg meghívást kapok, az utóbbi két évben több mint száz előadást tartottam. Úgy látom, óriási igény van ma arra, hogy a gyógyításba visszatérjen az emberség, és én szemlátomást ennek a fókuszába kerültem. Jelenleg új könyvön dolgozom, de hiányzik a gyógyítás is – amint lehet, folytatni szeretném.
Orosz Ildikó
Az interjú a HVG Extra Jövő magazinban jelent meg (2014/2).

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Az oldalról

Az oldalról
Orosz Ildikó budapesti újságíró, szerkesztő, fordító szerzői oldala. Válogatás különböző helyeken megjelent régi és új írásokból, fordításokból.

Népszerű bejegyzések

Kategóriák

abortusz Afganisztán Afrika agy Alkonyat állatkert állatok aloha altruizmus alumínium amazon Angela Merkel apaság árvíz autizmus bábszínház Bahrein Balassagyarmat Bánk bányászat baptista bauxit Berg Judit Bertók László birkózás bizarr Bodor Ádám bor borderline Bozsik Yvette bölcsőde börtön bűnügy Charcot Cinkota Czeizel Endre család csimpánz CSR D. Tóth Kriszta Dawkins demográfia denevér depresszió diagnosztika diktatúra dinó divat életmód életrajz elfojtás emberkereskedelem énekes erdő Észak-Korea etológia evolúció falcolás farkas fejlesztő fekete közösség Fertőd fertőzés film filozófia fizika fogamzásgátlás foglalkoztató fogyatékosság fordítás forradalom főemlős földtörténet Franciaország Freud gender genetika génmódosítás gulag gyerek gyilkosság háború hagyomány hajkereskedelem hajó halál Halász Judit halpedikűr hamisítás hangzás használt Hawaii házasság hisztéria holokauszt Hugonnai Vilma India interjú Irak Irán irodalom Irvin D. Yalom iskola iszlám Izrael Jadviga párnája Jane Goodall játék Karafiáth Orsolya karrier Karski kereszténység kert kiállítás Kína kirándulás kocsma kommunikáció kommunizmus kooperáció kortárs könyv könyvfordítás könyvírás környezetvédelem kötődés kreativitás kultúra kutya Lajta Lengyelország London malom Margaret Thatcher mártír média memoár menedzsment mérnök mesterséges intelligencia modell MOM Park motiváció múzeum műemlék művészet Nagy Ervin narcizmus népesség neurológia nevelés nonprofit Obama Olaszország olimpia olvasás Ónodi Eszter orvostudomány öngyilkosság önsebzés ősember Palya Bea parasport paróka Parti Nagy Lajos Pataki Ági pedagógia Pilinszky politika postagalamb pro bono pszichiátria pszichológia radikalizmus regény rendellenesség restaurálás robot roma Románia ruha Rumini sakk segélyezés Selmec siker sikerlista sport stratégia szabadságharc szabadulószoba szaporodás szén Szent Hildegárd szépség Szervét Tibor szexipar szexualitás színház szivattyú szoptatás szovjetek szülés tanár tánc Tandori Tanganyika tanulás társadalom társasjáték tehetség Temple Grandin Teréz anya terrorizmus Tisza Tokaj történelem troll tudomány UK USA üvegplafon üzlet Vágó István vallás változás vámpír varázsló védőnő Vekerdy Tamás vers verseny vezető videó wellness zene zongora Zwack zsidóság
Szerző: Orosz Ildikó. Tulajdonos: a cikk végén feltüntetett sajtótermék. Idézz ennek fényében. Üzemeltető: Blogger.